RUSSIANBOY
New Member
(A történetet inkább az oldalamon (www.stalker-story.hupont.hu) ajánlom elolvasni mivel ott képeket is beszúrtam igy talán egy kicsit még jobban jöhet vissza ahogy közben olvassuk de persze mindenki maga dönti el hol.De a véleményeket ide (is) vagy a mailemre is várom.Most probáltam figyelni a helyesirási hibákra persze biztos akad.)
"A 003-as Project"
(Írta:Tóth Ferenc (RUSSIANBOY)
Napjainkban.Egy Stalker visszaemlékezése a szörnyűségekre.
1989 május 22
3 évvel a világ legszörnyűbb atomkatasztrófája után, tettem a dolgomat a Zónában, éltem az életem ahogy eddig.
Akadtak barátok akik időnként mellém szegődtek, némelyek meghaltak, mások túlélték.
Akadtak persze ellenségek is.
Volt amikor elfogtak, de a rövid ideig megismert barátok kiszabadítottak és volt hogy mi tettünk szert némi infóra elfogott stalkerektől és katonáktól.
Voltak itt vén öreg tapasztalt rókák, és fiatal pelyhes állú, tapasztalatlan, zöldfülű újoncok kiknek még ott volt a tojáshéj a seggükön.
A Zónában az a hír járta, hogy a kormány emberei és a katonaság egy új faj létrehozásán dolgoznak.
Ezt eléggé furcsának találta mindenki függetlenül attól hogy Szabadságos, Szolgálatos, Monolitos, bandita vagy csak egy magányosan kószáló Stalker volt.
Furcsa volt, mivel a baleset után megnőtt a különböző mutánsok fajtájának száma és sokasága, így senki nem értette hogy miért lenne "szükség" létrehozni egy újabb szörnyet az amúgyis már elég "alattomos dögök" táborában.
Állítólag egy Petyinko nevű stalker - aki főleg információval kereskedett - olyan infóra is szert tett, miszerint a hajdan az erőműben dolgozó embereknek épített metróvonalon - amely mára elhagyatott - szokták szállítani a kísérleti alanyokat.
Szidoroviccsal megbeszéltem hogy beszéljen a Csapossal, hogy ő is informálhasson mindenkit hogy ez a meló az enyém.
Mostanság feltűnően sok stalker, katona, bandita tűnik el valószínüleg a kísérleti lény miatt.
Így mondhatni közös érdeke volt mindenkinek hogy ennek mielőbb véget vessen valaki.
A lényt még senki se látta, vagy ha mégis akkor már el nem tudja mesélni mert halott.
Persze gondoltam hogy nem fog mindenki beletörődni hogy valaki egymaga kutakodjon eme ügy után.Számítottam ellenségre utam során.
Később aztán mikor a 100 RAD BAR-ban voltam, beszéltem a Csapossal aki szólt, hogy minden oké és Szidoroviccsal megbeszélték a dolgokat.
Láttam a többi stalker és bandita tekintetét.
Némelyik teljesen nyugodt volt, mondván "azt csinálok amit akarok".Megint más szemekben olyan érzelmeket véltem kiolvasni hogy "Na ennek annyi" megint másik tekintet pedig eléggé szúrós volt ahogy belenéztem.Szinte ölni lehetett volna vele mondván "Azt hiszed majd te elintézed?Frászt.Én sokkal jobb vagyok nálad öreg".
Ebből mertem következtetni arra, hogy előreláthatólag nem lesz zökkenőmentes az út.
Május 23 Este 22:06
Feltöltöttem készleteimet a BAR-ban a Csaposnál.
Elindultam hát a kietlen magányos éjszakába.Mihelyst elhagytam BAR-t, Pripyat felé vettem az irányt.
Miután elhaladtam az ellenőrző pontnál megálltam, felhúztam a fegyveremet és lassan eltűntem az éjszakában.
Szerencsére éjjellátó készülék is volt nálam így kiválóan láttam mindent.
Petyinko - az informátor - szerint Pripyat felé kell haladni, majd pedig olyan 1 km-re a város előtt kell lennie egy régi elhagyatott bejáratnak a metróhálózatba.
Egy rég nem használatos vágány, ami majd belevisz a katonák által ma is használt metrórendszerbe.
Lassan elérkeztem Pripyat határához.
Belenéztem távcsövembe.
A sima éjszakai égboltot nézve a horizontnál ki lehetett venni az anno tökéletes társadalom, a tökéletes kis város Pripyat épületeit.
Mára már nincs itt lakos, nem járnak a buszok, nem égnek a villanyok a lakásokban.Nincs már semmi és senki.
Némely lakásnál kis fényt láttam pislákolni.
Valószínüleg némely épületekben tanyázó katonaság emberei, akik felügyelik hogy senki se szaglásszon errefelé.
