Az alakulat
A csapat készen áll. Itt vagyunk mind a négyen. Én, Jurij, Szása, és Joszif. Egy katonai egység tagjai vagyunk akiket a gerilla harcmodorra képeztek ki. Nincs is közös bázisunk. Külön hoztunk létre búvóhelyeket, a feladatokat rádión keresztül kapjuk. Most is kaptunk egyet, egy csapat zsoldos itt szállítja el az ellátmányt a táborukba. El kell pusztítanunk az ellátmányt és meg kell tudnunk hogy hol van a táboruk. Szürkületkor csapunk le rájuk. A közeli völgyben. Mindannyian elfoglaljuk a helyünket. Én megyek elsőnek. Mivel nekem régebb óta van tapasztalatom a gerilla harcmodorban ezért én megyek mindig. Bebújok egy bokorba és megszámolom őket, majd várom mikor jön az egyik elég közel. Közelebb ért. Kiugrok, elkapom és már viszem is be a sűrűbe. Ott bent elvágom a nyakát és helyet váltok. A többi zsoldos már mozgolódik. Vannak vagy tízen. Nem tudtam pontos adatot megállapítani mert kóvályogtak mint gólyafos a levegőben. Az egyik elindul ide. A bokor közelében van. Ekkor elugrik előtte valaki a fickó meg összeesik. A nyaka olyan mélyen be lett vágva hogy szinte csak a tarkóján a bőr tartja össze. Ez volt Jurij. Róla azt kell tudni hogy volt Zsoldos, és tapasztalt gyilkológép. Belépett a seregbe és tapasztalatát felhasználva pár nap alatt az elit osztagba, onnan meg ide került. Remekül bánik a késsel és az íjjal. Lőfegyverből csak egy 9mm-es pisztolyt tűr meg magánál amúgy még nem láttam a kezében más fegyvert. Remek haver de ha bepöccen semmi nem áll az útjába. Ő is elbújt, a zsoldosok már idegesek. Ekkor, egy figura egy fa tetejéről ráugrik az egyikre, egy másikhoz odaszaltózik, és hogy ezt befejezze olyan pofont lekever neki hogy az kidől. Most meg visszaugrál az erdő szélére, onnan meg két szaltó kérdése és már mi sem látjuk úgy eltűnt. Ő volt Szása. A hivatásos parkour mester. Nincs olyan fal amit ne tudna megmászni, nincs olyan nehéz terep amin ne tudná átverekedni magát. Az ügyességét az elkerülő manőverekben kamatoztatja. Nem is lőtték meg egyszer sem. Ellenben engem már többször. Ő is egy kiskatona volt, de észrevettem hogy milyen ügyes ezért kiemeltem a szarból. Azóta sokat fejlődött. Fegyverként semmi más csak egy autómata pisztoly. Se kés, semmi más csak ez. De nem is kell neki fegyver olyan ügyes a kölyök hogy öt embert le tudna csapni egyedül. Ő mint mondtam elbújt. Páran maradtak őket meg én intézem el. Én vagyok a főnök, Vasilij. Én vagyok a legrégebben itt és én voltam az első a csapatban. Öten maradtak ebből hármat tartunk meg. A főnök még él. Az ötből egy elkezd rohanni az erdő felé. Biccentek Jurijnak de hiába mert már elindult. Nem irigylem mert Jurij még a saját anyját is megölné ha felidegelné őt. Csak egy ordítás hallatszik. Jurij fél perc múlva visszajön. A maradék négy emberből egynek mennie kell. Őt Joszifra bízzuk. Ő a mesterlövészünk. Egy M24-es speciális mesterlövészpuska van a kezében amivel 3 kilóméterről is eltalál egy gyufaszálat. Mondjuk neki az adatokat ő meg lő. Ő is a seregben volt. Két 99%-os találati pontosságú embert ismerek, egyik egy szabadúszó Stalker a másik meg ő. Őt bevettem a csapatba azóta itt van. Ő egy lövés egy halál statisztikával dolgozik, eddig soha nem vétett el lövést. Lelőtt egyet. A maradék 3 már letette a fegyvert és lefeküdt. Mi odamentünk, én leültem, Szása egyiket elém vezette, Jurij még nem jött elő, Joszif meg miután kibújt a rejtekhelyéből a maradék két fogolyra vigyázott.
-Zdrasztvujtye travaris! -köszönök
-Üdv.
-Szóval morcosak vagyunk. Mi a neve?
-Petrenko ezredes. Nagy ember vagyok. Több százat kapnának értem.
-Csak az a kérdés golyóból vagy rúbelből.
-Pénzből persze.
-Elhiszem, de be kell bizonyítania.
-Hogyan?
-A szállítmányt ugye nekünk adományozza. És a bázisuk helyét.
-A szállítmány mehet de a bázis nem.
Jurij elröhögi magát a bokorból.
-Mi volt ez?
-Ja! Ez Jurij volt. Te mészárosként ismerheted. Hallottál róla?
-Igen.
-Mit?
-Állítólag vagdossa az embereket.
-Igazából, egy macsétával kiszedi belőled a nem létfontosságú tölteléket és hagyja hogy elvérezzél. Én a helyedben nem húznám fel. Eléggé hirtelen be tud pöccenni.
-Höh! A mészáros csak egy mese. Az újakat riogatják vele a nagyobbak. Azok meg el is hiszik!
-Ha te mondod.
Megfordulok és ordítom:
-JURIJ!
-Mi az?
-Itt ez a fickó nem hisz benned!
-Mi van?
-Mondom! Bizonyítsd be neki hogy létezel!
-Rendben!
Jurij beöltözött mészáros szerkóba ami egy koponya mintás maszkból, egy barett sapkából és egy hektoliter vérből állt. Kijött és elindult a fickó felé. Odaért és megállt előtte. A figura elnevette magát.
-Ez a paprikajancsi a mészáros? Én ilyen faszokat eszek reggelire!
Erre Jurij megfogta, egy fához láncolta és elővette a kését.
-Tedd meg! Úgysem mered! Gyáva féreg!
Jurijt még nem láttam ilyen idegesnek, konkrétan az artériája és a vénája látszott a nyakán és izzadt. De rohadtul. Jurij emeli a kést és lecsap. A mellkasának az aljától egészen a derekáig egy bemetszést ejt a csávón aki torka szakadtából üvölt. Mikor kész a bemetszés, Jurij hátrébb lép és hagyja hogy kicsorogjon a fickó. Még utolsónak ránéz majd meghal. A két másik fogoly közül az egyik Jurij lábát elkapta és könyörögni kezdett.
-Ne öljön meg nem tudok semmit esküszöm nem csináltam semmit ez az első hetem még meg sem öltem senkit kérem engedjenek el!
-Nem tudsz semmit?
-Nem.
-Akkor elmehetsz.
-Köszönöm KÖSZÖNÖM!
Elindult a fickó az erdőbe. Jurij levette a hátáról az íjat és utána célzott. Pont a háta közepét lőtte el és egy fához szegezte.
-Azt hitted már mi? Egy nagy frászt!
Én ránézek és megfogom a vállát.
-Jurij basszus! Muszáj volt ezt? Most mi legyen?
Odamegy a fogolyhoz és mondja:
-Gyere te féreg az elsőt tőlem kapod a másodikat a pengémtől köcsög majd megtanítalak a jómodorra kiscsíra az anyád úristenit!
Leteszi elém én meg kirakom elé a térképet és kérdem:
-Hol a táborotok?
Se szó se beszéd odabök azonnal.
-Hányan vagytok?
-Reggel húsz, este csak öt őr van.
-Értem. Honnan tudjam hogy bízhatok benned?
-Félek a haláltól.
Jurij megnyalja a száját és vigyorogva ránéz és emeli a macsétáját. Én nemlegesen bólogatok mire ő mint egy hisztis kölyök leengedi.
-Értem. Akkor hiszek neked. Elmehetsz. Csak még egyet mondok, ha legközelebb meglátlak akkor nem leszek ilyen könyörületes. Megöletlek Jurijjal. Ő meg nem könnyű eset mint látod.
A fickó hátranéz Jurij meg a hatás kedvéért nyalogatja a kését. A fickó hulla sápadt lesz és megesküszik hogy elhagyja a zónát. Felkapja a holmiját és rohan elfelé. Jurij indulna utána de én nem hagyom. Jurij felmegy a másikhoz akit egy fával hozott össze. Ő még él, a vesszővel együtt kihúzza a fából és felakasztja az út szélére. A szadista mivoltát az is mutatja hogy amíg fel nem akasztotta nem hagyta hogy bármi baja essen. Joszif a cuccokat kutatja át, Szása meg a közeli erdőt. Én a bázissal beszélek.
-Bázis! Itt Vasilij! Megvan a zsoldos tábor!
-Küldje az adatokat!
-Küldöm. Mit tegyünk?
-Támadjanak. Erősítést nem tudunk küldeni magukra vannak utalva.
-Értem. Indulunk!
Felállok és odamegyek a többiekhez.
-Mehetünk. A bázisukra kell bejutnunk és ki kell iktatnunk őket. –mondom.
-Főnök! Itt van 10 kiló C4-es, vigyük?
-Visszük. A bázist el kell pusztítanunk.
-Lehet van itt még! Itt van ez a láda…….Ejjejjj…..
