Az ügynök
A helikopter bevitt a zónába és letett. Kevés felszereléssel jöttem a Zónába, egy pisztoly(9mm-es beretta), egy kés(katonai, 15 centis a pengéje), egy kulacs víz, egy szalámi, egy kenyér és egy távcső. A feladatom egyszerű. A leírása itt van a PDA-mban. A feladat annyi hogy be kell jutnom a Halott város nevű területbe és ki kell hoznom onnan egy csomag dokumentumot amit egy tudós hagyott ott az életével együtt. 1 kilóméterre van a leszállópályától. Egy táskában vannak a dolgok, azokat majd később veszem ki és öltözök be. Közel vagyok. Itt lepakolok és felveszem a dolgokat. A beretta. 9mm-es és 12 töltény fér a tárba. Nem a legjobb, de ér valamit. Nem is kell ide olyan nagy fegyver. Van hozzá 30 tár lőszer. A tártartót a derekamra csatolom. Ebben csak 6 tár van, Plusz egy a pisztolyban. Alap golyóállómellény. Fekete, a mellkasomat védi. A kenyér és a szalámi a táskában marad, a késem tokja a derekamon, a rádió beüzemelve. Felállok. Körbenézek, és a város előtti kis falura tekintek. A falu előtt egy kis ház van. Biztos egy stalker lakhelye. Mielőtt bemegyek a városba bemegyek a faluba. Itt úgysincsenek annyian. A műholdakon is csak 1-2 embert láttak errefelé A ház felé tartok. Mindenhol tiszta a terep. A házban vagyok, ég a tűz. Füstöl a kémény. Rádión bejelentkezek:
-Hallo?
-Üdv. Maga az ügynökünk?
-Igen. A nevem Vasilij. Maga kicsoda?
-A nevem Claudia. Én leszek az összekötője.
-Értem. Most értem az első házhoz. Van itt valaki, megkérdezem hogy tud-e valamit.
-Légy óvatos! Nem tudni mi vár rád!
Leteszi. Bemegyek. Bent, látom a figurát, éppen a tűzre rak. Odamegyek és mondom:
-Uram! Tudna segíteni?
Semmi válasz csak rám mereszti a szemeit.
-Ömm…..Nem látott errefelé egy tudóst? Narancssárga ruha, nagy akvárium a feje körül.
-Neeee……NEEEEE….HÖÖÖÖÖÖ!
-Értem. Akkor én megyek.
Elindulok kifelé. Hátam mögött felmordul. Megfordulok, látom éppen felém suhint. Elugrok, most látom egy balta van a kezében. Előveszem a pisztolyt, ráfogom és ordítom:
-Állj.
Jön tovább.
-MONDOM MEGÁLLNI!
Jön tovább. Én a lábára célzok. Kettőt lövök. Eldől. Majd megint feláll! Megint jön felém, de most kettőt a mellkasába eresztek. Most csak hátralép egyet, majd megint jön. Most a fejébe lövök kettőt. Ettől eldől és végleg meghal. Megint bejelentkezek rádión:
-Baj van Clau!
-Mi a baj?
-Volt itt egy ürge, rám támadott. Én megöltem.
-Menj onnan és indulj el a falu felé! Majd a városba!
Leteszem és indulok. Előbb átnézem a fickót. 3 töltény van nála, 9mm-es. Elteszem és indulok tovább. Az úton találkozok megint egy emberrel, ez most azonnal nekemjön. Fut felém, de én kapcsolok és kettőt a fejébe eresztek. Eldől. Újratöltök. Megyek be a faluba. Ott nem látok egyet sem. Aztán, mikor középre érek kinyílik egy ajtó és elkezdenek kifele jönni. De vagy egy hadseregnyi. Én egy másik házba rohanok be és eltorlaszolom az ajtaját. Az alsó ablakot is eltorlaszolom és felfutok. Fentről nézem, ezek vannak vagy 40-en. De mik ezek? Bejelentkezek és ordítom:
-Clau! CLAU!
-Nyugi! Ne ordíts a fülembe! Mi a baj?
-Valamik vannak itt. Emberek, de furák. Kegyetlenül sok van belőlük, kegyetlenül erősek és kegyetlenül ocsmányak.
-Milyen ruha van rajtuk?
-Zöldes, cipő és zokni nincs.
-A bőrük milyen?
-Hófehér! És ráncos. A szemük beesett. MI FOLYIK ITT?
-Azt hittük csak pletyka.
-Mi?
-Állítólag van egy nagyobb zombi populáció a városban. Meg újfajta mutánsokról is fecsegtek.
-Mivan? A városban nagy populáció? Csak ezek negyvenen vannak!
-Nincs más esélyed, küldünk segítséget.
Ekkor hallom hogy betörik az ablak.
-NINCS IDŐ! Meg fogok dögleni ha nem küldenek valakit most azonnal a rohadt életbe!
Ekkor kintről hallok valamit. Lövöldözést. Kinézek, egy ürge kint pattog és öli a zombikat. A két kezében egy-egy géppisztoly van, a hátán meg egy mesterlövész puska. Kint, bekerítik. Ez nem lesz jó. Lő, de nem tud kiszabadulni. Én hátrébb állok és mondom mi a helyzet. Clau mondja:
-Ne szólj bele! Incognitoban vagy!
-De meghal!
-Ne érdekeljen!
-De érdekel!
-Meg ne próbáld!
-Mi? Nem hallak! Szakad a vonal!
Kikapcsolom a rádiót. Hátrálok egy picit, újratöltök, majd elkezdek az ablak felé rohanni. Kiugrok, pont a zombik fölé és elkezdek lőni. Majd átfordulással földre érkezek. Ki a régi tár, be az új és megint lövés. A figurát lecsapták. Lent van a földön. Már csak 18 van. Felkapom a két kis géppisztolyt és elkezdem őket aprítani. Egyik feltűnik jobbról, oda egy sorozat, egyik balról most oda, majd fordulok egyet miközben eresztem a golyókat. Ettől egy sor kidől. 5. Az egyik felé elkezdek rohanni, majd ugrok egyet és lerúgom. Lent a földön még kap egy sorozatot majd irány a másik 4. Ebből kettőt lesorozok megint, de kifogy a tár. Az egyik elkap, a földre dönt és már harapná el a torkom de én elkapom az alsó és felső állkapcsát és széthúzom. Eltörik, ő meg a földre zuhan. Felugrok, látom a figurához közelít egy zombi. Kikapom a kést a tokból és a zombi fejébe állítom. Eldől. A két gépfegyvert odaviszem a figurának, a késemet meg kiveszem újdonsült tokjából és visszarakom a helyére. A figurát megnézem. Egy testre simuló cucc van rajta, eléggé durva anyag, lehet golyóálló. A fejét nem látom mert az egész feje fedve van, hátulról ezzel az anyaggal, elölről meg egy gázálarccal. Nézem, ez nem is figura. Ez nő! De iszonyatosan magas. 190 minimum. Felébred:
-Ki vagy?-kérdi
-Jóbarát. Te?
-Hmmm….Majd ha legközelebb látsz megmondom.
Feláll, én is, újratölti a fegyverét, én is.:
-Merre mész?-kérdi.
-A város felé. Te?
-Én is. Mit keresel?
-Titkos.
-Értem. Én veled tartanék szívesen de ha titkos akkor titkos.
Ekkor megfordul, elkezd a fal felé rohanni, ugrik, felkapaszkodik és mondja:
-Viszlát kissrác. Majd beszélünk.