Megtaláltam az elhagyatott mellékvágányt amely az alagútba vezetett.
Nem volt könnyű különösen este mivel a vágányokat felszedték, de szerencsére a nyoma megmaradt így megtaláltam a bejáratot.
Miközben mentem befelé itt-ott kisebb tüzek égtek, így gondoltam rá hogy esetleg társaságba ütközhetek, vagy pedig valaki már megelőzőtt a BAR-ból mielőtt elindultam volna.
A levegő eléggé porban gazdag volt mivel a szellőző rendszerek nem működtek.Egyrészt mert már rég elhagyatott volt ez az egész rendszer, másrészt pedig nem volt minek működnie, mivel a baleset után mindent amit csak lehetett szétloptak.
Szerencsére nem találkoztam senkivel.Se ellenséggel, se mutánssal, senkivel.Legalábbis eddig.
Egy elágazáshoz értem.Az elhagyatott vágány amin haladtam belecsatlakozott egy jobb, használtnak tűnt vágányba.
Megláttam a távolban egy jelzőlámpát ami pirosan égett.
- Helyben vagyunk - gondoltam magamban.
Egy elég hosszú szakasz volt a végén egy kis töréssel.Végig ki volt világítva és a sínek között rozsdásodó régi sínelemek feküdtek.
Ekkor már biztosra vettem hogy megtaláltam a fővágányt.
Kivilágítás plusz rozsdás sínelemek az elég fényes sínek között.
Nyilvánvaló volt hogy ezek azért vannak ott, mert mai napig is építgetik kifelé a saját kis metró hálózatukat.
Elkezdtem hát gyalogolni a sínek mentén.
Persze vigyáznom kellett hova lépek mivel a metróknál nincs se áramszedő és nem is a síneken keresztül kapják az áramot hanem pontosabban a vágány mellett futó harmadik sínpályán, amihez egy lehajtható kis kallantyú ér hozzá és veszi fel az áramot.(7-8as képeken látni majd)
Úgyhogy azért vigyáznom kellett mikor hova lépek, mert nem volt folytonos az áramellátó vágány.
Volt hogy bizonyos helyeken a másik oldalon folytatódott pl az alagút kialakítása, vagy egy kapcsolótábla miatt.
Lassan fényeket kezdtem látni.
Ahogy közeledtem egyre jobban láttam hogy egy állomás az.
Korához képest nagyon jó állapotban volt.
Nyilván felújították és itt szokták ki-be rakni a kísérleti alanyokat hogy elszállítsák.
Petyinko említette hogy nemcsak kifejlesztettek lényeket hanem gyűjtöttek is be, mondván nem csak létrehoznak valamit hanem a már meglévő zónában kóborló lényeken is kísérleteztek ilyen-olyan injekciókat, és más egyéb dolgokat beadva nekik.
A peron végénél bújtam meg, mert számítottam rá hogy esetleg járőrökbe, vagy egy kisebb katonai csoportba ütközök.
Az állomással szemben, régi megfakult reklámplakátok díszelegtek.
Az állomás másik végén égett a tilos jelzés.
Csak a lámpák és a kapcsolótábla búgó hangját lehetett hallani.
Az állomás teljesen üres volt.
Nyilván nem őrzik mivel erről a létesítményről nem tud senki rajtuk kívül.
Legalábbis mostanáig, mivel volt egy valaki akivel nem számoltak.
Velem.
Egyszercsak hallottam amint a szerelvény kerekei még messze a kanyarban csikorognak amint a sínek pereméhez érnek, majd megláttam a fényeit is.
Közeledett az állomás felé.
Furcsa mód nem metrószerelvény volt, mivel azokat gondolom a katasztrófa után vagy elszállították máshová és más településen szolgálta az embereket, vagy pedig eltemették mint a többi katasztrófa idején használt járművet.
Bár azokat az evakuáláshoz és a talajcserékhez, valamint a radioaktív törmelékek elszállítására használták és nem valószinű hogy a metrót is bevetették, ám nem lehet tudni.
Ha nem is vetették be, elég volt az a tény hogy szinte a központnál volt.Legalábbis nagyon közel.
Az alagútban nem valószínű hogy sugárzás érte volna, mivel a föld alatt voltunk.Bár megvolt rá az esélye.
Az állomásra szépen lassan befutott egy barna-sárga csíkos kis mozdony, mögötte egy személykocsival.
Én végig a peron mögött voltam megbújva és távcsövön keresztül kémleltem a dolgok menetét.
Aztán eszembe jutott hogy a távcsövet gyorsan el kell rakjam, ugyanis a mozdonyvezető észrevehet amint a mozdony fényei visszatükröződnek a távcsövem lencséin.
A szerelvény befutott az állomás tőlem távoli végére és ekkor lebújtam.
Hallottam amint a légfék felszisszen és a szerelvény csikorgó hanggal megáll.