-Mi az?
-Jöjjön ide!
Odaballagok és belenézek a csomagba. Tele van zacskóval, amiben fehér por van.
-Ejnye! Eddig csak öléssel most dílerkedéssel is foglalkoznak a zsoldosék?
-Nagyon úgy néz ki.
Jurij odajön és nagyon nagy érdeklődést mutat a por iránt.
-Ez nem semmi.
-Bizony. mi legyen vele?
-Megsemmisítjük?
-De most mennünk kell. Majd később.
Elrejtettük és indultunk. Az erdőben, elszórtan megyünk. Odaérünk a zsoldosok táborához. Jurij a hegyen van és éppen lesi a terepet. Én felmegyek hozzá. Éppen egy zacskót rak el a zsebébe. Odalépek, ő megfordul és rám mered.
-Mit akarsz?
-Csak kérdem mizu.
-Semmi! Este felé közeledünk. 5 őr van szolgálatban.
-Értem.
Odalépek, és a szemébe nézek. A pupillája tág.
-Jurij, már megint?
-Nem! Miről beszélsz?
-Arról hogy még mindig kokszolsz. Le kell szoknod mert ha megint rajtakaplak akkor fel kell adjalak a katonaságon onnan meg az elvonó vár.
-Nem! NEM! Nem tudom abbahagyni. Ez kell nekem!
-Nem kell neked. Most leselkedj. És szólj ha lankadt a figyelmük.
Lemegyek. Odamegyek Szásához és vele is beszélek.
-Mizujs?
-A terepszemle kész főnök. Annyi aknát raktak le hogy egy légy nem tudna bejutni.
-Értem. Esély?
-Ott. A főbejárat. Ott be tudnék jutni. És onnan bentről csak 1-2 gránát kérdése.
-Értem. Akkor mehet. Joszif hol van?
-Ott, a fa tetején. A felszerelést nézegeti.
Odafutok. Felmegyek mellé és leülök.
-Mivan mivan?
-A felszerelés alap AK-k. Semmi mást nem láttam. Ott, van egy ültetvény. Üvegház alatt, Koka cserjék és marihuána ültetvény.
Valami más?
-Ott egy benzin tartály. Ott meg egy raktár ahol szerintem a kokaint meg a füvet rakják le.
-Kiknek adhatják el?
-Nem tudom. Lehet ők csak a termesztők és eladják a többi eladónak. Banditák, szabadság, szabadúszók. Mindenki. Bárki vehet belőle.
-Értem. Este támadunk. Be kell jutnunk és az őröket el kell intéznünk. Készüljünk!
Este felkészültünk. Én és Szása a főbejáraton megyünk be, Jurij és Joszif messziről fedeznek minket, majd mi résnyire kinyitjuk az ajtót, Jurij bejön és felhelyezzük a bombákat, az őröket meg megöljük. Indul az akció. A kerítésen Szása átugrik én meg kivágok egy részt. Átmászok és kezdődik az akció. Szása az elektromos vezetéket vágja el én meg addig kijjebb nyitom az ajtót. Jurij is bejön. Most szétmegyünk. Odamegyek a parancsnoki sátorhoz és kihallgatom a beszélgetést. A laptopon van a vevők listája. A főnök bent marad. A sátor azon részéhet megyek ami mögötte van. A kesemmel egy kis lyukat vágok oda és elkapom. A torkához nyomom a kést.
-Ki az?-kérdi.
-Csak valaki akit érdekelne pár dolog.
-Belőlem semmit nem szedsz ki!
-Értem. Hoppá! Ahogy nézem elfelejtetted a reggeli borotválkozást.
-Mi?
-Elfelejtettél megborotválkozni. Ezzel a késsel segíthetek rajtad.
-Mi? Ne! Oké! Beszélek csak ne tedd!
-Helyes. Kiknek adjátok el a kokaint?
-Az csak mellékes dolog. A zsoldosoknak kell. A vevők csak zsoldosok. Senki más!
-Értem. És, minek nekik?
-Jobbak tőle! Szerintük.
-Értem. Ennyi érdekelt. Ja! Még valami! Hol a kommunikációs eszköz?
-Az itt van. Az az!
-Kösz.
Elvágom a torkát a rádiót meg tönkreteszem. Jelzek a többieknek hogy mehet a menet. Azonnal 2 robbanást hallok. Egyik a koka ültetvényről jött a másik meg egy szállásról. Így nincs sok dolgunk. Az öt őrt mi is el tudjuk intézni. Kint, a sátor előtt találkozunk. Itt, lefegyvereznek minket. A maradék őr(5 fő) ránk fogja a fegyvert.
-Meghaltok kutyák!
Letesszük a fegyvert.
-Földre!
-Joszif!
-Mi van?-kérdi az egyik zsoldos.
De már nem tudott mást mondani mert egy golyó átszáguldott a fején. A többiek meglepődtek, de nem sok idejük volt mert elővettük a pisztolyunkat és lekaszáltuk őket. Jurij elmegy valahova mi meg átnézzük a bázist. Jurij felment egy magaslesre és onnan:
-Fiúk! Megvan oldva az aknamező.-és felemel egy megkötözött zsoldost.
-Jurij! Ne!
-Miért ne? Ő sem ellenkezik!
-Jurij, őt kötelesek vagyunk fogolyként hazavinni!
-Ne már!
-De már! Tedd le de kurva gyorsan!
-Jólvan.
És ledobja a földre. Lejön. Bemegy a koka raktárba. Utánamegyek. Épp egy zacskót tesz tele.
-Mit akarsz?-kérdi.
-Jurij! Nem szabad! Ez bizonyíték!
-De…..
-Semmi de! Leteszed vagy irány az elvonó!
Ledobja és kimegy. Rádión szólok a bázisnak:
-A bázis tiszta, jöjjenek!
-Megyünk!
Elindultak. Mi is indulunk. Megint szétválunk és eltűnünk. Mindannyian a másik számára ismeretlen helyre megyünk. Én egy kis paradicsomot alakítottam ki magamnak az Agropromnál. A földalatti járatokban. Itt bespájzoltam Vodkából, szalámiból és fegyverekből. Eddig volt a mesterlövész, a szadista, a parkouros, és most ismertetem magamat. A fegyvermán. Sok fegyvert szedtem össze, és itt tartom őket. Vannak itt kések, bajonettek, macséták, pisztolyok, géppisztolyok, gépágyúk, géppuskák, rakétavető, gránátok, aknavetők, lángszórók, és ha jól látom van ott még egy doboz C4 is. Sok fegyverem van és használom is őket. Plusz egy rádióberendezés, egy sparhelt és egy ruhásszekrény. Persze külön szobában. Leülök és bejelentkezem. Azonnal szól a parancsnok:
-Vasilij! Hall engem?
-Hallom uram!
-Feladatot kapnak. Megint.
-Mondja.
-Van egy lakóház ahonnan furcsa dolgok jönnek ki. Tehát mozgolódás, ordítások és minden egyéb. Ki kellene vizsgálni. Szedjen össze mindenkit és menjenek. Megvan a kordináta.
-Igen uram! Indulunk.
Felkaptam pár cuccot, élelmet és hívtam a többieket. Mondtam úgy készüljenek hogy egy hétre megyünk. A megadott kordinátán találkoztunk másnap. Egy eddig ismeretlen helyre mentünk, valahol Sötét Völgy fölött van. Ott be egy házba és lepakoltunk. Mindenki kivette a dolgait. Jurijon lepődtem meg mert hozott egy palántát.
-Mi ez Jurij?
-Ő? Ő Ivanovka. Hetek óta nevelem. Jó beszélgetőpartner, mindent meghallgat. Nem szeretném egyedül hagyni ezért hoztam el.
-Úr isten abban a magasságos égben Jurij. Te elhoztál egy marihónaljapalántát egy bevetésre?
-Igen! Miért? Bajt csináltam főnök?
Én szusszantottam egyet és mondtam:
-Nem. Hagyd csak. Vigyázz rá.
-Oké!
Elmentem megnézni a többieket. Mindenki más csak lőszert hozott. Én egy fegyvert hoztam egy M4A1-et, laserpointerrel, speciális tárral és egyéni díszítéssel. Én egyedileg csináltam meg. Joszif, mivel orvlövészre nem lesz szükségünk itt marad. Itt fog ülni és igazgat minket. Jurij ezen a szinten néz szét ugyanis nem akarja itt hagyni a kis védencét. Én a felső szinten, Szása meg alul. A speciális sisakra szerelhető mikrofon és kamera miatt Joszif mindent lát és mindent hall amit mi mondunk, hallunk és látunk. A felső szinten megyek mikor hangokat hallok. Megfordulok, senki. Hátulról hallom a hangokat. Megint megfordulok. Valami szuszog a fülembe. A torkomon érzem a leheletét. Most gyorsabban fordulok meg de megint semmi. Nem tudom mi volt ez de hallottam hogy itt van. Rádión bejelentkezik Joszif.
-Jurij! Hallasz? JURIJ!
-Mi az?
-Miért csak falat látok a képernyődön?
-Mert épp szarok te nyomorék!
Ennyi elég volt inkább kiléptem a beszélgetésből. Lövéseket hallok.
-Hallottátok?
-Mit?