-Kissrác? 30 éves vagyok mami!
-Hmm….
És leugrik. Én odafutok, átnézek a falon, sehol sincsen. Eltűnt. Vissza a fal túloldalára és körbenézek. A házakat áttúrom és találok egy aránylag még friss Stalker hullát. 2 hetes lehet, és a másik házban van. Egy fegyvert is találok nála, egy Alap Chaser sörétespuskát. Elteszem, az 5 tárral együtt meg a 2 pisztoly tárral együtt ami még nála volt. A Chaser a hátamon foglal helyet. Még van 14 táram plusz egy fél ami a pisztolyomban pihen. Remek. Most irány a Város. A közeli erdőn át megyek, arra rövidebb. De lehet veszélyesebb. Ezek az izék az erdőben is lehetnek. De azért megyek, hátha sikerül. A falon nagynehezen átmászok és elindulok. A sörétespuskát veszem elő és azzal indulok neki. Miközben megyek az erdőben hívnak. Ismeretlen.
-Feléd tartanak! Északról 20 fő! Menj el onnan azonnal.
-Ki az? Hallo?
Letette. Északról jönnek mi? Akkor adunk nekik. Felhúzom a puskát és elkezdek rohanni. A város felé. Hallom ahogy ordítoznak mögöttem. Találok egy házat ahova berohanok és bebújok az egyik szobába. Ott rohannak el a ház előtt. Kimegyek és elkezdek megint a város felé rohanni. A város közelébe vagyok. 100 méter. A város falait már látom. Futok mikor valami mozgást hallok. Hátra nézek, egy medve. Elbújok egy fa mögé. Hallom ahogy liheg. Óvatosan közelebb lépdel és mellém ér. Én a puskát a óvatosan lecsúsztatom és várom mikor kidugja a fejét. Az orrát most veszem észre. Még 10 centi. Ekkor visszahúzza. Kinézek, már sehol sincsen. A hátam mögül ekkor egy hatalmas ütést kapok és elrepülök 2 méterre. A dög mögém került. Csörtet felém én meg kitartom a puskát és lövök. Meginog és hátrálni kezd. Én felkelek és kilesem a legközelebbi fát aminek elég alacsonyan van az ága. Meg is van! Elrohanok felé, felugrok, fellendülök az ág tetejére és onnan fentebb ugrok. Ott megállok és nézem a medvét. Észrevesz de nem jön utánam. A fát kezdi el ütlegelni. Már majdnem kidől mikor megfordul és elkezd rohanni. Mi elől fut? Kitörés? Vagy egy nagyobb csapat állat? Vagy mi? Ekkor hollókárogást hallok. Egy csapat holló. A medve felé mennek a fák között. Utolérik, és körbeveszik. Egyszerre támadják meg és emelik fel a medvét. Vagy 5 méter magasra felemelik és elkezdik tépni róla a húst. A bordái és a fél koponyája már kilátszik. Majd leejtik. Rászállnak a tetemre és széttépik. Megeszik. Én lemászok és elindulok a város felé. A fal mellett megyek és az első adandó résen bemegyek. Meg is van. Egy rés van úgy 1.5 méterre fölöttem. Én nekikészülök, hátrálok, majd nekifutok. Ugrok és el is kapom a lyukat de letörik a rész amibe kapaszkodtam és leesek. Feleszmélek, a figura akit a faluban láttam ott áll mellettem és rázza a fejét.
-Nem így kell ezt. Na ezt nézd.
Helyből felugrik, a lyukba érkezik, majd letérdel és nyújtja a kezét. Én a döbbenetből még nem tértem magamhoz, de azért felnyújtom a kezemet. Elkapja és felhúz. Iszonyatosan könnyen felhúzott. Mintha egy darab rongyot kapott volna fel. Leugrunk a másik oldalon. Kérdi:
-Na! Már elmondja a nevét?
-Vasilij. Maga?
-Natasha.
-Üdv-nyújtom a kezem. Ő elfogadja. Leugrunk a másik oldalon és elindulunk a városba. Délben raktak ki és már szürkület van. Keresek egy helyet ahol le lehet táborozni. Egy ház teteje megfelelő lenne. Miközben megyünk, találunk egy hullát. Egy koponya mintás símaszk van rajta és egy Macséta a kezében. A sapkája alap, Barett rajta két lyukkal. Lehet kitűző volt rajta. Pont egy megfelelő épület mellett van. Csak eléggé ki van lyuggatva az épület. Mintha egy hatalmas gépágyúval szétlőtték volna. Két hullát is találtunk de semmi használható. Felmegyünk az épület tetejére. Látszik hogy itt volt a táborhelye. Egy flash drive-ot is találtunk. Megnézem, valami mocsári házról van szó meg időjárási kutatásról. „Tiszta égbolt”. Furcsa, úgy beszélnek róla mintha valami ember vagy csapat lenne. Este van, hangokat hallunk. Az újdonsült társam bekapcsolja az éjjellátót és lenéz. Én a reflektort. Mielőtt levilágítok kikapja a kezemből a lámpát és mondja:
-Ne! Nézd!
Leveszi az éjjellátót és átnyújtja. Lent, vagy 5-600 ilyen zombi rostokol. Nem vettek észre. Visszakúszunk a helyünkre és inkább alszunk. Reggel arra kelek hogy fáj. A gyomrom. Kinyitom a kezemet, vagy 5 ilyen lény lakmározik belőlem. Itt már nincs mit tenni. A társamat már felfalták. Lenyúlok a táskámba és a C4-es töltetet aktiválom. 10 másodperc,9,8,7,6,5,4,3,2,1, és felébredek. Sehol senki, a társam még alszik, és tiszta a terep. A társam most vette le elsőnek a gázálarcot. Ott van mellette és háttal fekszik nekem. Közelebb megyek és épp megfordítanám mikor valami ordítást hallok. Hátra nézek, és látom. Vérszopó. De hatalmas. 3 méter minimum. Távcsővel közelebbről is megnézem. Hatalmas még messziről is. Natasha már felkelt és fel is tette a gázálarcot. Ő is látja.
-A mesterlövész puska?
-Nem. Hatástalan. Ilyen dög ellen hasztalan.
-Terv?
-Töröm a fejem.
Körbenéz.
-Van a zsebedben 2 kiló C4?
-3.
-Akkor van egy tervem. Látod ott azt a félig leomlott falat?
-Igen?
-Na, azt kitapétázom és alácsalod.
-Hogyan?
-Ordibálj vagy valami.
-Oké, menni fog.
-Hol a cucc?
-Itt!
Átnyújtom neki a C4-et és lemászunk. Ő a ház felé rohan, én mögötte és a sereghajtó a vérszopó. Az ajtó felé rohanunk de a vérszopó elénk ugrik. A társamat eldobja a francba engem meg elkap a torkomnál fogva. Odanyom a falhoz és az arcom felé nyúl a csápjaival. Egyikkel megkapar.
-Harapsz kurva anyád harapsz?
