Nabukodonozor
New Member
Boika VII.:Lehetetlen...
-A fene ebbe a rohadt kalasnyikovba, hiába feszegetem az elsütőbillentyűt, meg sem moccan.-morog a szakállas, vén kozák.
-Papi ! Ki kell biztosítani.-vigyorogva, cigarettával a számban nyomom le a tűzváltót, az öreg meg szégyenében elsüllyedne, haragjában meg agyonverne, legalábbis a tekintete ezt mutatja.
-Ne a pofádat jártasd, hanem töltsd azokat a tárakat, a fegyvereket meg hagyd rám...
Az egyik tár vacakol, így kikapom a késemet a bakancsomból és szétfeszítem kissé. Végmérve a fegyvereket a legöregebb darab egy '57-es papasa, onnantól egészen az AK-74-ig minden fellelhető, ami jellemezte a szovjet fegyverarzenált.
-Sivatagi harcos ! Dobd meg az öreget némi vodkával, remeg a kezem.
Ebben az olajos kis műhelyben az a jó, hogy minden kéznél van, így gyorsan oda is dobom neki, a tárak pedig már majdnem kész is vannak. Azt hiszem eszek valamit.. Beletúrok a táskába és két kis darab szalonnán és egy megkövült szelet kenyéren kívül mást nem találok, ezekkel kell beérnem...
-Figyelj öreg ! Valamit enni is kell míg ott leszünk. Nem ? Szóval valami ellátmányt nem viszünk ?
-Ne aggódj, annyi van nálam, hogy pár napig kihúzzuk, aztán úgyis jövünk vissza, csak az üzemanyag legyen meg. Kész szerencse, hogy tilalom van a repülésben, mivel valahol lezuhant egy katonai gép, így amíg ki nem vizsgálják az esetet, addig ők is földönfutók. Ezt használjuk ki.
Gyorsan még rágyújtok egy cigarettára és figyelek továbbra is okosan, miközben eszek is.
-A terv pofonegyszerű. Én fedezlek azzal az SVD-vel.-mutat a sarokba.
Te pedig ezzel a GP25-el ellátott AK74-essel likvidálod a személyzetet, ez max 6 ember mindenkivel együtt. Én közben figyelem minden lépésüket, mikor pedig megvan a tartálykocsi, akkor gyorsan behuppansz, visszaszambázol a tankhoz és amilyen gyorsan csak lehet, áttörünk a biztonsági vonalon a legsebezhetőbb ponton. Te leszel a DShk-nál, de csak takarékosan a tűzzel, mert ehhez kevés töltelék van. Valaha volt alkalmam T-34-eseket vezetni, ez se lehet nehezebb..
-Akár össze is jöhet !-legyintettem és tovább füstölögtem...
-Még valami ! Abban a szekrényben két védőruha van. Ebben gyakorlatoztak az űrhajósok, mikor extrém teherbírást vizsgáltak. Némileg véd a fizikai behatásokkal szemben. Hogy honnan van azt nem mondom el, a lényeg, hogy van.
Magamra öltöm az egyik kezeslábast és a karomon ismét a sarló és kalapácsos, vörös lobogót látom, aminek igazán nem örülök.
-Mintha csak magamat látnám fiatal koromban.-vigyorog a vén csont.
A konvoj két óra múlva érkezik. Markold meg azt az AK-t, tárazd be, a kosztyert is töltsd meg és ne kímélj ott senkit. Én végig a háttérből figyelek. Sok szerencsét !
A helyszínen belecsörtetek az egyik közeli bokorba és várom a célt, ami persze nem látszik jönni. Várok,várok,várok... Rémesen unom magam, mikor fényszórókat fedezek fel. Gyorsan felkapom a fejem és ráfordítom a gránátvetőt a fényszórókra. Egy UAZ közeledik. Csak egy lövésem van. Belenézek a célzóba és meghúzom az elsütőbillentyűt. A gránát elhagyja kicsit sípolva a kosztyert és egyenesen az UAZ motorháztetőjén landol és robban szét, ami betöri a szélvédőt és most kezdődik a tánc. A lángba borult UAZ-ból menekülnek az emberek, akiket egyesével szedek le a célhoz közeledve. Az anyósülésen ülő tiszt és a sofőr felsőteste szétszakadt és a cafatokban üvegszilánkok és repeszek is ágaskodnak. Az Ural mozdulatlan. Mikor egészen közel érek, látom, hogy a szélvédő át van lőve és a sofőr mellkasa csurom vér. De hol az anyósülésen utazó ? Hallok egy dördülést a távolban, gyorsan megfordulok és egy éppen engem késsel támadó alak agyát kiontja egy erre süvítő golyó, ami véres nyomot hagy a betonon. Döbbenten még vetek rá egy pillantást, aztán behuppanok a fülkébe, kilököm a halott sofőrt, sebességbe rakom és padló gáz. A motor maxon pörög, én meg mint az őrült szabok be a falu irányába. Ott már az öreg igazgatja a szivattyút. Leparkolok a tank mellé, és a tartályra csatlakoztatjuk az egyik kábelt, egy másikat meg a tank benzintankjához és nyomatjuk bele az üzemanyagot. Mikor megtelik a vasszörny és a levegő is ezzel a jellegzetes szagú anyaggal, akkor még gyorsan a benzineskannákba is teszünk, ezeket bele a tankba, a fegyveres és lőszeres ládákkal együtt, így indulásra készek vagyunk. Már csak egy mozzanat. A bizonyítékot eltüntetjük. Az öreg beindítja az óriás buzogányt, én pedig odébb járva a kiürült Ural-al elvarrom ezt a szálat egy kibiztosított RGD-5-össel, amit egyenesen a vezetői fülkébe hajítok, amitől egyből fel is robban a jármű, és hevesen lángra kap.