-Lövéseket hallottam!
-Nem hallottunk semmit!
-Nem hiszem! Én hallottam! AK47-esek. És…..M4-esek.
Kinyitom az ajtót, senki.
-Á! Csak képzelődtem.
Megfordulok, egy fickó kínai ruhában egy katanával rohan felém közben ordítja:
-BÁNZÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ!
-Mi az isten?
Felkapom a fegyvert és lövök. Hanyatt esik. Elteszem az M4A1-et és megnézem. Ez egy Vietkong.
-Fiúk van itt egy vietkongunk.
-Ne már te is!
-Mi ne már én is?
Ekkor a vietkong felugrik. Én elkapom, és kihajítom az ablakon, de megsínylem mert a kezemet levágja. A kézfejemet. Ott fekszem kéz nélkül és lassan vérzek el. Ekkor jön egy másik is. Ez a fejemet célozza meg. Szemen köpöm. Ő emeli a kardot és lecsap. Nem halok meg. Eltűnik. A kezem a helyén és a falon lyukak. Csak illúzió. Felkelek és lerohanok. Jurij is itt van meg Szása is.
-Mi történt?
-Hát.
Jurij
A szintet vizsgálom át. Rámjön a ha menni kell hát menni kell és keresek egy klotyót. Leülök és intézem a dolgokat mikor Joszif beszól:
-Jurij! Csak falat látok a képernyőn!
-Mert épp szarok te nyomorék!
-Fúj Jurij basszus te hülye!
Kilép. Én elintéztem a dolgokat majd megyek ki. Egy nyitott szobát látok. Kilóg onnan egy levél. Ivanovka! Mit keres itt? Biztos Joszif hozta ide azért hogy felidegeljen. Jajjjj csak kapjam el a grabancát! Odamegyek.
-Ivanovka! Kicsi szemem fénye!
Ekkor rádión beszól Joszif:
-Itt van nyugi! Itt van mellettem és makk egészséges!
-De ha Ivanovka ott van, ki ez itt?-mutatok a palántára.
Ekkor elkezd nőni. Egy egész hatalmas bokor nő ki belőle hirtelen.
-Aztaszentit!
Ekkor egy ág elkap és felemel. Kiesik a kezemből a kés. Ordítom:
-Várj! Nem akartam elszívni anyádékat! Nem csak én voltam ott voltak a többiek is! A francba! NE!
Ekkor elővesz egy nagy papírt és beteker. Meggyújt és elkezd szívni. A fejem teteje ég. Megy lejjebb az égés, már az egész testem ég. Lassan elégek, és szétégve ott fekszem a bokor meg ott ül egy hatalmas vigyorral. Szétégtem. Lehunyom a szemem. Ekkor elmúlik a fájdalom. Kinyitom a szemem és sehol semmi. Én jól vagyok, a bokor és Ivanovka eltűnt. Felugrok és visszarohanok a szobába ahol megszállunk. Szása és Vasilij már ott vannak. Elmondtam a Történetet.
Vasilij.
-Értem. Veled mi volt Szása?
-Hát…
Szása
Lent, az alagsorban vagyok. Nézem át a helyet. Sehol senki. Hangokat hallok magam mögül. Hátranézek, semmi. Mögöttem valami motoszkál. Megfordulok, semmi. Röhögést hallok. De sehol senki. Elsötétül minden. Majd újra világos van és ott állok magam előtt. Lépek egyet, ős is. Egész közel vagyunk. Megérintem, ő is engem. Mintha egy tükör előtt lennék. Lendítem a kezem és pofán vágom. Ő is. Elkezdünk verekedni és minden ütés amit rá mérek az rám száll vissza. A lábamat megemelem és pofán rúgom. Ő is pofán rúg. Én előveszem a géppisztolyomat és rácélzok. Arrébb fordítom a fejemet és meghúzom a ravaszt. Semmi. A falra célzok, ő is. Odalövök, a falon két lyuk lesz. Ő is ugyanúgy lő mint én. Elteszem a pisztolyt és felugrok majd beviszek neki egy rúgást. Ő is viszonozza szinte azon pillanatban mikor én. Elkapom a vállát és elkezdem a gyomrát térdelgetni. Ő is így tesz. Ez megy egy darabig. Mikor már szétvertük egymást eltűnik. Rajtam megmaradnak a sebek. Visszarohanok a fő szobába. Ott a főnöknek elmondom ezt a sztorit.
Vasilij.
-Értem. Mind a ketten képzelődtetek mint én.
-De mitől?
-Nem tudom. Lehet anomália vagy valami. Lehet hogy…..Lehet hogy. Mitől félsz Szása?
-Én?
-Mondj valamit amitől félsz?
-Attól hogy valaki ugyanolyan jó mint én.
-Jurij. Te?
-Én? Attól hogy szétégek.
-Én meg a Vietkongoktól félek. Ez a félelmünk volt. Itt, megelevenedik a félelmünk. Távol akar minket tartani valami.
-De mi lehet az?
-Nem tudom Jurij. De ilyen esetben nem lenne jó ötlet távol maradni egymástól. Mostantól mindenhova ketten megyünk. Értem?
-Rendben.
-De most este van. Váltjuk egymást 2 óránként az őrségben. Rendben?
-Értjük!
-Én kezdem. Feküdjetek le. Majd szólok a kövinek.
Kibontották a hálózsákokat és lefeküdtek. Én kiálltam az ajtóba. A két óra nyugisan telt leszámítva hogy egy óráig azt hallgattuk ahogy Jurij becézgeti a kis védencét. Aztán jött ő. Odavitte a posztra a növénykét és cirógatta:
-Édes kicsi Ivanovka. Megöntözlek így ni! Így szép, nagy erős mariska leszel akit elszívnak a rapperek és a katonák hogy mindenféle hülyeséggel elrontsák a karrierjüket! Háhá! Édes kicsi csöppségem.
Elege lett ebből Szásának és ordítja:
-Jurij! Hagyd már békén azt a gyomot! Már azt is elfelejtetted miatta mi kik vagyunk!
Jurij elfordult a növény felé és mondta:
-Ne is törődj a jó öreg hogyhívjákkal Ivanovka. Csak irigykedik rád.
-Nem irigykedem arra a gyomra.
-Ne sértegesd! Nyugi kisszívem. Nem úgy értette.
-Jézusom……..
Ezzel telt el a két óra. Mikor leváltották Jurijt már csönd volt. Semmi. Reggel elkezdtünk morfondírozni.
-Szása le ment a pincébe. Neki volt a legkeményebb illúziója. Ott lehet az a dolog ami miatt illúzióink vannak. De mi lehet az? Jurij! Te a tudatmódosító szerekkel jól állsz. Mi lehet ez?
-Nem tudom. Szerintem nem szer. Szer nem csinál ilyet egy emberrel. Legalábbis amiket én ismerek.
-Értem szóval más lesz az.
-Minden bizonnyal.
-Meg kell vizsgálnunk az alagsort. Biztosra kell mennünk ezzel kapcsolatban. Lemegyünk, és lent kettesével körbenézünk. Értik?
-Igen uram!
Lementünk. Én Jurijjal mentem, Szása meg Josziffal aki most az egyszer egy pisztollyal vág neki a dolognak. Én Jurijjal beszédbe elegyedek.
-Mióta használsz szereket?
-Amióta a Zónában vagyok. Egy zsoldos koma adott nekem elsőnek Amfetamint. Azt mondta nem érzem a fájdalmat és tényleg nem éreztem. Jó volt. Majd lefelé a lejtőn.
-Miért nem hagyod abba?
-Nem tudom. Nincs kedvem és nem is lehet.
-Pedig ha kokszal elkapnak akkor fel kell adjalak és onnan meg Hadbíróság meg elvonó és eltiltás a katonaságtól.
-Tudom. De akkor sem tudom abbahagyni. Próbáltam hogy nem kokszozok csak fű de az sem megy.
-Meg fog állni a szíved ugye tudod.
-Tudom. De addigra úgysem leszek itt.
-Honnan tudod?
-El is adok. Annyi pénzt összeszedtem hogy egy szép házat és egy nagy telket tudok belőle venni.
-Mennyi az az annyi?
-50 000 000.
-Tyűha! Mennyit adtál el?
-Sokat. Termesztem.
-Ehhez van eszed bezzeg rendes munkához nincs!
-De van. Keményen dolgoztam otthon.
-Mit?
-Mielőtt katonának mentem kőműves mellett dolgoztam éhbérért. A szüleim közül az anyám meghalt, apám meg alkoholista volt. Annyink volt amennyit kerestem. Majd elmentem a légióba, és zsoldosként kerestem a kenyeremet. Mire hazamentem apám meghalt, a testvéreim meg egy árvaházban voltak. Szar életük volt amíg én nagy zsoldosként literszám ittam a Whiskey-t és szívtam a 10 000 rúbeles szivarokat. Ez adott löketet. Az összes keresetemet rájuk költöttem. Új ház, ruhák, rendes étel, kiiskoláztattam őket. Most a húgom orvostanhallgató az öcsém meg katona. Itt a Zónában van. Nem akarok vele találkozni. Ezért van rajtam mindig a maszk mikor a katonai területen vagyok.
-Értem. Ő tudja hogy kokszolsz?
-Nem! És nem is tudhatja meg.