Időközben találtam egy járatot a peron alatt ahol át lehetett kúszva menni az állomás másik végére.
Szépen lassan óvatosan hogy ne csapjak zajt, elkezdtem kúszni.
Fölöttem hosszú vízelvezető rácsos csatorna fedél haladt az állomással párhuzamosan végigszelve.
Felnéztem és láttam amint fölöttem a katonák és egy professzor tolnak egy kocsit, amin fehér steril lepellel letakart kocsi volt és feltehetően benne a lény.
- Nagyon vigyázzanak a "003-as Project"-re létfontosságú a kísérletek elvégzéséhez - felelte a tudós.
Betolták a lény kocsiját a személyvagonba.
Ezután mindenki elhagyta az állomást kizárólag csak a mozdonyvezető és egy őr maradt.
Az őr előrement a mozdonyhoz, majd áváltotta a váltót
Most a szerelvény másik végénél voltam.
Közben a mozdonyvezető ott állt félig kint az ajtóban és várt.
Az őr és a mozdonyvezető a váltó átállítása után, bementek az állomás közepénél lévő folyosón egy helységbe.
Én eközben a peron mögül felocsúdtam és közelebb mentem.
A személyvagon átlagos személyvagon volt.Nem volt lesötétített üveg, számzáras vagy mágneskártyás belépőrendszer vagy ilyesmi, csupán annyi hogy a padokat és üléseket kiszerelték és a lény kocsiját lerögzítették.
A lény kocsija teljesen átláthatatlan volt, így nem tudtam kivenni mi is lehet az üvegbúra belső oldalán.
Zajt hallottam.
Az őr és a vezető voltak azok, de csak leesett egy pohár a teremben ahol gondolom vodkáztak, mivel ezek szeretnek inni és állandóan ezt is teszik.
Gyorsan előrementem a mozdonyhoz.
A menetkapcsoló a "NULLA" fokozatban volt, a töltésjelző piros kis lámpája égett, a kezelőpanel bal oldalán egy barna Sopiane cigarettás doboz volt.
Fent az ablaknál a mozdonyvezető walkie-talkie-ja volt.
Hallani lehetett amint utasításokat adnak az embereknek.A tudóst ismét hallottam:
(sistergő váltáshang)
- Mint már említettem nagyon vigyázzanak a 003-as számú project alanyára.Létfontosságú hogy minél pontosabb információkat kaphassunk az erejéről és az elért eredményeiről.
(sistergő váltáshang)
"Eredmények" alatt én arra gondoltam hogy feltehetőleg ezeket a lényeket azért fejlesztik ki, hogy megnézzék milyen pusztításokat tudnak végrehajtani mind magányos kóborló embereken, vagy egy kisebb csoporton.
Ezért tűnt el mostanság olyan sok stalker és bandita de még katona is.Nyilván a saját embereiket se sajnálják a célok elérésének érdekében.
A Vizhőmérő 60 fokon állt, a Főlégtartály-fékvezeték az 5ösön állt a maximális 7es piros mutatós érték alatt.
A Fékhenger 3,5 BAR-t mutatott.
Ekkor ismét megszólalt a walkie-talkie:
(sistergő váltáshang)
- Remélem elindultak már.Igyekezzenek.Nagyon fontos a 003as project.22:45-re mindenképpen a laborban kell legyen a lény.
(sistergő váltáshang).
Ekkor gyorsan kirohantam a vezetőfülkéből.
Éppen időben mivel nyílt az állomáson lévő ajtó és kijött az őr meg a vezető.
Lekuporodtam a peron végéhez és meghúztam magam.
Nézve a vonat és az állomás peron közötti kis résen át, láttam amint felszáll az őr és a vezető.
1es fokozatba rakta a vezető a menetkapcsolót, majd a fékek nagy szisszenéssel kiengedtek, felbőgött a dízel motor és megindult a szerelvény.A váltót már korábban átállította az őr így a vonat a jobb oldali vágányra tért.
Zöld lámpa égett, majd amint áthaladt az érzékelőn pirosra váltott.
A vonat csikorgó hanggal lassan bevette a kanyart majd eltűnt a sötétben.
Éppen indultam volna a szerelvény után, amikor is egy fegyver felhúzó tolózárját hallottam a hátam mögött.
- Lassan fordulj meg! - szólt egy hang.
Lassan megfordultam és letettem a fegyvert, de közben másik kezemmel hátul a derekamnál elővettem a késemet, melyet a kabátujjamnál rejtettem el a tenyerem oldalán.
Letettem a fegyvert mire az idegen beleakasztva lábát a fegyverszíjba, elhúzta előlem.
- Ki vagy te és mit keresel itt? - kérdezte az idegen.
- Nahát én is épp pont ezt akartam kérdezni - jegyeztem meg viccesen.