És ezzel beleharapok az egyik csápjába, a késemet kirántom a tokból és elmetszem a csápot. Elejt és a pofájához kap. Én a táskámat felkapom és felé rohanok. A hátára ráugrok és a nyaka köré tekerem a tatyit. Benyúlok, élesítem a töltetet. A dög eldob a francba. Én repülés közben aktiválom a C4-et. Elkezd a dög feje füstölni. És még mindig nem szakadt le. 3 kiló c4-től még a testének is meg kellett volna semmisülnie. De a feje a helyén maradt. Eldőlt. Odarohanok Natashához és felébresztem. Ő felkel. Semmi baja csak elájult. Morgást hallunk. A dög felkel megint és elkezd hadonászni. A szeme kiégett de amúgy kutya baja. Még él. Hihetetlen. Mit lehetne tenni ilyen helyzetben? Én részemről a könnyebb megoldást választom és felrohanunk a házunk tetejére. A dögnek adok két támpontot(lövés) amire azonnal hallgat. Elkezd felmászni. Az épület amin vagyunk KB 15 emeletes. Mikor a 10. körül tart elkezdjük lőni az előtte lévő falat. Amikor rossz helyre kapaszkodik kitörik a darab a falból ő meg lezuhan. Hanyatt esett. Lerohanunk. Ott lent fekszik. Közel megyünk. Még él de nincs jó passzban. Haldoklik. Én a sörétespuskát a szájába nyomom és meghúzom a ravaszt. A feje egyben marad de már nem mozog. Furcsa élőlény. Mindent kibír szinte. Most viszont, itt az idő egy kis keresgélésre. Körbejárjuk a várost. Ő a két géppisztolyt én a pisztolyomat töltöm csőre és indulunk. Egy kis lakótelepen vagyunk. A város hatalmas. A lakótelep minden házát átkutatjuk. Alaposan. Sehol sincsenek zombik. Este hemzsegtek de most, sehol semmi. Egy mutánst sem láttam. Tiszta a város. Aztán kimentünk a főtérre és összegeztük a dolgokat.
-Találtál valamit?-kérdem.
-Nem. Te?
-Én sem.
-A francba. Dél van, hajnali 6 óta keresünk és semmi.
-Valaminek csak kell lennie?
-Semmi mondom! Se egy lelet, se egy anomália, se egy hulla, semmi. Semmit nem találni itt.
-Áhh! Éhesen nem tudok gondolkodni. Együnk valamit!
-Te egyél, de én nem vagyok éhes.
-Sebaj. Ha kell kérj.
Előveszem a szalámit. Vágnék belőle de vágás közben véletlenül elvágom az ujjam. Erősen vérezni kezd. Bekötöm a sebet gyorsan és kesztyűt húzok rá. Pár csepp vér lecsöppent a földre. Összeszedem a cuccaimat és a darab szalámit amit levágtam elkezdem rágcsálni egy kis kenyér társaságában. Mikor végeztem vele nyöszörgést hallok. Megfordulok, egy hulla. Körbenézek, vagy 50 hulla itt lambadázik körülöttünk. Betöltök és mondom:
-Ez meg hogy?
-A vér. Megszimatolták. Ilyenkor begőzölnek és jönnek a zsákmány reményében.
-A francba!
Gyorsan célzok és lövök. A társam is elkezd lőni. Egymásnak háttal állunk és úgy lövünk. Elfogy a pisztolyomból a lőszer, előveszem a Chasert. Beleeresztek a tömegbe Hasba találok kettőt és azok annak a rendje és módja szerint szét is szakadtak. Ezek miatt már nem kell aggódni. Natasha mondja:
-Itt az ideje menekülni.
Mutat egy vaskuka felé. Beleugrottam, ő megtaszította és elindultunk lefelé a lejtőn. Kiértünk a tömegből. Kinyitom a tetőt és kiugrom. A tömegtől jó 50 méterre álltunk meg. Azon azért csodálkoztam, hogy a kuka legalább 50 kilós én meg legalább 60 de azért el tudta tolni. Pedig nagyon nem egy erős alkat. Kiugrottunk és elkezdtünk rohanni ahogy tudtunk. Elrohantunk a helyre ahol laktunk és felmentünk a tetőre. Oda is követtek. A házba is bejönnek. Lemegyünk és ott próbáljuk meg elkapni őket. Lent, a másodikon vagyunk. Ott próbálunk meg valami barikádot kialakítani. Pár széket összedobunk. Mikor ez kész hátrébb megyünk. Jönnek. 20-an egyszerre. Elkezdünk feléjük lőni de hatástalan. Csak jönnek, jönnek és jönnek. Kifogytam és a társam is.
-A mesterlövész puska!
-Még ki sem próbáltam!
-MOST TEDD MEG!
-DE…
-MOST!
Levette a hátáról, célzott a zombik felé és meghúzta a ravaszt. Egy kék sugárnyaláb tört ki a puskából, ami a 20 zombit azonnal szénné égette és a mögöttük lévő falon egy 50 centis lyukat vágott. A szobában lévő összes élőholt elégett, amiket meg eltalált az meg beleégett a betonba. Nézzük a csúzlit.
-Natasha…..Mi a franc ez?
-Ha megtudom, megmondom.
-Ha nem baj ezt elveszem.
Ezzel elvettem tőle és visszamentünk a tetőre. Fentről láttuk ahogy a dögök elmennek. Nem tudjuk miért. Szürkül. Ilyenkor kéne itt lenniük. Most egy másik házat kellene keresnünk. Látunk egy rendőrségi épületet ami be van barikádozva. Az tökéletes lesz. Elindulunk, átcuccolunk és este már be is van rendezve. Elalszunk. Reggel megint kelés és körbenézés. A város első kerületébe megyünk. Itt csak boltok vannak. Egyik egy fegyver bolt. Betörünk és körbenézünk. Csupa hasznavehetetlen vadászpuska, amiket már az enyészet megevett, a töltények nem jók a fegyvereinkbe. Áttúrtuk a házat, de semmi. Semmi használható. Mentünk tovább. Ebben a kerületben az összes boltot áttúrtuk de semmi. Aztán egy vegyesbolthoz értünk. Itt találtunk cigit. Két kartonnal. Ezt lestoppoltam tekintve amióta itt vagyok nem bagóztam. Aztán egy vadászboltban találtam egy macsétát. 1 méteres penge. Aztán pár dobókést. Találtam egy símaszkot is. Ez kellhet ugyanis már javában tél van. Esik a hó is reggel óta. Felöltözködtem és indultunk. Odaértünk egy kisebb bevásárlóközponthoz. Itt semmit nem találtunk pedig ehhez fűztük a reményeket. Mikor észbe kaptunk már este volt. Vissza a táborhelyre. Este beszédbe elegyedtem az újdonsült társammal.
-Mióta vagy itt?
-A zónában vagyok mióta az eszemet tudom. Régóta.
-És mit csinálsz?
-Most a tudósok terepmunkáját intézem. Azelőtt meg csak barangoltam a zónában. Akkor volt a…..Nem érdekes.
Ekkor elhallgat és befekszik a sarokba. Nem értem mi a baja. Reggel, anélkül kelek föl hogy őt felébreszteném. Odalopakodok és megnézem ki ő. Fölé hajolok. Ekkor lepődök meg. Az arca csupa szőr, az orra és a szeme mint a macskáé és a két foga teljesen kiáll a szájából. Felébred és rám mered.
-Hát már tudod.-szólal meg.
Én hanyatt esek, előveszem a pisztolyt és rá célzok:
-Ne gyere közelebb te szörnyeteg! MUTÁNS!
-Nem vagyok se szörny se mutáns. Egy alany vagyok. Mint ezek a szerencsétlenek itt.
-Mi? Miről beszélsz?
-Elmondok mindent ha a pisztolyt elteszed.
-Rendben. Elteszem és elmondasz mindent! Oké?
-Rendben.