Valami csörren.
-Mi volt ez?
-Nézzük meg!
Felemeli a kést és bekészül Én megyek utána. Beugrok az ajtón és átpásztázom a szobát. Sehol semmi. Kimegyünk. Semmi. Megyünk tovább. Három folyosó van előttünk. Elmegyünk egy előtt, megint, megint, megint, megint és megint.
-Már hat folyosó előtt elmentünk és még semmi.-mondom
-Furcsa.
-És ez a vicces világ nem?
-De de de ez nagyon nagy!
-Mennyi az idő?
-12:15.
-Állj. Várjunk itt egy félórát. –mondja és leül.
-Oké.
Ott vártunk egy darabig. Vagy fél órát.
-Mehetünk?
-Igen. Mennyi az idő?
Nem hittem a szememnek. 12:16.
-Mi a?
-Tudom mi az anyag ami a hallucinációt okozza.
-Mi?
-Ivanovka rokonai.
-Fű?
-Igen. Ezek a tünetek.
-De nincs füst!
-Én sem értem. Engem is elkapott egy érzés. Nem tudom mi de elkapott. Ilyen fura mintha valami belülről….
-Felemésztene?
-Igen.
-A francba. Szerintem megcserélődtek az érzések. Te be vagy tépve?
-Mi az? Ivanovkának volt egy kilógó levele.
-Ajjjjjj!
-Nyugi! Majd kijózanulsz.
-Nem olyan biztos az. Lehet addigra meghalok.
-Nem fogsz.
-Várj. De…..Olyan fura érzés. Bizseregnek az ujjaim.
-Jézusom Vasilij! Ne!
-Jurij. Olyan szép nagy késem van!
Előkapom a kést és Jurijnak rontok. Nekivágom a falhoz és a torkához közelítem a kést. Jurij gyomorszájon térdel, fejbe rúg és elrúgja a kést. Felkelek, már minden oké.
-Mi volt ez?
-Ez az mikor bebolondulok. Ilyenkor tör ki belőlem a szadista.
-És hogyan irányítod?
-Sehogy. Ilyenkor bebolondulok és megölök valakit. Csak azt tudom kontrollálni mikor jöjjön elő. A cuccal tartom féken.
Feltápászkodtam. Ekkor Jurij berepül egy szobába. Bezárul az ajtó. Jurij elkezdi püfölni a falakat és ordít:
-Vasilij! SEGÍTS! Ez éget! NE! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! NE4 Jézusom! SZÉTÉGEK! Érzem! Ne! ISTENEM SEGÍTS! Jézusom!
Felkészülök hogy betöröm az ajtót mikor egy katana csapódik be mellém. Megfordulok, egy Vietkong.
-Még itt sem hagysz békén? Kutya!
Összeráncolja a homlokát és nekem ront. Mellé megy. A falba beleszúródik. A földön lévő katanát felkapom és elkezdek felé hadonászni. Kardozunk. Ő alulról suhint, én kivédem, és egy rúgást beviszek neki oldalról. Oldalra esik de megint megáll. Szúr, én elugrok és a hátára csapok, de nem elég erősen így csak egy kis seb lesz a hátán. Megfordul és nekem ront. A két kard egymásnak feszül. Teszek egy kört a kezemmel, kicsapom a kezéből a kardot, majd egy suhintással levágom a fejét, megint egy suhintás ezzel a derekánál vágom el, majd hasba rúgom ezzel kiesik a mellkasa, a fejére megint egy suhintás ami hosszában kettéválik. A szoba ahol Jurij van még mindig zárva. Suhintok a katanával de eltűnt. Köddé vált. Az ajtót kinyitom, Jurij izzadtan ott remeg a sarokban. Odafutok:
-Jurij! JURIJ! Jól vagy?
-L----l---lángok…….Sok……..Éget!.........MAR!..........Meg fogunk dögleni……Mint akkor……Ne!.......
-Mi az Jurij? KELJ MÁR FEL!
Megkomolyodik és felkel. Kivesz egy zacskót, és beleszippant.
-Mehetünk!
Indulunk tovább és találunk egy szobát. Le van zárva. Egy kis ablak van rajta. Benézünk. Hihetetlen! Egy irányító! Egy acélszobában! Rám néz. Elkezd fájni a fejem. Ordítok. Sok Vietkongot látok akik az arcomba hajolva röhögnek és nyáladznak. Rám csorgatják a nyálukat és kárörvendően röhögnek. Jurij elvonszolt az irányítótól és felvitt a többiekhez. Ott letett és elmondta mit láttunk.
-Nincs más esély, fel kell robbantani az egész hóbelebancot. - szólalok meg miután magamhoz tértem.
-Szólok a parancsnokságnak. - mondja Joszif.
-Ne! Ha ezt megtudják nem járulnak hozzá! Fel kell robbantani az épületet!
-Mivel?
-Hehe! Megmutatom! - ezzel előveszek egy málhazsákot amiben 15 kiló C4 pihen.
-Ajhe!
-Bizony! Ezeket a főgerendákra és minden oké lesz!
-Terv?
-Hárman három felé. 5 kiló az egyikre, 5 a másikra 5 a harmadikra. De óvatosan mert az egyik az irányító mellett van.
-Ki megy oda?
Jurij kilép és mondja:
-ÉN!
-Jurij!
-Nem! Vasilij! Én csak egy kiskatona vagyok te viszont egy magas beosztású személy!
-Hajjj….. Oké. Gyere vissza.
-Megyek!
Felkapott 5 kilót és rohan lefelé. Én is. 5 perc alatt felpakoltuk mindet. Kimentünk az épületből. Elindult a visszaszámlálás. 3 perc. Jurij mondja:
-Ivanovka?
-Ja! Bent maradt….
-NE!
Jurij elkezd befelé rohanni. 2 perc.
- Jurij gyere már!
Felrobban az épület.
-NE!
-Jurij!
-Igaza volt. Az ölte meg amit szeretett.
-De……..Egy gyomért?
Megfogják a vállamat és hallom:
-Azt hitted mi?
-Jurij! De hogy?
-Hátsó ajtó. Pont jókor jöttem ki. És nézd! Ivanovka él!
Mutat a táskájára amiből egy szár lóg ki.
-Jól van barátom jól van. Most mi lesz?
-Most. Megyek haza.
Ekkor ordítást hallunk. Az irányító túlélte. Kimászott egy betondarab alól.
-De szívós egy dög ez!-mondja Szása.
-Bizony!
-Majd mindjárt adok neki!-szól közbe Jurij.
Kiveszi a macsétáját és felé dobja. A fejébe beleáll, pontosan a szeme közé. Nem hal meg. Felénk fordul megint és elindul. Megint. Vietkongok. Három Vietkngot látok amint jönnek. Pisztollyal elkezdek tüzelni. A három Vietkongba beleeresztem a tárat de semmi. A késemet előveszem és bevárom őket. Egyik suhint, én kitérek, kirakom a kést amibe belemegy a nyakával és tesz egy 360°-os fordulatot a levegőben. Eltűnik. A másik két dög is rohan felém. Ezeket már várom. A kést előkészítem és beledobom az egyik mellkasába. A másik suhint, én kitérek jobbra és oldalról megtérdelem. Mikor megtántorodik, elkapom a nyakát és kitekerem. Ekkor vége a hallucinációnak. Joszif ott fekszik és a sebeit fájlalja, mintha meglőtték volna. Szása egy fát ütöget, Jurij meg görcsösen rángatózik mintha égne. Én a pisztolyomat újratöltöm. Az irányító felém néz és emeli a kezét hogy egy újabb löketet zúdítson rám. Indítja. Hátrébb zuhanok. Elkezd szorongatni. Az oldalam, a fejem, a kezem, mindenem fáj. Ordítom Jurijnak:
-JURIJ! SEGÍTS!
-Nem tudok! NEM TUDOK! FÉLEK! ELÉGEK! JÉZUSOM!
-Jurij ez csak egy álom! Nem igazi!
Jurij elkezdi ordítozni. Végül Felugrik. Előveszi a 9mm-es pisztolyát és rácéloz az irányítóra. Céloz, az irányító pont rá néz. Elsüti a fegyvert az irányító ordít egyet és eldől. Mindenkinek megszűnnek a panaszai. Jurij elindult és kivette az irányító fejéből a macsétát. Visszajön.
-És ezt hogy?
-Hehehe.-mutatja a macsétája markolatát aminek az alsó részében látszik a golyó. Belefúródott a markolatba, alulról. Azt hiszem értem. Belelőtt a markolat aljába, és a macséta bentebb csúszott a lény fejébe.
-Hol tanultál ezzel lőni?
-Megfizettem.
-Miből?
-Hehe. Most nézd!
Ezzel odamegy egy nagy dombhoz, leszedi a takarót ami alatt egy níva pihen.
-Ajhe! Ez meg hogy?
-Van pénzem. Majd találkozunk hehe!
Ezzel felvesz egy ujjnyivastag aranyláncot, egy napszemüveget, rágyújt egy szivarra és elindul. Mi meg nézünk.
-Én is termeszteni fogok-mondja Szása.
-Azt próbáld meg!
Elindulunk haza. Otthon, lepihenek és elmorfondírozok, hogy most mi legyen. Mert ugye a zónában nincs pihenés!