Valahogy nem tűnt idevalónak, mivel akkor már vagy halott lennék vagy értesítette volna walkie-talkie-n a többieket.
- És te ki vagy? - kérdeztem.
- Én Szpaszkij vagyok - felelte még rám szegezve fegyverét.Igor Szpaszkij - egészítette ki nevét az idegen.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem.
- Én?Én ugyan semmit.Csak hallottam hogy a 100 RAD-ban mit csiripeltek.Tulajdonképpen én is ott voltam még rám is néztél.Én akarom ezt a jól fizető melót érted? - felelte.
Ekkor ugrott be hogy ő volt az a szúrós tekintetű egyén, akinek a szemében a rivális ellenfelet véltem akkor felfedezni.
- És most hogyan tovább? - kérdeztem.
- Majd meglátjuk.Mindenesetre ne ártsd bele magad.
- Figyelj! - szakítottam félbe.Jobban jársz hogyha ketten csinálnánk akkor már meg ezt az ügyet.A katonáknak tök mindegy hogy ki tesz nekik keresztbe, én vagy te, lelövik.Ketten nagyobb esélyünk van véghez vinni és max a végén felezünk.
Igor nem nagyon akart belemenni a dologba, de végülis beleegyezett.Belátta hogy igazam van és sokkal nagyobb az esélyünk ketten, mint külön külön egyedül.Azonkívül bár ő is tapasztalt volt, láttam rajta hogy méltó ellenfélnek tart és nem becsül le.
Visszarúgta lábával a fegyveremet elém, majd lehajoltam érte.
Kabátujjamban eldugott késemet amilyen lassan és fondorlatosan elővettem, úgy vissza is helyeztem a helyére.
Nekem se volt ínyemre hogy most van a nyakamon egy ember aki pár perce még talán le is lőtt volna, de belementem én is az ajánlatomba.Muszáj volt.
De nem bíztam meg benne.
Meneteltünk a szerelvény után a vágányon, amikor is egy elektrosztatikus anomáliát tekintettünk meg magunk előtt.
- Ez meg mi a fene? - kérdezte Szpaszkij.
- Ez egy elektromos anomália - feleltem.
Elővettem a Svarog detektoromat ami általában az anomáliákban megbúvó képződményeket jelzi, de némelyik anomália esetében - mint ennél is mivel elektromos - kijelzi, vagyis nagyjából megbecsült éréket ad az elektromos jel erősségéről/feszültségéről.
- Szpaszkij vigyázz!Ha ebbe belemész simán meghalsz.
- Ugyanmár - felelte.Valahogy a szerelvény is átment ezen.
- Az nem olyan biztos.Az anomáliák között vannak olyanok amelyeknek állandó a helyük és mértékük, és vannak olyanok amelyek "vándorolnak", változtatják a helyüket és mindig máshol bukkannak fel.Van hogy több órán át ott vannak, van hogy csak egy percig.
- Pff ugyanmár baromság - nevetett ki Szpaszkij.
- Nyilván igy haladhatott el itt a szerelvény.Akkor még nem volt itt az anomália - feleltem.
Szpaszkij a figyelmeztetésem ellenére elindult az anomália felé.
Belelépett.
Az anomália elektromos fénye felerősödött és Szpaszkij teste elkezdett rángatózni ahogy átjárta az elektromosság.Nem tehettem érte semmit.
Miután teste már élettelenül összeesett, közelebb mentem felé.A detektor segítségével pontosan láttam hogy hol és merre "mozog" az anomália.
Szpaszkij teste még a benne átjárt elektromosságtól rángatózott egyszer-kétszer.
- Te hülye fasz....- mondtam mérgemben.Mondtam hogy vigyázz te barom.Hát most így jártál.Magadnak köszönheted.
Ekkor eszembe jutott hogy mit csinálok?
Beolvasok egy hullának?
Megfogtam a lábánál.Bár nagyon közel voltam az anomáliához, szerencsére nem kerültem bele.
Kijjebb húztam a vonzásköréből és átkutattam a zsebeit.
Megtaláltam a PDA készülékét amelyen a "Felkutatni a 003as project" feladatparancs szöveg volt olvasható.
- Akkor ezekszerint nem önszántából vágott neki - gondoltam.
Nyilván valaki felbérelte.
De ki? - kezdett el agyamban a fogaskerék dolgozni.
Szidorovics őt is megbízta volna?Vagy a tudósoknak dolgozott?Netalán az egyik frakció küldte?És mi lehet az a 003as Project?Egy uj fegyver?Egy uj mutáns?Vagy mindkettő?
Kérdések amelyekre talán sose kapok választ most hogy már meghalt.
Mindenesetre a PDA-t eltettem és átnéztem a hátizsákját.
Nem volt nála sok minden.Mindössze még két tár lőszer, két konzervkaja, egy üveg vodka, és egy fél rúd szalámi.