Elteszem a pisztolyt de kibiztosítva és csőre töltve. Leülök vele szemben és elkezdi mesélni:
-Életemben elsőnek akkor jöttem a Zónába mikor 20 éves voltam. Ez volt 1994-ben. Egy titkos kutatás miatt. Tudod, pénz kellett és ezért kaptam is 300 000 000 rúbelt. Ezt egy éven át költhettem majd jöttek értem. Elvittek. Itt meg anyagokat fecskendeztek belém. Ez volt a Légió projekt. A projektet felszámolta egy Joszif nevű úriember pár hónapja. Minden társamat megölte csak engem nem. Én könyörögtem neki, hogy ne tegye meg. Majd eltűntem. Befogtak a tudósok és tudtam velük beszélni, megértették, hogy nem vagyok vadállat és azt az alkut kötöttük, hogy kisebb ügyeket elintézek számukra cserébe megpróbálnak javítani a helyzetemen. Ez az első ügyem. Egy dokumentumot kell megszereznem a számukra.
-Nekem is!
-Tudom. Meg kell szerezni és elvinni nekik a dokumentumot. Neked is ez a parancsod. Csak nem tudom hol van a dokumentum.
-Én sem. De ha megtaláljuk osztozhatunk a dolgon. Amúgy meg, nem kérsz enni? Három napja nem ettél.
-Ömm…….Nem egészen….
Belenézek a táskámba, és látom hogy a rúd szalámi amiből tegnap csak egy falat hiányzott eléggé megcsonkult.
-Te pákosztos! Mit képzelsz?
-Ömm….Bocs.
-Áhh! Semmi! De legközelebb szólj légyszives!
-Rendben.
Felkeltünk és elindultunk az utolsó harmadot átnézni. Itt kell lennie. Üzenetet fogok. Egy PDA. Segélykérés. Odamegyünk, megvan a tudós. Nem szép látvány, tudniillik a városban van egy szobor amin egy figura áll egy sarlót tartva ami felfelé néz. Na a delikvens erre van felnyársalódva és a nyakában lóg a táska. Lövök egyet és ellövöm a szíjat. Felkapom és indulunk kifelé. Ekkor üzenetet kapunk:
-Baj van!
-Mi?
-A zombik maguk felé indultak!
-Honnan tudja ketten vagyunk?
-Nem kapcsolta ki az adóvevőt!
-A franc. Na mindegy! Hova menjünk?
-Bejelöltem a helyet! Ott tartsák magukat!
Elindulunk. Befutottunk a házba. Már gyülekeztek. Egy sima emeletes ház volt, semmi extra. Fel a tetőre. Ott vártunk. Betörtek. Lefutunk és elkezdjük lőni őket. A pisztolyomból kilőttem a tárakat. Eldobom a stukkert és a dobókéseket elkezdem hajigálni. 40 zombi volt és 20 maradt. A macsétámat előkapom és elkezdem kaszabolni őket. Natasha felrohan a tetőre. A szuper fegyverével lövi a még kint lévőket. A belsőket kinyírtam, Natasha elintézte a kint lévőket.A friss havon üde látvány a sok vértócsa. Mikor végük felrohanok.
-Sikerült!
-Végre!
Ekkor hangokat hallunk. Egy vérszopó. Ott mászik fel a falon. Pont felénk jön. Ez is hatalmas.
-Menj be majd én elkapom.
-De!
-MENJ!
Natasha bement én meg felkészültem.
-Én nem vagyok normális, én nem vagyok normális, én nem vagyok normális………-csak ezt hajtogattam magamban. Felért. Én már vártam. Még a macsétám meg a késem volt meg. Felordít és felém rohan. Én elugrok ő meg nekimegy a falnak. A hátába döfök egyet meg kettőt vágok. Megfordul, és felém suhint. Megsebez, az arcomon teljes szélességben egy karomnyom lesz. Feldönt és felemel. Én a szájába tolom a macsétát. Felordít és ledob. A kezemben marad a macséta. Felkel, de eléggé fulladozik szegény. Elkezd felém rohanni. Én elgurulok előle és hagyom hogy a ház szélére fusson. Majdnem leesik, csak épp meg tud kapaszkodni. Én odamegyek és a macsétát a fejébe állítom, amitől elengedi a tető szélét és leesik. Pont egy kocsira ami darabokra törik alatta. Az adóvevő fülesét felveszem és mondanám a dolgokat mikor valami furcsát hallok:
-Értem. Szóval megy az ügynök? A nagyobbon a gázálarcoson speciális lövedéket használjon. Az veszélyes.
-Értem. Most megyek.
-El kell intézni mind a kettőt és megszerezni a dokumentumot. Veszélyes dolgot tudnak.
Letaglózott a dolog. Megfordulok, Natasha épp jön felém. A zuhogó hóesésben alig látom, de ő az.
-Vasilij! VASILIJ! Te vagy az?
-NAtasha! MENJ VISSZA A HÁZBA!
Két tompa puffanást hallok és a társam összerogy. Eldől. Én odafutok és mellé térdelek.
-Jól vagy?-kérdem.
-Igen. De nem sokáig. Ez egy speciális méreg. Széttépi a sejtjeimet. Nemsokára meghalok.
-Ne! Rendbe fogsz jönni!
-Nem. Csak azt kérem ha Josziffal találkozol mondd meg neki hogy köszönöm……..
-Meg fogom. Nyugi. Megfogom.-de ezt már nem hallotta. Lehunyta szemeit és meghalt. Én fájdalmas ordítás közepette hanyatt fekszem és várom hogy a hó betemessen. Az arcom előtt van a símaszk és a hó is esik mintha öntenék. Én keresek egy jó helyet és a hó alá befekszem. Hamar már azt se látni hogy megzavartam a hó folytonosságát. Kijön az ügynök. Fekete ruha, egy Desert Eagle a kezében. Körbenéz. Én látom de ő nem lát engem. Megfordul, pont háttal van nekem. Felugrok, elkapom, kitépem a kezéből a pisztolyt, átvágom a torkát és ledobom a háztetőről. Ordítva zuhan a mélybe a vérszopó után.
-Látlak a pokolban.-vetem utána. Ekkor kilép egy csapat katona a házból és Clau. Mondják:
-Á! Vasilij! De rég beszéltünk! Mi a helyzet?
-Te féreg! Csak kihasználtál!
-C-c-c-c-c-c-c-c. Nem használtalak ki. Erre vagy jó. Öngyilkos küldetés. A te szakmád. Most pont erre használtalak. Na most, add ide a dokumentumokat és megkegyelmezünk.
-A dokumentumok kellenek? Menj utánuk!
Ezzel kinyitom a táskát és a dokumentumokat kiszórom belőle. Mind elszáll. A táskát eldobom és megállok a tető szélén. Clau dühösen néz rám és kiadja a tűzparancsot. 3 katona egyszerre kezd el lőni rám. Mikor befejezik már alig van erőm. Több sebből vérzek. Lassan elindulok Clau felé. Ő cinikus vigyorral vár.
-Így jár aki megszegi a parancsot!
Ekkor észreveszem, hogy a mellettem álló két katonának az övén 4 gránát csücsül. Odakapok, kihúzom a gyutacsot kettőből.
-Így meg jársz te, hülye némber!
Ezután már csak egy robbanást hallottam, majd semmit. Ez volt az én történetem. Vasilij-é. A történetem itt ér véget. Vagy sem? Ki tudja. A halál nem a végállomás, csak egy állomás.