A csapat készen áll. Itt vagyunk mind a négyen. Én, Jurij, Szása, és Joszif. Egy katonai egység tagjai vagyunk akiket a gerilla harcmodorra képeztek ki. Nincs is közös bázisunk. Külön hoztunk létre búvóhelyeket, a feladatokat rádión keresztül kapjuk. Most is kaptunk egyet, egy csapat zsoldos itt szállítja el az ellátmányt a táborukba. El kell pusztítanunk az ellátmányt és meg kell tudnunk hogy hol van a táboruk. Szürkületkor csapunk le rájuk. A közeli völgyben. Mindannyian elfoglaljuk a helyünket. Én megyek elsőnek. Mivel nekem régebb óta van tapasztalatom a gerilla harcmodorban ezért én megyek mindig. Bebújok egy bokorba és megszámolom őket, majd várom mikor jön az egyik elég közel. Közelebb ért. Kiugrok, elkapom és már viszem is be a sűrűbe. Ott bent elvágom a nyakát és helyet váltok. A többi zsoldos már mozgolódik. Vannak vagy tízen. Nem tudtam pontos adatot megállapítani mert kóvályogtak mint gólyafos a levegőben. Az egyik elindul ide. A bokor közelében van. Ekkor elugrik előtte valaki a fickó meg összeesik. A nyaka olyan mélyen be lett vágva hogy szinte csak a tarkóján a bőr tartja össze. Ez volt Jurij. Róla azt kell tudni hogy volt Zsoldos, és tapasztalt gyilkológép. Belépett a seregbe és tapasztalatát felhasználva pár nap alatt az elit osztagba, onnan meg ide került. Remekül bánik a késsel és az íjjal. Lőfegyverből csak egy 9mm-es pisztolyt tűr meg magánál amúgy még nem láttam a kezében más fegyvert. Remek haver de ha bepöccen semmi nem áll az útjába. Ő is elbújt, a zsoldosok már idegesek. Ekkor, egy figura egy fa tetejéről ráugrik az egyikre, egy másikhoz odaszaltózik, és hogy ezt befejezze olyan pofont lekever neki hogy az kidől. Most meg visszaugrál az erdő szélére, onnan meg két szaltó kérdése és már mi sem látjuk úgy eltűnt. Ő volt Szása. A hivatásos parkour mester. Nincs olyan fal amit ne tudna megmászni, nincs olyan nehéz terep amin ne tudná átverekedni magát. Az ügyességét az elkerülő manőverekben kamatoztatja. Nem is lőtték meg egyszer sem. Ellenben engem már többször. Ő is egy kiskatona volt, de észrevettem hogy milyen ügyes ezért kiemeltem a szarból. Azóta sokat fejlődött. Fegyverként semmi más csak egy autómata pisztoly. Se kés, semmi más csak ez. De nem is kell neki fegyver olyan ügyes a kölyök hogy öt embert le tudna csapni egyedül. Ő mint mondtam elbújt. Páran maradtak őket meg én intézem el. Én vagyok a főnök, Vasilij. Én vagyok a legrégebben itt és én voltam az első a csapatban. Öten maradtak ebből hármat tartunk meg. A főnök még él. Az ötből egy elkezd rohanni az erdő felé. Biccentek Jurijnak de hiába mert már elindult. Nem irigylem mert Jurij még a saját anyját is megölné ha felidegelné őt. Csak egy ordítás hallatszik. Jurij fél perc múlva visszajön. A maradék négy emberből egynek mennie kell. Őt Joszifra bízzuk. Ő a mesterlövészünk. Egy M24-es speciális mesterlövészpuska van a kezében amivel 3 kilóméterről is eltalál egy gyufaszálat. Mondjuk neki az adatokat ő meg lő. Ő is a seregben volt. Két 99%-os találati pontosságú embert ismerek, egyik egy szabadúszó Stalker a másik meg ő. Őt bevettem a csapatba azóta itt van. Ő egy lövés egy halál statisztikával dolgozik, eddig soha nem vétett el lövést. Lelőtt egyet. A maradék 3 már letette a fegyvert és lefeküdt. Mi odamentünk, én leültem, Szása egyiket elém vezette, Jurij még nem jött elő, Joszif meg miután kibújt a rejtekhelyéből a maradék két fogolyra vigyázott.
-Zdrasztvujtye travaris! -köszönök
-Üdv.
-Szóval morcosak vagyunk. Mi a neve?
-Petrenko ezredes. Nagy ember vagyok. Több százat kapnának értem.
-Csak az a kérdés golyóból vagy rúbelből.
-Pénzből persze.
-Elhiszem, de be kell bizonyítania.
-Hogyan?
-A szállítmányt ugye nekünk adományozza. És a bázisuk helyét.
-A szállítmány mehet de a bázis nem.
Jurij elröhögi magát a bokorból.
-Mi volt ez?
-Ja! Ez Jurij volt. Te mészárosként ismerheted. Hallottál róla?
-Igen.
-Mit?
-Állítólag vagdossa az embereket.
-Igazából, egy macsétával kiszedi belőled a nem létfontosságú tölteléket és hagyja hogy elvérezzél. Én a helyedben nem húznám fel. Eléggé hirtelen be tud pöccenni.
-Höh! A mészáros csak egy mese. Az újakat riogatják vele a nagyobbak. Azok meg el is hiszik!
-Ha te mondod.
Megfordulok és ordítom:
-JURIJ!
-Mi az?
-Itt ez a fickó nem hisz benned!
-Mi van?
-Mondom! Bizonyítsd be neki hogy létezel!
-Rendben!
Jurij beöltözött mészáros szerkóba ami egy koponya mintás maszkból, egy barett sapkából és egy hektoliter vérből állt. Kijött és elindult a fickó felé. Odaért és megállt előtte. A figura elnevette magát.
-Ez a paprikajancsi a mészáros? Én ilyen faszokat eszek reggelire!
Erre Jurij megfogta, egy fához láncolta és elővette a kését.
-Tedd meg! Úgysem mered! Gyáva féreg!
Jurijt még nem láttam ilyen idegesnek, konkrétan az artériája és a vénája látszott a nyakán és izzadt. De rohadtul. Jurij emeli a kést és lecsap. A mellkasának az aljától egészen a derekáig egy bemetszést ejt a csávón aki torka szakadtából üvölt. Mikor kész a bemetszés, Jurij hátrébb lép és hagyja hogy kicsorogjon a fickó. Még utolsónak ránéz majd meghal. A két másik fogoly közül az egyik Jurij lábát elkapta és könyörögni kezdett.
-Ne öljön meg nem tudok semmit esküszöm nem csináltam semmit ez az első hetem még meg sem öltem senkit kérem engedjenek el!
-Nem tudsz semmit?
-Nem.
-Akkor elmehetsz.
-Köszönöm KÖSZÖNÖM!
Elindult a fickó az erdőbe. Jurij levette a hátáról az íjat és utána célzott. Pont a háta közepét lőtte el és egy fához szegezte.
-Azt hitted már mi? Egy nagy frászt!
Én ránézek és megfogom a vállát.
-Jurij basszus! Muszáj volt ezt? Most mi legyen?
Odamegy a fogolyhoz és mondja:
-Gyere te féreg az elsőt tőlem kapod a másodikat a pengémtől köcsög majd megtanítalak a jómodorra kiscsíra az anyád úristenit!
Leteszi elém én meg kirakom elé a térképet és kérdem:
-Hol a táborotok?
Se szó se beszéd odabök azonnal.
-Hányan vagytok?
-Reggel húsz, este csak öt őr van.
-Értem. Honnan tudjam hogy bízhatok benned?
-Félek a haláltól.
Jurij megnyalja a száját és vigyorogva ránéz és emeli a macsétáját. Én nemlegesen bólogatok mire ő mint egy hisztis kölyök leengedi.
-Értem. Akkor hiszek neked. Elmehetsz. Csak még egyet mondok, ha legközelebb meglátlak akkor nem leszek ilyen könyörületes. Megöletlek Jurijjal. Ő meg nem könnyű eset mint látod.
A fickó hátranéz Jurij meg a hatás kedvéért nyalogatja a kését. A fickó hulla sápadt lesz és megesküszik hogy elhagyja a zónát. Felkapja a holmiját és rohan elfelé. Jurij indulna utána de én nem hagyom. Jurij felmegy a másikhoz akit egy fával hozott össze. Ő még él, a vesszővel együtt kihúzza a fából és felakasztja az út szélére. A szadista mivoltát az is mutatja hogy amíg fel nem akasztotta nem hagyta hogy bármi baja essen. Joszif a cuccokat kutatja át, Szása meg a közeli erdőt. Én a bázissal beszélek.
-Bázis! Itt Vasilij! Megvan a zsoldos tábor!
-Küldje az adatokat!
-Küldöm. Mit tegyünk?
-Támadjanak. Erősítést nem tudunk küldeni magukra vannak utalva.
-Értem. Indulunk!
Felállok és odamegyek a többiekhez.
-Mehetünk. A bázisukra kell bejutnunk és ki kell iktatnunk őket. –mondom.
-Főnök! Itt van 10 kiló C4-es, vigyük?
-Visszük. A bázist el kell pusztítanunk.
-Lehet van itt még! Itt van ez a láda…….Ejjejjj…..
