Berg-Eyvind és asszonya - Berg-Ejvind och hans hustru (1918) feliratos

[Balage]

svéd feliratos némafilm 480p

A Berg-Eyvind és asszonya (Berg-Ejvind och hans hustru) Victor Sjöström 1918-as mesterműve, amely a svéd némafilmgyártás aranykorának egyik legmegrázóbb és vizuálisan legszebb darabja. A film Jóhann Sigurjónsson izlandi drámaíró műve alapján készült, és egy valós 18. századi izlandi törvényen kívüli, Fjalla-Eyvindur életét dolgozza fel.

A cselekmény a 18. századi Izlandon indul. Egy ismeretlen férfi, aki Eyvind néven mutatkozik be, munkát keres egy jómódú özvegyasszony, Halla birtokán. Eyvind szorgalmas, erős és becsületes munkásnak bizonyul, így hamar elnyeri Halla bizalmát, majd a szerelmét is.
A bonyodalom akkor kezdődik, amikor egy féltékeny kérő, a helyi bíró gyanút fog Eyvind múltjával kapcsolatban. Kiderül, hogy a férfi valójában egy szökött fegyenc, aki éhségében ellopott egy juhot, és azóta bujkál a törvény elől.
Halla, ahelyett, hogy elhagyná szerelmét, úgy dönt, hogy minden vagyonát és társadalmi rangját feladva követi őt a száműzetésbe. A pár a lakatlan, zord izlandi felföldre menekül, ahol évekig élnek teljes magányban, küzdve az elemekkel és a folyamatos üldöztetéssel.
A film tetőpontja és mondanivalója
A történet tragikus ívet ír le: a kezdeti idilli, szabad élet a vadonban fokozatosan átvált a túlélésért folytatott kétségbeesett harcba. A film leghíresebb és legmegrendítőbb jelenetei a pár idős korát mutatják be, amikor egy kietlen kunyhóban, az éhhalál szélén, egy hatalmas hóvihar közepette kénytelenek szembenézni döntéseik következményeivel és egymás iránti érzéseikkel.
A táj mint karakter:
Sjöström volt az első, aki a természetet (hegyeket, gejzíreket, havat) nem csak háttérként, hanem a sors és az emberi belső vívódás szimbólumaként használta. A monumentális hegyek, a hóviharok és a kopár sziklák az emberi érzelmek kivetülései és a sors könyörtelenségének szimbólumai.
Lélektani mélység:
A korszak többi filmjéhez képest meglepően modern a színészi játék; nem a külsőséges gesztusokra, hanem a belső érzelmi feszültségre koncentrál. A korszakra jellemző teátrális, túlzó mozdulatok helyett Sjöström (aki a főszerepet is játszotta) és Edith Erastoff (Halla) játéka meglepően modern és visszafogott. Az érzelmi mélység hiteles ábrázolása ma is megrendítő.
Vizuális stílus:
A film operatőre, Julius Jaenzon, lenyűgöző kompozíciókat alkotott. A fény-árnyék hatások és a mélységélesség használata segített abban, hogy a néző átérezze a vadon magányát és veszélyeit.
A fények és árnyékok használata, valamint a monumentális totálképek a mai napig tananyagot képeznek a filmegyetemeken.

Érdekességek
Személyes kapcsolat: Victor Sjöström a forgatás alatt szeretett bele partnerébe, Edith Erastoffba, akit később feleségül is vett.
Helyszín: Bár a történet Izlandon játszódik, a filmet valójában a svédországi Lappföldön forgatták a logisztikai nehézségek miatt.

Díjak :
Mivel a Berg-Eyvind és asszonya egy 1918-as némafilm, abban az időben a mai értelemben vett nemzetközi filmfesztiválok (mint az Oscar, Cannes vagy Velence) még nem léteztek.
A film elismeréseinek kronológiája
1918. január 1.: Világpremier Svédországban. A korabeli svéd kritika azonnal remekműként ünnepelte Victor Sjöström rendezését és Julius Jaenzon operatőri munkáját.
1918–1922: Nemzetközi terjesztés és szakmai siker.
1918. november: Finnországi bemutató.
1919. április: Izlandi bemutató (ahol a történet alapjául szolgáló dráma íródott).
1922: Németországi bemutató (UFA). A német expresszionizmus alkotóira is nagy hatást gyakorolt a film vizuális világa.
1920-as évek eleje: A francia „Impresszionista Iskola” (pl. Louis Delluc és Jean Epstein) felfedezi a filmet. Delluc a filmet a filmművészet egyik legfontosabb alkotásának nevezte, ami akkoriban felért egy rangos szakmai díjjal.
1950-es évek – Napjainkig: A film bekerült a „Film Canon”-ba, azaz a világ legfontosabb alapművei közé.
Rendszeresen szerepel a filmtörténeti toplistákon és archívumi vetítéseken (pl. a Festival Lumière vagy a Cinemateca Portuguesa programjaiban).
Gyakran említik úgy, mint a filmet, amely inspirációt adott Ingmar Bergmannak (aki később fel is kérte Sjöströmöt élete utolsó nagy szerepére, a A nap vége című filmjébe).

A film
:

Victor Sjöström - Berg-Eyvind és asszonya (Berg-Ejvind och hans hustru) 1918 MImi

18. század, Izland. Kari (Victor Sjostrom) délről érkezik munkát keresve, talál is hamar az özvegy Halla birtokán, és hamarosan vonzódni is kezdenek egymáshoz. Ennek nem örül Bjorn, Halla sógora, aki szívesen feleségül venné az özvegyet, hogy újra egyesítse a családi birtokokat, a nő azonban...

ok.ru