A helikopter bevitt a zónába és letett. Kevés felszereléssel jöttem a Zónába, egy pisztoly(9mm-es beretta), egy kés(katonai, 15 centis a pengéje), egy kulacs víz, egy szalámi, egy kenyér és egy távcső. A feladatom egyszerű. A leírása itt van a PDA-mban. A feladat annyi hogy be kell jutnom a Halott város nevű területbe és ki kell hoznom onnan egy csomag dokumentumot amit egy tudós hagyott ott az életével együtt. 1 kilóméterre van a leszállópályától. Egy táskában vannak a dolgok, azokat majd később veszem ki és öltözök be. Közel vagyok. Itt lepakolok és felveszem a dolgokat. A beretta. 9mm-es és 12 töltény fér a tárba. Nem a legjobb, de ér valamit. Nem is kell ide olyan nagy fegyver. Van hozzá 30 tár lőszer. A tártartót a derekamra csatolom. Ebben csak 6 tár van, Plusz egy a pisztolyban. Alap golyóállómellény. Fekete, a mellkasomat védi. A kenyér és a szalámi a táskában marad, a késem tokja a derekamon, a rádió beüzemelve. Felállok. Körbenézek, és a város előtti kis falura tekintek. A falu előtt egy kis ház van. Biztos egy stalker lakhelye. Mielőtt bemegyek a városba bemegyek a faluba. Itt úgysincsenek annyian. A műholdakon is csak 1-2 embert láttak errefelé A ház felé tartok. Mindenhol tiszta a terep. A házban vagyok, ég a tűz. Füstöl a kémény. Rádión bejelentkezek:
-Hallo?
-Üdv. Maga az ügynökünk?
-Igen. A nevem Vasilij. Maga kicsoda?
-A nevem Claudia. Én leszek az összekötője.
-Értem. Most értem az első házhoz. Van itt valaki, megkérdezem hogy tud-e valamit.
-Légy óvatos! Nem tudni mi vár rád!
Leteszi. Bemegyek. Bent, látom a figurát, éppen a tűzre rak. Odamegyek és mondom:
-Uram! Tudna segíteni?
Semmi válasz csak rám mereszti a szemeit.
-Ömm…..Nem látott errefelé egy tudóst? Narancssárga ruha, nagy akvárium a feje körül.
-Neeee……NEEEEE….HÖÖÖÖÖÖ!
-Értem. Akkor én megyek.
Elindulok kifelé. Hátam mögött felmordul. Megfordulok, látom éppen felém suhint. Elugrok, most látom egy balta van a kezében. Előveszem a pisztolyt, ráfogom és ordítom:
-Állj.
Jön tovább.
-MONDOM MEGÁLLNI!
Jön tovább. Én a lábára célzok. Kettőt lövök. Eldől. Majd megint feláll! Megint jön felém, de most kettőt a mellkasába eresztek. Most csak hátralép egyet, majd megint jön. Most a fejébe lövök kettőt. Ettől eldől és végleg meghal. Megint bejelentkezek rádión:
-Baj van Clau!
-Mi a baj?
-Volt itt egy ürge, rám támadott. Én megöltem.
-Menj onnan és indulj el a falu felé! Majd a városba!
Leteszem és indulok. Előbb átnézem a fickót. 3 töltény van nála, 9mm-es. Elteszem és indulok tovább. Az úton találkozok megint egy emberrel, ez most azonnal nekemjön. Fut felém, de én kapcsolok és kettőt a fejébe eresztek. Eldől. Újratöltök. Megyek be a faluba. Ott nem látok egyet sem. Aztán, mikor középre érek kinyílik egy ajtó és elkezdenek kifele jönni. De vagy egy hadseregnyi. Én egy másik házba rohanok be és eltorlaszolom az ajtaját. Az alsó ablakot is eltorlaszolom és felfutok. Fentről nézem, ezek vannak vagy 40-en. De mik ezek? Bejelentkezek és ordítom:
-Clau! CLAU!
-Nyugi! Ne ordíts a fülembe! Mi a baj?
-Valamik vannak itt. Emberek, de furák. Kegyetlenül sok van belőlük, kegyetlenül erősek és kegyetlenül ocsmányak.
-Milyen ruha van rajtuk?
-Zöldes, cipő és zokni nincs.
-A bőrük milyen?
-Hófehér! És ráncos. A szemük beesett. MI FOLYIK ITT?
-Azt hittük csak pletyka.
-Mi?
-Állítólag van egy nagyobb zombi populáció a városban. Meg újfajta mutánsokról is fecsegtek.
-Mivan? A városban nagy populáció? Csak ezek negyvenen vannak!
-Nincs más esélyed, küldünk segítséget.
Ekkor hallom hogy betörik az ablak.
-NINCS IDŐ! Meg fogok dögleni ha nem küldenek valakit most azonnal a rohadt életbe!
Ekkor kintről hallok valamit. Lövöldözést. Kinézek, egy ürge kint pattog és öli a zombikat. A két kezében egy-egy géppisztoly van, a hátán meg egy mesterlövész puska. Kint, bekerítik. Ez nem lesz jó. Lő, de nem tud kiszabadulni. Én hátrébb állok és mondom mi a helyzet. Clau mondja:
-Ne szólj bele! Incognitoban vagy!
-De meghal!
-Ne érdekeljen!
-De érdekel!
-Meg ne próbáld!
-Mi? Nem hallak! Szakad a vonal!
Kikapcsolom a rádiót. Hátrálok egy picit, újratöltök, majd elkezdek az ablak felé rohanni. Kiugrok, pont a zombik fölé és elkezdek lőni. Majd átfordulással földre érkezek. Ki a régi tár, be az új és megint lövés. A figurát lecsapták. Lent van a földön. Már csak 18 van. Felkapom a két kis géppisztolyt és elkezdem őket aprítani. Egyik feltűnik jobbról, oda egy sorozat, egyik balról most oda, majd fordulok egyet miközben eresztem a golyókat. Ettől egy sor kidől. 5. Az egyik felé elkezdek rohanni, majd ugrok egyet és lerúgom. Lent a földön még kap egy sorozatot majd irány a másik 4. Ebből kettőt lesorozok megint, de kifogy a tár. Az egyik elkap, a földre dönt és már harapná el a torkom de én elkapom az alsó és felső állkapcsát és széthúzom. Eltörik, ő meg a földre zuhan. Felugrok, látom a figurához közelít egy zombi. Kikapom a kést a tokból és a zombi fejébe állítom. Eldől. A két gépfegyvert odaviszem a figurának, a késemet meg kiveszem újdonsült tokjából és visszarakom a helyére. A figurát megnézem. Egy testre simuló cucc van rajta, eléggé durva anyag, lehet golyóálló. A fejét nem látom mert az egész feje fedve van, hátulról ezzel az anyaggal, elölről meg egy gázálarccal. Nézem, ez nem is figura. Ez nő! De iszonyatosan magas. 190 minimum. Felébred:
-Ki vagy?-kérdi
-Jóbarát. Te?
-Hmmm….Majd ha legközelebb látsz megmondom.
Feláll, én is, újratölti a fegyverét, én is.:
-Merre mész?-kérdi.
-A város felé. Te?
-Én is. Mit keresel?
-Titkos.
-Értem. Én veled tartanék szívesen de ha titkos akkor titkos.
Ekkor megfordul, elkezd a fal felé rohanni, ugrik, felkapaszkodik és mondja:
-Viszlát kissrác. Majd beszélünk.