-NA DE MOST AZTÁN INDULÁS !-néz ki tanksofőr sapkában az öreg, aztán felmászok a helyemre, a géppuskához.
A legnagyobb sebességre állítja és 60km/h-val száguldunk egyenesen a katonai blokád felé. Azok azt hiszik, hogy ez az ő tankjuk, így is meg vannak lepve, de mikor tüzet is nyitok rájuk, akkor egyenesen sokkolva vannak. Eszeveszettül rohannak fedezékért és ordibálnak a rádióba erősítésért, ámbár ezekből egyet sem ölök meg, mivel szükségtelen. A DShk a sátrakat és egyéb építményeket egymás után tarolja le, miközben az elsütőbillentyűt folyamatosan nyomva tartva ordítva szórja a töltényhüvelyeket. A katonák gyakorlatilag tehetetlenek. RPG-t nem látok, ami azt illeti, ha volna is akkor sem mernének előbukkanni. Mikor egész érünk behúzódok, ekkor viszont egyből tüzet nyitnak, hallom ahogy kopognak a tankon a leadott hasztalan lövések, valamint, hogyan csikorog az utunkban álló összes tárgy, amin áthajtunk. Letarolunk egy katonai bódét, két réteg szögesdrótot, egy drótkerítést, és további két fát, így át is jutottunk a blokádon, majd harci kiáltások közepette tovább folytatjuk utunkat észak felé...
-A fene ebbe a rohadt kalasnyikovba, hiába feszegetem az elsütőbillentyűt, meg sem moccan.-morog a szakállas, vén kozák.
-Papi ! Ki kell biztosítani.-vigyorogva, cigarettával a számban nyomom le a tűzváltót, az öreg meg szégyenében elsüllyedne, haragjában meg agyonverne, legalábbis a tekintete ezt mutatja.
-Ne a pofádat jártasd, hanem töltsd azokat a tárakat, a fegyvereket meg hagyd rám...
Az egyik tár vacakol, így kikapom a késemet a bakancsomból és szétfeszítem kissé. Végmérve a fegyvereket a legöregebb darab egy '57-es papasa, onnantól egészen az AK-74-ig minden fellelhető, ami jellemezte a szovjet fegyverarzenált.
-Sivatagi harcos ! Dobd meg az öreget némi vodkával, remeg a kezem.
Ebben az olajos kis műhelyben az a jó, hogy minden kéznél van, így gyorsan oda is dobom neki, a tárak pedig már majdnem kész is vannak. Azt hiszem eszek valamit.. Beletúrok a táskába és két kis darab szalonnán és egy megkövült szelet kenyéren kívül mást nem találok, ezekkel kell beérnem...
-Figyelj öreg ! Valamit enni is kell míg ott leszünk. Nem ? Szóval valami ellátmányt nem viszünk ?
-Ne aggódj, annyi van nálam, hogy pár napig kihúzzuk, aztán úgyis jövünk vissza, csak az üzemanyag legyen meg. Kész szerencse, hogy tilalom van a repülésben, mivel valahol lezuhant egy katonai gép, így amíg ki nem vizsgálják az esetet, addig ők is földönfutók. Ezt használjuk ki.
Gyorsan még rágyújtok egy cigarettára és figyelek továbbra is okosan, miközben eszek is.
-A terv pofonegyszerű. Én fedezlek azzal az SVD-vel.-mutat a sarokba.
Te pedig ezzel a GP25-el ellátott AK74-essel likvidálod a személyzetet, ez max 6 ember mindenkivel együtt. Én közben figyelem minden lépésüket, mikor pedig megvan a tartálykocsi, akkor gyorsan behuppansz, visszaszambázol a tankhoz és amilyen gyorsan csak lehet, áttörünk a biztonsági vonalon a legsebezhetőbb ponton. Te leszel a DShk-nál, de csak takarékosan a tűzzel, mert ehhez kevés töltelék van. Valaha volt alkalmam T-34-eseket vezetni, ez se lehet nehezebb..