-Mi az?
-Jöjjön ide!
Odaballagok és belenézek a csomagba. Tele van zacskóval, amiben fehér por van.
-Ejnye! Eddig csak öléssel most dílerkedéssel is foglalkoznak a zsoldosék?
-Nagyon úgy néz ki.
Jurij odajön és nagyon nagy érdeklődést mutat a por iránt.
-Ez nem semmi.
-Bizony. mi legyen vele?
-Megsemmisítjük?
-De most mennünk kell. Majd később.
Elrejtettük és indultunk. Az erdőben, elszórtan megyünk. Odaérünk a zsoldosok táborához. Jurij a hegyen van és éppen lesi a terepet. Én felmegyek hozzá. Éppen egy zacskót rak el a zsebébe. Odalépek, ő megfordul és rám mered.
-Mit akarsz?
-Csak kérdem mizu.
-Semmi! Este felé közeledünk. 5 őr van szolgálatban.
-Értem.
Odalépek, és a szemébe nézek. A pupillája tág.
-Jurij, már megint?
-Nem! Miről beszélsz?
-Arról hogy még mindig kokszolsz. Le kell szoknod mert ha megint rajtakaplak akkor fel kell adjalak a katonaságon onnan meg az elvonó vár.
-Nem! NEM! Nem tudom abbahagyni. Ez kell nekem!
-Nem kell neked. Most leselkedj. És szólj ha lankadt a figyelmük.
Lemegyek. Odamegyek Szásához és vele is beszélek.
-Mizujs?
-A terepszemle kész főnök. Annyi aknát raktak le hogy egy légy nem tudna bejutni.
-Értem. Esély?
-Ott. A főbejárat. Ott be tudnék jutni. És onnan bentről csak 1-2 gránát kérdése.
-Értem. Akkor mehet. Joszif hol van?
-Ott, a fa tetején. A felszerelést nézegeti.
Odafutok. Felmegyek mellé és leülök.
-Mivan mivan?
-A felszerelés alap AK-k. Semmi mást nem láttam. Ott, van egy ültetvény. Üvegház alatt, Koka cserjék és marihuána ültetvény.
Valami más?
-Ott egy benzin tartály. Ott meg egy raktár ahol szerintem a kokaint meg a füvet rakják le.
-Kiknek adhatják el?
-Nem tudom. Lehet ők csak a termesztők és eladják a többi eladónak. Banditák, szabadság, szabadúszók. Mindenki. Bárki vehet belőle.
-Értem. Este támadunk. Be kell jutnunk és az őröket el kell intéznünk. Készüljünk!
Este felkészültünk. Én és Szása a főbejáraton megyünk be, Jurij és Joszif messziről fedeznek minket, majd mi résnyire kinyitjuk az ajtót, Jurij bejön és felhelyezzük a bombákat, az őröket meg megöljük. Indul az akció. A kerítésen Szása átugrik én meg kivágok egy részt. Átmászok és kezdődik az akció. Szása az elektromos vezetéket vágja el én meg addig kijjebb nyitom az ajtót. Jurij is bejön. Most szétmegyünk. Odamegyek a parancsnoki sátorhoz és kihallgatom a beszélgetést. A laptopon van a vevők listája. A főnök bent marad. A sátor azon részéhet megyek ami mögötte van. A kesemmel egy kis lyukat vágok oda és elkapom. A torkához nyomom a kést.
-Ki az?-kérdi.
-Csak valaki akit érdekelne pár dolog.
-Belőlem semmit nem szedsz ki!
-Értem. Hoppá! Ahogy nézem elfelejtetted a reggeli borotválkozást.
-Mi?
-Elfelejtettél megborotválkozni. Ezzel a késsel segíthetek rajtad.
-Mi? Ne! Oké! Beszélek csak ne tedd!
-Helyes. Kiknek adjátok el a kokaint?
-Az csak mellékes dolog. A zsoldosoknak kell. A vevők csak zsoldosok. Senki más!
-Értem. És, minek nekik?
-Jobbak tőle! Szerintük.
-Értem. Ennyi érdekelt. Ja! Még valami! Hol a kommunikációs eszköz?
-Az itt van. Az az!
-Kösz.
Elvágom a torkát a rádiót meg tönkreteszem. Jelzek a többieknek hogy mehet a menet. Azonnal 2 robbanást hallok. Egyik a koka ültetvényről jött a másik meg egy szállásról. Így nincs sok dolgunk. Az öt őrt mi is el tudjuk intézni. Kint, a sátor előtt találkozunk. Itt, lefegyvereznek minket. A maradék őr(5 fő) ránk fogja a fegyvert.
-Meghaltok kutyák!
Letesszük a fegyvert.
-Földre!
-Joszif!
-Mi van?-kérdi az egyik zsoldos.
De már nem tudott mást mondani mert egy golyó átszáguldott a fején. A többiek meglepődtek, de nem sok idejük volt mert elővettük a pisztolyunkat és lekaszáltuk őket. Jurij elmegy valahova mi meg átnézzük a bázist. Jurij felment egy magaslesre és onnan:
-Fiúk! Megvan oldva az aknamező.-és felemel egy megkötözött zsoldost.
-Jurij! Ne!
-Miért ne? Ő sem ellenkezik!
-Jurij, őt kötelesek vagyunk fogolyként hazavinni!
-Ne már!
-De már! Tedd le de kurva gyorsan!
-Jólvan.
És ledobja a földre. Lejön. Bemegy a koka raktárba. Utánamegyek. Épp egy zacskót tesz tele.
-Mit akarsz?-kérdi.
-Jurij! Nem szabad! Ez bizonyíték!
-De…..
-Semmi de! Leteszed vagy irány az elvonó!
Ledobja és kimegy. Rádión szólok a bázisnak:
-A bázis tiszta, jöjjenek!
-Megyünk!
Elindultak. Mi is indulunk. Megint szétválunk és eltűnünk. Mindannyian a másik számára ismeretlen helyre megyünk. Én egy kis paradicsomot alakítottam ki magamnak az Agropromnál. A földalatti járatokban. Itt bespájzoltam Vodkából, szalámiból és fegyverekből. Eddig volt a mesterlövész, a szadista, a parkouros, és most ismertetem magamat. A fegyvermán. Sok fegyvert szedtem össze, és itt tartom őket. Vannak itt kések, bajonettek, macséták, pisztolyok, géppisztolyok, gépágyúk, géppuskák, rakétavető, gránátok, aknavetők, lángszórók, és ha jól látom van ott még egy doboz C4 is. Sok fegyverem van és használom is őket. Plusz egy rádióberendezés, egy sparhelt és egy ruhásszekrény. Persze külön szobában. Leülök és bejelentkezem. Azonnal szól a parancsnok:
-Vasilij! Hall engem?
-Hallom uram!
-Feladatot kapnak. Megint.
-Mondja.
-Van egy lakóház ahonnan furcsa dolgok jönnek ki. Tehát mozgolódás, ordítások és minden egyéb. Ki kellene vizsgálni. Szedjen össze mindenkit és menjenek. Megvan a kordináta.
-Igen uram! Indulunk.
Felkaptam pár cuccot, élelmet és hívtam a többieket. Mondtam úgy készüljenek hogy egy hétre megyünk. A megadott kordinátán találkoztunk másnap. Egy eddig ismeretlen helyre mentünk, valahol Sötét Völgy fölött van. Ott be egy házba és lepakoltunk. Mindenki kivette a dolgait. Jurijon lepődtem meg mert hozott egy palántát.
-Mi ez Jurij?
-Ő? Ő Ivanovka. Hetek óta nevelem. Jó beszélgetőpartner, mindent meghallgat. Nem szeretném egyedül hagyni ezért hoztam el.
-Úr isten abban a magasságos égben Jurij. Te elhoztál egy marihónaljapalántát egy bevetésre?
-Igen! Miért? Bajt csináltam főnök?
Én szusszantottam egyet és mondtam:
-Nem. Hagyd csak. Vigyázz rá.
-Oké!
Elmentem megnézni a többieket. Mindenki más csak lőszert hozott. Én egy fegyvert hoztam egy M4A1-et, laserpointerrel, speciális tárral és egyéni díszítéssel. Én egyedileg csináltam meg. Joszif, mivel orvlövészre nem lesz szükségünk itt marad. Itt fog ülni és igazgat minket. Jurij ezen a szinten néz szét ugyanis nem akarja itt hagyni a kis védencét. Én a felső szinten, Szása meg alul. A speciális sisakra szerelhető mikrofon és kamera miatt Joszif mindent lát és mindent hall amit mi mondunk, hallunk és látunk. A felső szinten megyek mikor hangokat hallok. Megfordulok, senki. Hátulról hallom a hangokat. Megint megfordulok. Valami szuszog a fülembe. A torkomon érzem a leheletét. Most gyorsabban fordulok meg de megint semmi. Nem tudom mi volt ez de hallottam hogy itt van. Rádión bejelentkezik Joszif.
-Jurij! Hallasz? JURIJ!
-Mi az?
-Miért csak falat látok a képernyődön?
-Mert épp szarok te nyomorék!
Ennyi elég volt inkább kiléptem a beszélgetésből. Lövéseket hallok.
-Hallottátok?
-Mit?
-Lövéseket hallottam!