-Kissrác? 30 éves vagyok mami!
-Hmm….
És leugrik. Én odafutok, átnézek a falon, sehol sincsen. Eltűnt. Vissza a fal túloldalára és körbenézek. A házakat áttúrom és találok egy aránylag még friss Stalker hullát. 2 hetes lehet, és a másik házban van. Egy fegyvert is találok nála, egy Alap Chaser sörétespuskát. Elteszem, az 5 tárral együtt meg a 2 pisztoly tárral együtt ami még nála volt. A Chaser a hátamon foglal helyet. Még van 14 táram plusz egy fél ami a pisztolyomban pihen. Remek. Most irány a Város. A közeli erdőn át megyek, arra rövidebb. De lehet veszélyesebb. Ezek az izék az erdőben is lehetnek. De azért megyek, hátha sikerül. A falon nagynehezen átmászok és elindulok. A sörétespuskát veszem elő és azzal indulok neki. Miközben megyek az erdőben hívnak. Ismeretlen.
-Feléd tartanak! Északról 20 fő! Menj el onnan azonnal.
-Ki az? Hallo?
Letette. Északról jönnek mi? Akkor adunk nekik. Felhúzom a puskát és elkezdek rohanni. A város felé. Hallom ahogy ordítoznak mögöttem. Találok egy házat ahova berohanok és bebújok az egyik szobába. Ott rohannak el a ház előtt. Kimegyek és elkezdek megint a város felé rohanni. A város közelébe vagyok. 100 méter. A város falait már látom. Futok mikor valami mozgást hallok. Hátra nézek, egy medve. Elbújok egy fa mögé. Hallom ahogy liheg. Óvatosan közelebb lépdel és mellém ér. Én a puskát a óvatosan lecsúsztatom és várom mikor kidugja a fejét. Az orrát most veszem észre. Még 10 centi. Ekkor visszahúzza. Kinézek, már sehol sincsen. A hátam mögül ekkor egy hatalmas ütést kapok és elrepülök 2 méterre. A dög mögém került. Csörtet felém én meg kitartom a puskát és lövök. Meginog és hátrálni kezd. Én felkelek és kilesem a legközelebbi fát aminek elég alacsonyan van az ága. Meg is van! Elrohanok felé, felugrok, fellendülök az ág tetejére és onnan fentebb ugrok. Ott megállok és nézem a medvét. Észrevesz de nem jön utánam. A fát kezdi el ütlegelni. Már majdnem kidől mikor megfordul és elkezd rohanni. Mi elől fut? Kitörés? Vagy egy nagyobb csapat állat? Vagy mi? Ekkor hollókárogást hallok. Egy csapat holló. A medve felé mennek a fák között. Utolérik, és körbeveszik. Egyszerre támadják meg és emelik fel a medvét. Vagy 5 méter magasra felemelik és elkezdik tépni róla a húst. A bordái és a fél koponyája már kilátszik. Majd leejtik. Rászállnak a tetemre és széttépik. Megeszik. Én lemászok és elindulok a város felé. A fal mellett megyek és az első adandó résen bemegyek. Meg is van. Egy rés van úgy 1.5 méterre fölöttem. Én nekikészülök, hátrálok, majd nekifutok. Ugrok és el is kapom a lyukat de letörik a rész amibe kapaszkodtam és leesek. Feleszmélek, a figura akit a faluban láttam ott áll mellettem és rázza a fejét.
-Nem így kell ezt. Na ezt nézd.
Helyből felugrik, a lyukba érkezik, majd letérdel és nyújtja a kezét. Én a döbbenetből még nem tértem magamhoz, de azért felnyújtom a kezemet. Elkapja és felhúz. Iszonyatosan könnyen felhúzott. Mintha egy darab rongyot kapott volna fel. Leugrunk a másik oldalon. Kérdi:
-Na! Már elmondja a nevét?
-Vasilij. Maga?
-Natasha.
-Üdv-nyújtom a kezem. Ő elfogadja. Leugrunk a másik oldalon és elindulunk a városba. Délben raktak ki és már szürkület van. Keresek egy helyet ahol le lehet táborozni. Egy ház teteje megfelelő lenne. Miközben megyünk, találunk egy hullát. Egy koponya mintás símaszk van rajta és egy Macséta a kezében. A sapkája alap, Barett rajta két lyukkal. Lehet kitűző volt rajta. Pont egy megfelelő épület mellett van. Csak eléggé ki van lyuggatva az épület. Mintha egy hatalmas gépágyúval szétlőtték volna. Két hullát is találtunk de semmi használható. Felmegyünk az épület tetejére. Látszik hogy itt volt a táborhelye. Egy flash drive-ot is találtunk. Megnézem, valami mocsári házról van szó meg időjárási kutatásról. „Tiszta égbolt”. Furcsa, úgy beszélnek róla mintha valami ember vagy csapat lenne. Este van, hangokat hallunk. Az újdonsült társam bekapcsolja az éjjellátót és lenéz. Én a reflektort. Mielőtt levilágítok kikapja a kezemből a lámpát és mondja:
-Ne! Nézd!
Leveszi az éjjellátót és átnyújtja. Lent, vagy 5-600 ilyen zombi rostokol. Nem vettek észre. Visszakúszunk a helyünkre és inkább alszunk. Reggel arra kelek hogy fáj. A gyomrom. Kinyitom a kezemet, vagy 5 ilyen lény lakmározik belőlem. Itt már nincs mit tenni. A társamat már felfalták. Lenyúlok a táskámba és a C4-es töltetet aktiválom. 10 másodperc,9,8,7,6,5,4,3,2,1, és felébredek. Sehol senki, a társam még alszik, és tiszta a terep. A társam most vette le elsőnek a gázálarcot. Ott van mellette és háttal fekszik nekem. Közelebb megyek és épp megfordítanám mikor valami ordítást hallok. Hátra nézek, és látom. Vérszopó. De hatalmas. 3 méter minimum. Távcsővel közelebbről is megnézem. Hatalmas még messziről is. Natasha már felkelt és fel is tette a gázálarcot. Ő is látja.
-A mesterlövész puska?
-Nem. Hatástalan. Ilyen dög ellen hasztalan.
-Terv?
-Töröm a fejem.
Körbenéz.
-Van a zsebedben 2 kiló C4?
-3.
-Akkor van egy tervem. Látod ott azt a félig leomlott falat?
-Igen?
-Na, azt kitapétázom és alácsalod.
-Hogyan?
-Ordibálj vagy valami.
-Oké, menni fog.
-Hol a cucc?
-Itt!
Átnyújtom neki a C4-et és lemászunk. Ő a ház felé rohan, én mögötte és a sereghajtó a vérszopó. Az ajtó felé rohanunk de a vérszopó elénk ugrik. A társamat eldobja a francba engem meg elkap a torkomnál fogva. Odanyom a falhoz és az arcom felé nyúl a csápjaival. Egyikkel megkapar.
-Harapsz kurva anyád harapsz?