-Akár össze is jöhet !-legyintettem és tovább füstölögtem...
-Még valami ! Abban a szekrényben két védőruha van. Ebben gyakorlatoztak az űrhajósok, mikor extrém teherbírást vizsgáltak. Némileg véd a fizikai behatásokkal szemben. Hogy honnan van azt nem mondom el, a lényeg, hogy van.
Magamra öltöm az egyik kezeslábast és a karomon ismét a sarló és kalapácsos, vörös lobogót látom, aminek igazán nem örülök.
-Mintha csak magamat látnám fiatal koromban.-vigyorog a vén csont.
A konvoj két óra múlva érkezik. Markold meg azt az AK-t, tárazd be, a kosztyert is töltsd meg és ne kímélj ott senkit. Én végig a háttérből figyelek. Sok szerencsét !
A helyszínen belecsörtetek az egyik közeli bokorba és várom a célt, ami persze nem látszik jönni. Várok,várok,várok... Rémesen unom magam, mikor fényszórókat fedezek fel. Gyorsan felkapom a fejem és ráfordítom a gránátvetőt a fényszórókra. Egy UAZ közeledik. Csak egy lövésem van. Belenézek a célzóba és meghúzom az elsütőbillentyűt. A gránát elhagyja kicsit sípolva a kosztyert és egyenesen az UAZ motorháztetőjén landol és robban szét, ami betöri a szélvédőt és most kezdődik a tánc. A lángba borult UAZ-ból menekülnek az emberek, akiket egyesével szedek le a célhoz közeledve. Az anyósülésen ülő tiszt és a sofőr felsőteste szétszakadt és a cafatokban üvegszilánkok és repeszek is ágaskodnak. Az Ural mozdulatlan. Mikor egészen közel érek, látom, hogy a szélvédő át van lőve és a sofőr mellkasa csurom vér. De hol az anyósülésen utazó ? Hallok egy dördülést a távolban, gyorsan megfordulok és egy éppen engem késsel támadó alak agyát kiontja egy erre süvítő golyó, ami véres nyomot hagy a betonon. Döbbenten még vetek rá egy pillantást, aztán behuppanok a fülkébe, kilököm a halott sofőrt, sebességbe rakom és padló gáz. A motor maxon pörög, én meg mint az őrült szabok be a falu irányába. Ott már az öreg igazgatja a szivattyút. Leparkolok a tank mellé, és a tartályra csatlakoztatjuk az egyik kábelt, egy másikat meg a tank benzintankjához és nyomatjuk bele az üzemanyagot. Mikor megtelik a vasszörny és a levegő is ezzel a jellegzetes szagú anyaggal, akkor még gyorsan a benzineskannákba is teszünk, ezeket bele a tankba, a fegyveres és lőszeres ládákkal együtt, így indulásra készek vagyunk. Már csak egy mozzanat. A bizonyítékot eltüntetjük. Az öreg beindítja az óriás buzogányt, én pedig odébb járva a kiürült Ural-al elvarrom ezt a szálat egy kibiztosított RGD-5-össel, amit egyenesen a vezetői fülkébe hajítok, amitől egyből fel is robban a jármű, és hevesen lángra kap.
-NA DE MOST AZTÁN INDULÁS !-néz ki tanksofőr sapkában az öreg, aztán felmászok a helyemre, a géppuskához.
A legnagyobb sebességre állítja és 60km/h-val száguldunk egyenesen a katonai blokád felé. Azok azt hiszik, hogy ez az ő tankjuk, így is meg vannak lepve, de mikor tüzet is nyitok rájuk, akkor egyenesen sokkolva vannak. Eszeveszettül rohannak fedezékért és ordibálnak a rádióba erősítésért, ámbár ezekből egyet sem ölök meg, mivel szükségtelen. A DShk a sátrakat és egyéb építményeket egymás után tarolja le, miközben az elsütőbillentyűt folyamatosan nyomva tartva ordítva szórja a töltényhüvelyeket. A katonák gyakorlatilag tehetetlenek. RPG-t nem látok, ami azt illeti, ha volna is akkor sem mernének előbukkanni. Mikor egész érünk behúzódok, ekkor viszont egyből tüzet nyitnak, hallom ahogy kopognak a tankon a leadott hasztalan lövések, valamint, hogyan csikorog az utunkban álló összes tárgy, amin áthajtunk. Letarolunk egy katonai bódét, két réteg szögesdrótot, egy drótkerítést, és további két fát, így át is jutottunk a blokádon, majd harci kiáltások közepette tovább folytatjuk utunkat észak felé...