Két elsősegély csomagját és 5 kis kötszert eltettem.
Miután kivettem hátizsákjából az általam szükséges dolgokat, hátizsákját halott testére rádobtam és továbbálltam.
Ekkor megint zajt hallottam.
Volt egy kis szellőző szerű beugró rész ahova elbújtam.
Láttam amint két katona érkezik egy kis elektromos sínkocsival.
Meglátták a vágányon fekvő holttestet.
Az anomália egyszercsak hirtelen eltűnt.
A két katona befékezte a kocsit majd leszálltak.
Egyik a halott tetem felé sétált fegyverrel a kézben, míg a másik hátrafordulva arra nézett amerről ők jöttek nem fenyeget-e valami veszély.
Az első megvizsgálta a hullát, mire a második kérdezett:
- Na mivan?Kinek a hullája? - kérdezte
- Ez Szpaszkij - felelte a másik.
Akkorhát ezekszerint nem volt ismeretlen számukra - gondoltam.Lehet hogy azelőtt ő is itt dolgozott.
- Az anomália végezhetett vele ugyanis valami fényt láttam - felelte az első.
- Igen ez egészen biztos.Elektromosság okozta égési nyomokat vélek felfedezni a testén.Ez egyértelmű hogy anomália volt.
A katona ekkor elővette a walkie-talkie-t és jelentette az esetet:
(sistergő váltáshang)
- Kapuszty, Kapuszty jelentkezz!
(sistergő váltáshang)
- Mondjad - szólt a rádió.
(sistergő váltáshang)
- Itt Krasztnyik beszél.A 3as alagútban a 107es jelzőlámpánál találtunk egy hulllát.Valószínüleg elektromos anomália végezhetett vele.A testén erre utaló égésnyomok találhatók.
(sistergő váltáshang)
- Nézzetek körül lehet hogy nem volt egyedül.
A két katona szertefoszlott.Az egyik előrébb ment a sínkocsitól, a másik hátra.Körülnéztek de nem találtak senkit.Én ott voltam tőlük alig pár méterre.A szívem a torkomban dobogott.
- Senki mást nem találtunk és erre utaló nyomokat sem - felelte a katona.
(sistergő váltáshang)
- Oké.Gyertek vissza a bázisra!
(sistergő váltáshang)
A katona félrehúzta a testet a sínekről, majd mind a ketten felpattantak a sínkocsira és továbbálltak.
Időközben éreztem amint a homlokomon az izzadtság egy cseppje készül végigfolyni a feszült és lélegzet visszafojtva várt esemény fejleményétől.
Miután a két katona elment megkönnyebbültem.
Leültem törökülésbe és fegyveremet a bal térdemre helyeztem, amíg jobb karommal megtöröltem verítékemtől gazdag homlokomat.
A vérnyomásom is lassan visszaállt a normál tempóba és a szívemet is sikerült "lenyelnem" ugyanis már nem dobogott a torkomban.
Fegyveremet újra a kezembe fogva elindultam hát a járatban ahova elbújtam, ugyanis azt hittem csak egy beugró rész, de amint jobban megnéztem kiderült, hogy egy szellőző rendszer.
Szépen lehasalva lassan haladtam előre.Próbáltam minél kevesebb zajt csapni.
Kb 10 perc kúszás haladás után a szellőző rendszerben, odaértem egy fedélhez.Átnéztem a zsalu résein és magát a labort láttam ahova a lényt szállították.
Éppen akkor tolták be a nagy fehér lepellel letakart, erős lezárt kocsiban amit láttam.
Az orvosok és az asszisztáló medikusok elvégeztek rajta különböző dolgokat amiket nemtudok megmagyarázni mivel nem vagyok tudós.
A lényt hiába vizslattam nemtudtam pontosan felismerni mi is akar lenni és hogy néz ki.
Továbbhaladtam a szellőzőben.Mehettem úgy vagy 100métert amikor is ugy éreztem nem bírom tovább.
Megálltam.
Pihennem kellett.
Szemeim lassan lecsukódtak és egy pillanatra álomba szenderültem.
Furcsa dolgokat álmodtam azalatt a kis idő alatt.
Magam előtt láttam a családomat.
A szép feleségemet és a kislányomat amint együtt játszok velük Pripyatban a baleset előtt.
Ugyanis ott laktunk.
Kislányom a hintában ül, feleségem löki a hintát hátulról, én pedig ott vagyok mellette és a szemébe nézek.
Rámosolygok.
Szeretem....
Ekkor egy nagy vöröses fény árasztja el az egész égboltot.
Mindenki a földre kuporodik és kezeit a füléhez rakja.Mindenki a fejét fogja.
Kitörés történik.
Az egész nem tart tovább 1 percnél.
Én nekem furcsa mód semmi bajom, de a kislányom és a feleségem a földön fekszik és nem mozdul.