És ezzel beleharapok az egyik csápjába, a késemet kirántom a tokból és elmetszem a csápot. Elejt és a pofájához kap. Én a táskámat felkapom és felé rohanok. A hátára ráugrok és a nyaka köré tekerem a tatyit. Benyúlok, élesítem a töltetet. A dög eldob a francba. Én repülés közben aktiválom a C4-et. Elkezd a dög feje füstölni. És még mindig nem szakadt le. 3 kiló c4-től még a testének is meg kellett volna semmisülnie. De a feje a helyén maradt. Eldőlt. Odarohanok Natashához és felébresztem. Ő felkel. Semmi baja csak elájult. Morgást hallunk. A dög felkel megint és elkezd hadonászni. A szeme kiégett de amúgy kutya baja. Még él. Hihetetlen. Mit lehetne tenni ilyen helyzetben? Én részemről a könnyebb megoldást választom és felrohanunk a házunk tetejére. A dögnek adok két támpontot(lövés) amire azonnal hallgat. Elkezd felmászni. Az épület amin vagyunk KB 15 emeletes. Mikor a 10. körül tart elkezdjük lőni az előtte lévő falat. Amikor rossz helyre kapaszkodik kitörik a darab a falból ő meg lezuhan. Hanyatt esett. Lerohanunk. Ott lent fekszik. Közel megyünk. Még él de nincs jó passzban. Haldoklik. Én a sörétespuskát a szájába nyomom és meghúzom a ravaszt. A feje egyben marad de már nem mozog. Furcsa élőlény. Mindent kibír szinte. Most viszont, itt az idő egy kis keresgélésre. Körbejárjuk a várost. Ő a két géppisztolyt én a pisztolyomat töltöm csőre és indulunk. Egy kis lakótelepen vagyunk. A város hatalmas. A lakótelep minden házát átkutatjuk. Alaposan. Sehol sincsenek zombik. Este hemzsegtek de most, sehol semmi. Egy mutánst sem láttam. Tiszta a város. Aztán kimentünk a főtérre és összegeztük a dolgokat.
-Találtál valamit?-kérdem.
-Nem. Te?
-Én sem.
-A francba. Dél van, hajnali 6 óta keresünk és semmi.
-Valaminek csak kell lennie?
-Semmi mondom! Se egy lelet, se egy anomália, se egy hulla, semmi. Semmit nem találni itt.
-Áhh! Éhesen nem tudok gondolkodni. Együnk valamit!
-Te egyél, de én nem vagyok éhes.
-Sebaj. Ha kell kérj.
Előveszem a szalámit. Vágnék belőle de vágás közben véletlenül elvágom az ujjam. Erősen vérezni kezd. Bekötöm a sebet gyorsan és kesztyűt húzok rá. Pár csepp vér lecsöppent a földre. Összeszedem a cuccaimat és a darab szalámit amit levágtam elkezdem rágcsálni egy kis kenyér társaságában. Mikor végeztem vele nyöszörgést hallok. Megfordulok, egy hulla. Körbenézek, vagy 50 hulla itt lambadázik körülöttünk. Betöltök és mondom:
-Ez meg hogy?
-A vér. Megszimatolták. Ilyenkor begőzölnek és jönnek a zsákmány reményében.
-A francba!
Gyorsan célzok és lövök. A társam is elkezd lőni. Egymásnak háttal állunk és úgy lövünk. Elfogy a pisztolyomból a lőszer, előveszem a Chasert. Beleeresztek a tömegbe Hasba találok kettőt és azok annak a rendje és módja szerint szét is szakadtak. Ezek miatt már nem kell aggódni. Natasha mondja:
-Itt az ideje menekülni.
Mutat egy vaskuka felé. Beleugrottam, ő megtaszította és elindultunk lefelé a lejtőn. Kiértünk a tömegből. Kinyitom a tetőt és kiugrom. A tömegtől jó 50 méterre álltunk meg. Azon azért csodálkoztam, hogy a kuka legalább 50 kilós én meg legalább 60 de azért el tudta tolni. Pedig nagyon nem egy erős alkat. Kiugrottunk és elkezdtünk rohanni ahogy tudtunk. Elrohantunk a helyre ahol laktunk és felmentünk a tetőre. Oda is követtek. A házba is bejönnek. Lemegyünk és ott próbáljuk meg elkapni őket. Lent, a másodikon vagyunk. Ott próbálunk meg valami barikádot kialakítani. Pár széket összedobunk. Mikor ez kész hátrébb megyünk. Jönnek. 20-an egyszerre. Elkezdünk feléjük lőni de hatástalan. Csak jönnek, jönnek és jönnek. Kifogytam és a társam is.
-A mesterlövész puska!
-Még ki sem próbáltam!
-MOST TEDD MEG!
-DE…
-MOST!
Levette a hátáról, célzott a zombik felé és meghúzta a ravaszt. Egy kék sugárnyaláb tört ki a puskából, ami a 20 zombit azonnal szénné égette és a mögöttük lévő falon egy 50 centis lyukat vágott. A szobában lévő összes élőholt elégett, amiket meg eltalált az meg beleégett a betonba. Nézzük a csúzlit.
-Natasha…..Mi a franc ez?
-Ha megtudom, megmondom.
-Ha nem baj ezt elveszem.
Ezzel elvettem tőle és visszamentünk a tetőre. Fentről láttuk ahogy a dögök elmennek. Nem tudjuk miért. Szürkül. Ilyenkor kéne itt lenniük. Most egy másik házat kellene keresnünk. Látunk egy rendőrségi épületet ami be van barikádozva. Az tökéletes lesz. Elindulunk, átcuccolunk és este már be is van rendezve. Elalszunk. Reggel megint kelés és körbenézés. A város első kerületébe megyünk. Itt csak boltok vannak. Egyik egy fegyver bolt. Betörünk és körbenézünk. Csupa hasznavehetetlen vadászpuska, amiket már az enyészet megevett, a töltények nem jók a fegyvereinkbe. Áttúrtuk a házat, de semmi. Semmi használható. Mentünk tovább. Ebben a kerületben az összes boltot áttúrtuk de semmi. Aztán egy vegyesbolthoz értünk. Itt találtunk cigit. Két kartonnal. Ezt lestoppoltam tekintve amióta itt vagyok nem bagóztam. Aztán egy vadászboltban találtam egy macsétát. 1 méteres penge. Aztán pár dobókést. Találtam egy símaszkot is. Ez kellhet ugyanis már javában tél van. Esik a hó is reggel óta. Felöltözködtem és indultunk. Odaértünk egy kisebb bevásárlóközponthoz. Itt semmit nem találtunk pedig ehhez fűztük a reményeket. Mikor észbe kaptunk már este volt. Vissza a táborhelyre. Este beszédbe elegyedtem az újdonsült társammal.
-Mióta vagy itt?
-A zónában vagyok mióta az eszemet tudom. Régóta.
-És mit csinálsz?
-Most a tudósok terepmunkáját intézem. Azelőtt meg csak barangoltam a zónában. Akkor volt a…..Nem érdekes.
Ekkor elhallgat és befekszik a sarokba. Nem értem mi a baja. Reggel, anélkül kelek föl hogy őt felébreszteném. Odalopakodok és megnézem ki ő. Fölé hajolok. Ekkor lepődök meg. Az arca csupa szőr, az orra és a szeme mint a macskáé és a két foga teljesen kiáll a szájából. Felébred és rám mered.
-Hát már tudod.-szólal meg.
Én hanyatt esek, előveszem a pisztolyt és rá célzok:
-Ne gyere közelebb te szörnyeteg! MUTÁNS!
-Nem vagyok se szörny se mutáns. Egy alany vagyok. Mint ezek a szerencsétlenek itt.
-Mi? Miről beszélsz?
-Elmondok mindent ha a pisztolyt elteszed.
-Rendben. Elteszem és elmondasz mindent! Oké?
-Rendben.