-Nem hallottunk semmit!
-Nem hiszem! Én hallottam! AK47-esek. És…..M4-esek.
Kinyitom az ajtót, senki.
-Á! Csak képzelődtem.
Megfordulok, egy fickó kínai ruhában egy katanával rohan felém közben ordítja:
-BÁNZÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ!
-Mi az isten?
Felkapom a fegyvert és lövök. Hanyatt esik. Elteszem az M4A1-et és megnézem. Ez egy Vietkong.
-Fiúk van itt egy vietkongunk.
-Ne már te is!
-Mi ne már én is?
Ekkor a vietkong felugrik. Én elkapom, és kihajítom az ablakon, de megsínylem mert a kezemet levágja. A kézfejemet. Ott fekszem kéz nélkül és lassan vérzek el. Ekkor jön egy másik is. Ez a fejemet célozza meg. Szemen köpöm. Ő emeli a kardot és lecsap. Nem halok meg. Eltűnik. A kezem a helyén és a falon lyukak. Csak illúzió. Felkelek és lerohanok. Jurij is itt van meg Szása is.
-Mi történt?
-Hát.
Jurij
A szintet vizsgálom át. Rámjön a ha menni kell hát menni kell és keresek egy klotyót. Leülök és intézem a dolgokat mikor Joszif beszól:
-Jurij! Csak falat látok a képernyőn!
-Mert épp szarok te nyomorék!
-Fúj Jurij basszus te hülye!
Kilép. Én elintéztem a dolgokat majd megyek ki. Egy nyitott szobát látok. Kilóg onnan egy levél. Ivanovka! Mit keres itt? Biztos Joszif hozta ide azért hogy felidegeljen. Jajjjj csak kapjam el a grabancát! Odamegyek.
-Ivanovka! Kicsi szemem fénye!
Ekkor rádión beszól Joszif:
-Itt van nyugi! Itt van mellettem és makk egészséges!
-De ha Ivanovka ott van, ki ez itt?-mutatok a palántára.
Ekkor elkezd nőni. Egy egész hatalmas bokor nő ki belőle hirtelen.
-Aztaszentit!
Ekkor egy ág elkap és felemel. Kiesik a kezemből a kés. Ordítom:
-Várj! Nem akartam elszívni anyádékat! Nem csak én voltam ott voltak a többiek is! A francba! NE!
Ekkor elővesz egy nagy papírt és beteker. Meggyújt és elkezd szívni. A fejem teteje ég. Megy lejjebb az égés, már az egész testem ég. Lassan elégek, és szétégve ott fekszem a bokor meg ott ül egy hatalmas vigyorral. Szétégtem. Lehunyom a szemem. Ekkor elmúlik a fájdalom. Kinyitom a szemem és sehol semmi. Én jól vagyok, a bokor és Ivanovka eltűnt. Felugrok és visszarohanok a szobába ahol megszállunk. Szása és Vasilij már ott vannak. Elmondtam a Történetet.
Vasilij.
-Értem. Veled mi volt Szása?
-Hát…
Szása
Lent, az alagsorban vagyok. Nézem át a helyet. Sehol senki. Hangokat hallok magam mögül. Hátranézek, semmi. Mögöttem valami motoszkál. Megfordulok, semmi. Röhögést hallok. De sehol senki. Elsötétül minden. Majd újra világos van és ott állok magam előtt. Lépek egyet, ős is. Egész közel vagyunk. Megérintem, ő is engem. Mintha egy tükör előtt lennék. Lendítem a kezem és pofán vágom. Ő is. Elkezdünk verekedni és minden ütés amit rá mérek az rám száll vissza. A lábamat megemelem és pofán rúgom. Ő is pofán rúg. Én előveszem a géppisztolyomat és rácélzok. Arrébb fordítom a fejemet és meghúzom a ravaszt. Semmi. A falra célzok, ő is. Odalövök, a falon két lyuk lesz. Ő is ugyanúgy lő mint én. Elteszem a pisztolyt és felugrok majd beviszek neki egy rúgást. Ő is viszonozza szinte azon pillanatban mikor én. Elkapom a vállát és elkezdem a gyomrát térdelgetni. Ő is így tesz. Ez megy egy darabig. Mikor már szétvertük egymást eltűnik. Rajtam megmaradnak a sebek. Visszarohanok a fő szobába. Ott a főnöknek elmondom ezt a sztorit.
Vasilij.
-Értem. Mind a ketten képzelődtetek mint én.
-De mitől?
-Nem tudom. Lehet anomália vagy valami. Lehet hogy…..Lehet hogy. Mitől félsz Szása?
-Én?
-Mondj valamit amitől félsz?
-Attól hogy valaki ugyanolyan jó mint én.
-Jurij. Te?
-Én? Attól hogy szétégek.
-Én meg a Vietkongoktól félek. Ez a félelmünk volt. Itt, megelevenedik a félelmünk. Távol akar minket tartani valami.
-De mi lehet az?
-Nem tudom Jurij. De ilyen esetben nem lenne jó ötlet távol maradni egymástól. Mostantól mindenhova ketten megyünk. Értem?
-Rendben.
-De most este van. Váltjuk egymást 2 óránként az őrségben. Rendben?
-Értjük!
-Én kezdem. Feküdjetek le. Majd szólok a kövinek.
Kibontották a hálózsákokat és lefeküdtek. Én kiálltam az ajtóba. A két óra nyugisan telt leszámítva hogy egy óráig azt hallgattuk ahogy Jurij becézgeti a kis védencét. Aztán jött ő. Odavitte a posztra a növénykét és cirógatta:
-Édes kicsi Ivanovka. Megöntözlek így ni! Így szép, nagy erős mariska leszel akit elszívnak a rapperek és a katonák hogy mindenféle hülyeséggel elrontsák a karrierjüket! Háhá! Édes kicsi csöppségem.
Elege lett ebből Szásának és ordítja:
-Jurij! Hagyd már békén azt a gyomot! Már azt is elfelejtetted miatta mi kik vagyunk!
Jurij elfordult a növény felé és mondta:
-Ne is törődj a jó öreg hogyhívjákkal Ivanovka. Csak irigykedik rád.
-Nem irigykedem arra a gyomra.
-Ne sértegesd! Nyugi kisszívem. Nem úgy értette.
-Jézusom……..
Ezzel telt el a két óra. Mikor leváltották Jurijt már csönd volt. Semmi. Reggel elkezdtünk morfondírozni.
-Szása le ment a pincébe. Neki volt a legkeményebb illúziója. Ott lehet az a dolog ami miatt illúzióink vannak. De mi lehet az? Jurij! Te a tudatmódosító szerekkel jól állsz. Mi lehet ez?
-Nem tudom. Szerintem nem szer. Szer nem csinál ilyet egy emberrel. Legalábbis amiket én ismerek.
-Értem szóval más lesz az.
-Minden bizonnyal.
-Meg kell vizsgálnunk az alagsort. Biztosra kell mennünk ezzel kapcsolatban. Lemegyünk, és lent kettesével körbenézünk. Értik?
-Igen uram!
Lementünk. Én Jurijjal mentem, Szása meg Josziffal aki most az egyszer egy pisztollyal vág neki a dolognak. Én Jurijjal beszédbe elegyedek.
-Mióta használsz szereket?
-Amióta a Zónában vagyok. Egy zsoldos koma adott nekem elsőnek Amfetamint. Azt mondta nem érzem a fájdalmat és tényleg nem éreztem. Jó volt. Majd lefelé a lejtőn.
-Miért nem hagyod abba?
-Nem tudom. Nincs kedvem és nem is lehet.
-Pedig ha kokszal elkapnak akkor fel kell adjalak és onnan meg Hadbíróság meg elvonó és eltiltás a katonaságtól.
-Tudom. De akkor sem tudom abbahagyni. Próbáltam hogy nem kokszozok csak fű de az sem megy.
-Meg fog állni a szíved ugye tudod.
-Tudom. De addigra úgysem leszek itt.
-Honnan tudod?
-El is adok. Annyi pénzt összeszedtem hogy egy szép házat és egy nagy telket tudok belőle venni.
-Mennyi az az annyi?
-50 000 000.
-Tyűha! Mennyit adtál el?
-Sokat. Termesztem.
-Ehhez van eszed bezzeg rendes munkához nincs!
-De van. Keményen dolgoztam otthon.
-Mit?
-Mielőtt katonának mentem kőműves mellett dolgoztam éhbérért. A szüleim közül az anyám meghalt, apám meg alkoholista volt. Annyink volt amennyit kerestem. Majd elmentem a légióba, és zsoldosként kerestem a kenyeremet. Mire hazamentem apám meghalt, a testvéreim meg egy árvaházban voltak. Szar életük volt amíg én nagy zsoldosként literszám ittam a Whiskey-t és szívtam a 10 000 rúbeles szivarokat. Ez adott löketet. Az összes keresetemet rájuk költöttem. Új ház, ruhák, rendes étel, kiiskoláztattam őket. Most a húgom orvostanhallgató az öcsém meg katona. Itt a Zónában van. Nem akarok vele találkozni. Ezért van rajtam mindig a maszk mikor a katonai területen vagyok.
-Értem. Ő tudja hogy kokszolsz?
-Nem! És nem is tudhatja meg.