Kezük még mindig a füleiket fedik.Hullamerevség.
A kitörés szétszaggatta az agyukat.
Megfordítva őket, vér látszik a szájuknál és a szemeiknél amelyek nyitva vannak.
Meghaltak.
De én élek.
Miért én?
Miért én maradtam életben és nem ők?
Miért?
Az egyik legszörnyűbb kérdés ami embert kínozhat.
Hirtelen felébredek.
Ránézek az órámra kb 20percet aludhattam.
Elszánt morcos arcomon hirtelen egy könnycsepp csordul le.
Újra átéltem amint elvesztettem mindenem.Ő értük éltem.
Bár nem így veszítettem el őket, de ez a szörnyű álomkép valamiért újra és újra előjön.
Továbbhaladtam a szellőzőrendszerben.
Megint elérkeztem egy zsalus részhez ahol betekintést nyerhettem mik is történnek itt:
Az egész olyan volt mint egy börtön.
A cellákban egy-egy ember.Stalker, bandita, némelyik frakció tagja.
Az egyik teremben egy bandita volt.Ekkor felnyílt a teremben a falnál egy rács.
Előjött belőle egy vak kutya.
A bandita szemében látszott a félelem de tudta ő is.Vagy ő, vagy a kutya.
Egy tudós a vastag fém ajtón keresztül, egy kis üveglapon át kémlelte a történéseket.
A kutya rávetette magát a banditára.Meg is harapta egy helyen de a bandita szerencsére el tudott bánni vele.Egyszerűen kitörte az állat nyakát.
A tudós egy adatlapon rögzítette az eltelt időt, a kutya agresszivitását, a bandita élni akarását és egyéb dolgokat egy 1-től 5-ig terjedő skálán.
A banditán egy kis megkönnyebbülés látszott hogy túlélte és végzett az állattal de nem lélegezhetett fel.Ugyanis még nem volt vége.
Megint felnyílt a rács és ezúttal két kutyát küldtek be.Azt vizsgálták hogy egy embernek mekkora esélye van fegyver nélkül, csupán a két saját öklére és a tudására támaszkodva visszaverni egy vagy több mutáns kutyát.
A két kutya lassan besétált a még éppen felnyíló rács alatt.
Elkezdtek morogni és vicsorítani a fogukat.
Pofájukból elkezdett folyni a nyál.
A bandita bár kicsit megkönnyebbülve mégis újabb félelemmel, és ezúttal már kétséggel a szemében hogy el tud-e bánni kettővel, szemezett a kutyákkal.
A két kutya hirtelen rátámadt.
Esélye se volt.Az első kutya ígyis megsebezte, de ha valamilyen csoda folytán mégis eltudott volna bánni két vak kutyával a két puszta kezével akkor biztos a következő már 3 kutya lett volna.Ugyanis a zónában bőven akad a vak kutyákból, így biztos jó kis létszámmal rendelkeznek a tudósok.
Az egyik kutya rögtön a nyakára támadt és az éles fogak a fő ütőeret találták el.
A tudós megint írkált az adatlapjára, miközbe a banditát bent két vak kutya marcangolta miközben a bandita még élt, és érezte ahogy eljött az életének a vége.Szinte könyörgött a tekintetével egy golyóért.
De nem adatott meg neki ez a szerencse.
Lassú és fájdalmas halállal lett vége.
A két vak kutyát - miután végeztek áldozatukkal - nem csalogatták vissza a kennelbe, hanem hagyták had lakmározzanak a már szinte deréktól lefelé megsemmisült tetemből.
Elnézvén ezt a szörnyűséget azt hittem mást már nem fogok látni, de ahogy továbbhaladtam szintén egy másik cellarészhez, ugyanúgy a zsalu reteszein át lehettem szemtanúja a következő borzalmas eseménynek:
A cella látszólag üres volt.Nyílt a nagy személyi ajtó amin a korábban látott mozdonyvezetőt lökdösték be a cellába.
- Ne kérem ne.Miért teszik ezt velem?Mit követtem el? - próbált kétségbeesetten választ kapni a vezető hogy miért kapja ezt a büntetést.
Belökték majd bezárták az ajtót.
A vezető gyorsan felállva odarohant az ajtóhoz és dörömbölni kezdett rajta.A másik oldalon szintén egy tudós volt teljesen nyugodt, és hideg üveges tekintettel.Ugyanúgy a kezében a mappa aminek tetején az adatlap volt ami kitöltésre várt.
A rács elkezdett a cellában felnyílni.A vezető szemében szintén a rettegés, a kétségbeesés, a félelem tükröződött.Miután a rács felnyílt ahogy ő, úgy én se tudtam mire számítsak.
Nem jött be semmi.
A vezető nyilván azért kapta ezt a büntetést mert nem érkezett meg időre a 003as project-tel a laborhoz.