Elteszem a pisztolyt de kibiztosítva és csőre töltve. Leülök vele szemben és elkezdi mesélni:
-Életemben elsőnek akkor jöttem a Zónába mikor 20 éves voltam. Ez volt 1994-ben. Egy titkos kutatás miatt. Tudod, pénz kellett és ezért kaptam is 300 000 000 rúbelt. Ezt egy éven át költhettem majd jöttek értem. Elvittek. Itt meg anyagokat fecskendeztek belém. Ez volt a Légió projekt. A projektet felszámolta egy Joszif nevű úriember pár hónapja. Minden társamat megölte csak engem nem. Én könyörögtem neki, hogy ne tegye meg. Majd eltűntem. Befogtak a tudósok és tudtam velük beszélni, megértették, hogy nem vagyok vadállat és azt az alkut kötöttük, hogy kisebb ügyeket elintézek számukra cserébe megpróbálnak javítani a helyzetemen. Ez az első ügyem. Egy dokumentumot kell megszereznem a számukra.
-Nekem is!
-Tudom. Meg kell szerezni és elvinni nekik a dokumentumot. Neked is ez a parancsod. Csak nem tudom hol van a dokumentum.
-Én sem. De ha megtaláljuk osztozhatunk a dolgon. Amúgy meg, nem kérsz enni? Három napja nem ettél.
-Ömm…….Nem egészen….
Belenézek a táskámba, és látom hogy a rúd szalámi amiből tegnap csak egy falat hiányzott eléggé megcsonkult.
-Te pákosztos! Mit képzelsz?
-Ömm….Bocs.
-Áhh! Semmi! De legközelebb szólj légyszives!
-Rendben.
Felkeltünk és elindultunk az utolsó harmadot átnézni. Itt kell lennie. Üzenetet fogok. Egy PDA. Segélykérés. Odamegyünk, megvan a tudós. Nem szép látvány, tudniillik a városban van egy szobor amin egy figura áll egy sarlót tartva ami felfelé néz. Na a delikvens erre van felnyársalódva és a nyakában lóg a táska. Lövök egyet és ellövöm a szíjat. Felkapom és indulunk kifelé. Ekkor üzenetet kapunk:
-Baj van!
-Mi?
-A zombik maguk felé indultak!
-Honnan tudja ketten vagyunk?
-Nem kapcsolta ki az adóvevőt!
-A franc. Na mindegy! Hova menjünk?
-Bejelöltem a helyet! Ott tartsák magukat!
Elindulunk. Befutottunk a házba. Már gyülekeztek. Egy sima emeletes ház volt, semmi extra. Fel a tetőre. Ott vártunk. Betörtek. Lefutunk és elkezdjük lőni őket. A pisztolyomból kilőttem a tárakat. Eldobom a stukkert és a dobókéseket elkezdem hajigálni. 40 zombi volt és 20 maradt. A macsétámat előkapom és elkezdem kaszabolni őket. Natasha felrohan a tetőre. A szuper fegyverével lövi a még kint lévőket. A belsőket kinyírtam, Natasha elintézte a kint lévőket.A friss havon üde látvány a sok vértócsa. Mikor végük felrohanok.
-Sikerült!
-Végre!
Ekkor hangokat hallunk. Egy vérszopó. Ott mászik fel a falon. Pont felénk jön. Ez is hatalmas.
-Menj be majd én elkapom.
-De!
-MENJ!
Natasha bement én meg felkészültem.
-Én nem vagyok normális, én nem vagyok normális, én nem vagyok normális………-csak ezt hajtogattam magamban. Felért. Én már vártam. Még a macsétám meg a késem volt meg. Felordít és felém rohan. Én elugrok ő meg nekimegy a falnak. A hátába döfök egyet meg kettőt vágok. Megfordul, és felém suhint. Megsebez, az arcomon teljes szélességben egy karomnyom lesz. Feldönt és felemel. Én a szájába tolom a macsétát. Felordít és ledob. A kezemben marad a macséta. Felkel, de eléggé fulladozik szegény. Elkezd felém rohanni. Én elgurulok előle és hagyom hogy a ház szélére fusson. Majdnem leesik, csak épp meg tud kapaszkodni. Én odamegyek és a macsétát a fejébe állítom, amitől elengedi a tető szélét és leesik. Pont egy kocsira ami darabokra törik alatta. Az adóvevő fülesét felveszem és mondanám a dolgokat mikor valami furcsát hallok:
-Értem. Szóval megy az ügynök? A nagyobbon a gázálarcoson speciális lövedéket használjon. Az veszélyes.
-Értem. Most megyek.
-El kell intézni mind a kettőt és megszerezni a dokumentumot. Veszélyes dolgot tudnak.
Letaglózott a dolog. Megfordulok, Natasha épp jön felém. A zuhogó hóesésben alig látom, de ő az.
-Vasilij! VASILIJ! Te vagy az?
-NAtasha! MENJ VISSZA A HÁZBA!
Két tompa puffanást hallok és a társam összerogy. Eldől. Én odafutok és mellé térdelek.
-Jól vagy?-kérdem.
-Igen. De nem sokáig. Ez egy speciális méreg. Széttépi a sejtjeimet. Nemsokára meghalok.
-Ne! Rendbe fogsz jönni!
-Nem. Csak azt kérem ha Josziffal találkozol mondd meg neki hogy köszönöm……..
-Meg fogom. Nyugi. Megfogom.-de ezt már nem hallotta. Lehunyta szemeit és meghalt. Én fájdalmas ordítás közepette hanyatt fekszem és várom hogy a hó betemessen. Az arcom előtt van a símaszk és a hó is esik mintha öntenék. Én keresek egy jó helyet és a hó alá befekszem. Hamar már azt se látni hogy megzavartam a hó folytonosságát. Kijön az ügynök. Fekete ruha, egy Desert Eagle a kezében. Körbenéz. Én látom de ő nem lát engem. Megfordul, pont háttal van nekem. Felugrok, elkapom, kitépem a kezéből a pisztolyt, átvágom a torkát és ledobom a háztetőről. Ordítva zuhan a mélybe a vérszopó után.
-Látlak a pokolban.-vetem utána. Ekkor kilép egy csapat katona a házból és Clau. Mondják:
-Á! Vasilij! De rég beszéltünk! Mi a helyzet?
-Te féreg! Csak kihasználtál!
-C-c-c-c-c-c-c-c. Nem használtalak ki. Erre vagy jó. Öngyilkos küldetés. A te szakmád. Most pont erre használtalak. Na most, add ide a dokumentumokat és megkegyelmezünk.
-A dokumentumok kellenek? Menj utánuk!
Ezzel kinyitom a táskát és a dokumentumokat kiszórom belőle. Mind elszáll. A táskát eldobom és megállok a tető szélén. Clau dühösen néz rám és kiadja a tűzparancsot. 3 katona egyszerre kezd el lőni rám. Mikor befejezik már alig van erőm. Több sebből vérzek. Lassan elindulok Clau felé. Ő cinikus vigyorral vár.
-Így jár aki megszegi a parancsot!
Ekkor észreveszem, hogy a mellettem álló két katonának az övén 4 gránát csücsül. Odakapok, kihúzom a gyutacsot kettőből.
-Így meg jársz te, hülye némber!
Ezután már csak egy robbanást hallottam, majd semmit. Ez volt az én történetem. Vasilij-é. A történetem itt ér véget. Vagy sem? Ki tudja. A halál nem a végállomás, csak egy állomás.