Valami csörren.
-Mi volt ez?
-Nézzük meg!
Felemeli a kést és bekészül Én megyek utána. Beugrok az ajtón és átpásztázom a szobát. Sehol semmi. Kimegyünk. Semmi. Megyünk tovább. Három folyosó van előttünk. Elmegyünk egy előtt, megint, megint, megint, megint és megint.
-Már hat folyosó előtt elmentünk és még semmi.-mondom
-Furcsa.
-És ez a vicces világ nem?
-De de de ez nagyon nagy!
-Mennyi az idő?
-12:15.
-Állj. Várjunk itt egy félórát. –mondja és leül.
-Oké.
Ott vártunk egy darabig. Vagy fél órát.
-Mehetünk?
-Igen. Mennyi az idő?
Nem hittem a szememnek. 12:16.
-Mi a?
-Tudom mi az anyag ami a hallucinációt okozza.
-Mi?
-Ivanovka rokonai.
-Fű?
-Igen. Ezek a tünetek.
-De nincs füst!
-Én sem értem. Engem is elkapott egy érzés. Nem tudom mi de elkapott. Ilyen fura mintha valami belülről….
-Felemésztene?
-Igen.
-A francba. Szerintem megcserélődtek az érzések. Te be vagy tépve?
-Mi az? Ivanovkának volt egy kilógó levele.
-Ajjjjjj!
-Nyugi! Majd kijózanulsz.
-Nem olyan biztos az. Lehet addigra meghalok.
-Nem fogsz.
-Várj. De…..Olyan fura érzés. Bizseregnek az ujjaim.
-Jézusom Vasilij! Ne!
-Jurij. Olyan szép nagy késem van!
Előkapom a kést és Jurijnak rontok. Nekivágom a falhoz és a torkához közelítem a kést. Jurij gyomorszájon térdel, fejbe rúg és elrúgja a kést. Felkelek, már minden oké.
-Mi volt ez?
-Ez az mikor bebolondulok. Ilyenkor tör ki belőlem a szadista.
-És hogyan irányítod?
-Sehogy. Ilyenkor bebolondulok és megölök valakit. Csak azt tudom kontrollálni mikor jöjjön elő. A cuccal tartom féken.
Feltápászkodtam. Ekkor Jurij berepül egy szobába. Bezárul az ajtó. Jurij elkezdi püfölni a falakat és ordít:
-Vasilij! SEGÍTS! Ez éget! NE! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! NE4 Jézusom! SZÉTÉGEK! Érzem! Ne! ISTENEM SEGÍTS! Jézusom!
Felkészülök hogy betöröm az ajtót mikor egy katana csapódik be mellém. Megfordulok, egy Vietkong.
-Még itt sem hagysz békén? Kutya!
Összeráncolja a homlokát és nekem ront. Mellé megy. A falba beleszúródik. A földön lévő katanát felkapom és elkezdek felé hadonászni. Kardozunk. Ő alulról suhint, én kivédem, és egy rúgást beviszek neki oldalról. Oldalra esik de megint megáll. Szúr, én elugrok és a hátára csapok, de nem elég erősen így csak egy kis seb lesz a hátán. Megfordul és nekem ront. A két kard egymásnak feszül. Teszek egy kört a kezemmel, kicsapom a kezéből a kardot, majd egy suhintással levágom a fejét, megint egy suhintás ezzel a derekánál vágom el, majd hasba rúgom ezzel kiesik a mellkasa, a fejére megint egy suhintás ami hosszában kettéválik. A szoba ahol Jurij van még mindig zárva. Suhintok a katanával de eltűnt. Köddé vált. Az ajtót kinyitom, Jurij izzadtan ott remeg a sarokban. Odafutok:
-Jurij! JURIJ! Jól vagy?
-L----l---lángok…….Sok……..Éget!.........MAR!..........Meg fogunk dögleni……Mint akkor……Ne!.......
-Mi az Jurij? KELJ MÁR FEL!
Megkomolyodik és felkel. Kivesz egy zacskót, és beleszippant.
-Mehetünk!
Indulunk tovább és találunk egy szobát. Le van zárva. Egy kis ablak van rajta. Benézünk. Hihetetlen! Egy irányító! Egy acélszobában! Rám néz. Elkezd fájni a fejem. Ordítok. Sok Vietkongot látok akik az arcomba hajolva röhögnek és nyáladznak. Rám csorgatják a nyálukat és kárörvendően röhögnek. Jurij elvonszolt az irányítótól és felvitt a többiekhez. Ott letett és elmondta mit láttunk.
-Nincs más esély, fel kell robbantani az egész hóbelebancot. - szólalok meg miután magamhoz tértem.
-Szólok a parancsnokságnak. - mondja Joszif.
-Ne! Ha ezt megtudják nem járulnak hozzá! Fel kell robbantani az épületet!
-Mivel?
-Hehe! Megmutatom! - ezzel előveszek egy málhazsákot amiben 15 kiló C4 pihen.
-Ajhe!
-Bizony! Ezeket a főgerendákra és minden oké lesz!
-Terv?
-Hárman három felé. 5 kiló az egyikre, 5 a másikra 5 a harmadikra. De óvatosan mert az egyik az irányító mellett van.
-Ki megy oda?
Jurij kilép és mondja:
-ÉN!
-Jurij!
-Nem! Vasilij! Én csak egy kiskatona vagyok te viszont egy magas beosztású személy!
-Hajjj….. Oké. Gyere vissza.
-Megyek!
Felkapott 5 kilót és rohan lefelé. Én is. 5 perc alatt felpakoltuk mindet. Kimentünk az épületből. Elindult a visszaszámlálás. 3 perc. Jurij mondja:
-Ivanovka?
-Ja! Bent maradt….
-NE!
Jurij elkezd befelé rohanni. 2 perc.
- Jurij gyere már!
Felrobban az épület.
-NE!
-Jurij!
-Igaza volt. Az ölte meg amit szeretett.
-De……..Egy gyomért?
Megfogják a vállamat és hallom:
-Azt hitted mi?
-Jurij! De hogy?
-Hátsó ajtó. Pont jókor jöttem ki. És nézd! Ivanovka él!
Mutat a táskájára amiből egy szár lóg ki.
-Jól van barátom jól van. Most mi lesz?
-Most. Megyek haza.
Ekkor ordítást hallunk. Az irányító túlélte. Kimászott egy betondarab alól.
-De szívós egy dög ez!-mondja Szása.
-Bizony!
-Majd mindjárt adok neki!-szól közbe Jurij.
Kiveszi a macsétáját és felé dobja. A fejébe beleáll, pontosan a szeme közé. Nem hal meg. Felénk fordul megint és elindul. Megint. Vietkongok. Három Vietkngot látok amint jönnek. Pisztollyal elkezdek tüzelni. A három Vietkongba beleeresztem a tárat de semmi. A késemet előveszem és bevárom őket. Egyik suhint, én kitérek, kirakom a kést amibe belemegy a nyakával és tesz egy 360°-os fordulatot a levegőben. Eltűnik. A másik két dög is rohan felém. Ezeket már várom. A kést előkészítem és beledobom az egyik mellkasába. A másik suhint, én kitérek jobbra és oldalról megtérdelem. Mikor megtántorodik, elkapom a nyakát és kitekerem. Ekkor vége a hallucinációnak. Joszif ott fekszik és a sebeit fájlalja, mintha meglőtték volna. Szása egy fát ütöget, Jurij meg görcsösen rángatózik mintha égne. Én a pisztolyomat újratöltöm. Az irányító felém néz és emeli a kezét hogy egy újabb löketet zúdítson rám. Indítja. Hátrébb zuhanok. Elkezd szorongatni. Az oldalam, a fejem, a kezem, mindenem fáj. Ordítom Jurijnak:
-JURIJ! SEGÍTS!
-Nem tudok! NEM TUDOK! FÉLEK! ELÉGEK! JÉZUSOM!
-Jurij ez csak egy álom! Nem igazi!
Jurij elkezdi ordítozni. Végül Felugrik. Előveszi a 9mm-es pisztolyát és rácéloz az irányítóra. Céloz, az irányító pont rá néz. Elsüti a fegyvert az irányító ordít egyet és eldől. Mindenkinek megszűnnek a panaszai. Jurij elindult és kivette az irányító fejéből a macsétát. Visszajön.
-És ezt hogy?
-Hehehe.-mutatja a macsétája markolatát aminek az alsó részében látszik a golyó. Belefúródott a markolatba, alulról. Azt hiszem értem. Belelőtt a markolat aljába, és a macséta bentebb csúszott a lény fejébe.
-Hol tanultál ezzel lőni?
-Megfizettem.
-Miből?
-Hehe. Most nézd!
Ezzel odamegy egy nagy dombhoz, leszedi a takarót ami alatt egy níva pihen.
-Ajhe! Ez meg hogy?
-Van pénzem. Majd találkozunk hehe!
Ezzel felvesz egy ujjnyivastag aranyláncot, egy napszemüveget, rágyújt egy szivarra és elindul. Mi meg nézünk.
-Én is termeszteni fogok-mondja Szása.
-Azt próbáld meg!
Elindulunk haza. Otthon, lepihenek és elmorfondírozok, hogy most mi legyen. Mert ugye a zónában nincs pihenés!