Vizsgálgatta hogy a sötétből mi fog előbujni, de egy nagyon hosszú perc után se történt semmi.
Ekkor megint az ajtóhoz ment és könyörgött az életéért hogy engedjék ki.Nyilván jól tudta mik folynak idelent.Mivel nem jött ki semmi a rács felengedése után, arra gondolt lehet hogy csak rá akartak ily módon ijeszteni.
Ekkor én megláttam valamit de mégse volt ott semmi.Egyszercsak a vezető mögött volt, aki még mindig könyörgött az életéért és mit sem tudva a mögötte lévő átlátszó lényről, próbálta meggyőzni az üveges szemű érzéketlen tudóst hogy engedjék ki.
Az átlátszó lény egyszercsak láthatóvá vált megragadta a vezetőt, majd csápjait kitárva elkezdte kiszívni a vérét.
Egy vérszopó volt az.
Itt a vérszopók teljesítményét, lopakodási képességét vizsgálták és próbálták megfejteni milyen módon tudja magát álcázni úgy, hogy nem látja senki.
Hallottam amint szürcsöli ki az életet a vezetőből, de nem vártam meg amíg megint látok egy embert meghalni így továbbmentem.
Egy újabb cellához értem.Egy irányító volt bent.
Lassan-lassan ment körbe-körbe a cellában.
Egyszercsak megállt és felnézett.
Érezte hogy ott vagyok.Már kezdtem hallani halkan a sípoló hangot a fejemben, amikor is nyílt a cella ajtaja.Ez megzavarta.
Belöktek a cellába egy embert.Felismertem hogy ez meg az az őr volt aki a mozdonyvezetővel volt.Nyilván ő is ezt a büntetést kapta.
- Biztos kiderült hogy vodkáztak és ezért késtek - gondoltam magamban.
Az irányító felé fordult és csak nézte.Az őr szintén dörömbölt az ajtón és hiába könyörgött hogy engedjék ki.Lassan megfordult és szembenézett a lénnyel.A lény nem bántotta, nem közeledett felé.Nem csinált semmit.Egyszerűen csak nézte.
Az őr is csak nézte a lényt majd egyszercsak.....
Az őr megfordult és megint a cella ajtó másik oldalán lévő tudóst nézte.
Elkezdte a fejét a nagy biztonsági üvegnek verni.
Arca teljesen nyugodt volt.
Az üveg egyre csak véresebb és véresebb lett.
Az őr már tudatán kivül nagyon erősen verte a fejét az üvegbe, amely még csak meg se repedt.
Már szinte félig szétverte a saját fejét, több foga is kihulott és már az egyik szeme se volt ép normál állapotban.Ekkor hirtelen abbahagyta.
A feje elkezdett rángatózni mint mikor valakinek rohama van, aztán egyszercsak szétrobbant a feje.
Az agya szinte beterítette a cella ajtó üveglapját.
Ebben a cellában az irányító pszihés képességeit vizsgálták, hogy hogyan képes telepatikus úton más lényeket, embereket irányítani.
Hallottam egy ilyen esetet amikor a BAR-ban mesélték hogy két nagyon jó barát elment képződményeket keresni, majd az egyik végzett a másikkal.Sokáig mindenki azt hitte hogy kapzsiság állt e mögött, hogy az egyik nem akart a társával osztozni és ezért nyírta ki.A másik viszont nem emlékezett rá hogy ilyet tett.Nyilván az irányító törölte az emlékezetét, de ami még furcsább hogy életben hagyta a stalkert.Viszont kár volt.Miután megtudta hogy tudatán kívül mit tett, hogy megölte legjobb barátját szépen főbe lőtte magát.
Továbbálltam mielőtt az irányító megint felnézett volna ahonnan lestem eme szörnyűségeket és rajtam lett volna a sor.
Elérkeztem a szellőzőrendszer végéhez.Itt volt egy a többinél is nagyobb terem.
Ott volt betolva a nagy fehér lepellel letakart lény kocsija.
Egyszercsak kitört belőle.
Ez még annyira nem is lenne érdekes, csakhogy láthatatlan volt ami kitört belőle.Gondoltam hogy ez is biztos egy vérszopó.De tévedtem.Amint láthatóvá vált láttam, hogy egy irányító az.
De ez hogy lehetséges?
Az irányító nem tud láthatatlanná válni csak a vérszopó.
Ekkor összeállt a kép.
Nyilván vérszopó genetikai DNS-t fecskendeztek egy másik elfogott irányítóba, hogy keresztezzék a tulajdonságaikat.
Biztos hogy katonai célokra akarták felhasználni.
Pl egy stalker tábor vagy maga az egész zóna mentesítésére.Elvégre is ideális.Tökéletes ha úgy vesszük.
Tudja magát álcázni ha kell, így bárhova észrevétlenül bejuthat.
Ha közel kerül valakihez egyszerűen szétnyitja csápos pofáit és kiszívja az áldozat vérét.
Ha pedig sokan vannak ugyanúgy tudja irányitani őket.
Ennél tökéletesebb katonai fegyverzet nem is kell.
Márcsak az volt a kérdés hogyan akarják irányítani az irányítót.Nyilván valamilyen chipet ültettek volna bele és annak segítségével.
A "mutáns" irányító kitört a cellájából és elindult balra.Láttam amint követi 2 talpig fekete öltözetben lévő katona, futóléptekkel és éppen lövik.Egyszercsak megálltak pont a cellaajtó előtt.
Szembefordultak egymással.Eldobták a fegyvereiket.Szépen lassan mindketten elővették a 9mm-es pisztolyukat.Csőre töltötték, lenyomták a "kakast", egymás fejéhez tették a pisztolyt és meghúzták a ravaszt.
Elértem egy szellőzőreteszhez.Mivel már amúgyis riadó készültség volt a kitört mutáns miatt, kirúgtam a lábammal.Fogtam a fegyverem és leugrottam.
Egy másik alagút járatban találtam magam.
Fent forgott a kis sárga riadós lámpa amelyen a búra törött volt.Ekkor hirtelen ott volt velem szemben alig pár méterre tőlem a "mutáns" irányító.
Bal kezével hátra, míg jobb kezével előre nyúlt.Próbálta átvenni a tudatom felett az irányítást.
Másik irányba próbáltam menekülni.Fegyverem kiesett a kezemből.Szédültem és pislákolva láttam a fényeket.Közben hallottam a sípoló hangot.
Csak gránát volt nálam és egy Fort12es pisztoly.
Elővettem a pisztolyt jobb kezemmel, miközben bal kezem a halántékomnál volt és dőlingéltem jobbra-balra.
Megfordultam és a pisztollyal lőttem, de biztos hogy nem volt túl nagy hatása.Kettőslátásom volt.
Bár láttam amint egy két golyó betalált a mutánsnak, de szinte meg se kottyant neki.
Futottam tovább.Találtam egy rejtekhelyet ahol megbújtam és a sípoló hang, a kettős látás is abba maradt.Ugyanis a falon, betonon keresztül nem tud a tudatba hatolni.
De még mindig ott volt.Kikukucskáltam és láttam hogy ott van.Felhördült és szétnyílt vérszopós pofája.
Ekkor elkezdett felém futni, majd hirtelen láthatatlanná vált.
3 gránát volt nálam.Elővettem, kivettem a biztosító szeget, majd eldobtam.Dobáltam a gránátokat egymás után.
Az első túlzottan mögé esett, a második eltalálta.Hirtelen megint láthatóvá vált és látszott rajta hogy megsérült.Eldobtam a harmadikat is.
Pont oda esett a lábához.Rám nézett, megint kitárta vérszopós csápjait és megint hallani kezdtem a sípolo hangot.Imádkoztam hogy robbanjon már a gránát.Eltelt 2-3 másodperc de nem robbant fel.
- Na kurvajó - gondoltam magamban.Biztos besült.
Végülis aztán még 2 másodperc elteltével robbant a gránát.
A dög repült vagy 5 métert majd a földre hullt.
Egyik lábát levitte a gránát ereje.
De még mindig élt.
Még mindig kínzott a kettős látás és a sípoló hang amely bár gyengült, de végeznem kellett a lénnyel.
A pisztolyomban még egy golyó volt.A dög fejéhez tettem amely megint széttárta csápjait, majd meghúztam a ravaszt.
Nagy nehezen kijutottam a létesítményből és a BAR-ban részletesen elmondtam mindent.Elmeséltem a szörnyűségeket, a kísérleti alanyokról, és a különös vérszopós irányítóról.
Részletesen elmeséltem mindent Szidorovicsnak is.Nyilván ezért tűnt el akkor mostanság olyan sok ember, mert valószínüleg meglepte őket a dög mert nem láthatták.Egy irányítót amúgyse könnyű megölni.De ha főleg még ilyen plusz tulajdonságokkal is rendelkezik, akkor eleve lehetetlen.Nekem annyiból szerencsém volt hogy egy alagútredszerben voltunk ahol nincs sok menekülési útvonala, így gránáttal könnyen ki lehet nyírni, de szerencse is kell hozzá.
A metrórendszerben és azon belül a laborokban nem sokkal később teljes megsemmisítést rendeltek el, így azóta már nem végeznek kísérleteket.De ha valahol mai napig mégis, akkor egyet mondhatok.
A 003-as project törölve.
Bár ismervén a tudósokat valahol, valamikor lehet hogy újra nekiállnak kísérleti dolgokat véghez vinni.Csak idő kérdése....
VÉGE
Az írás bárhol szabadon terjeszthető DE kéretik kiírni a szerző nevét!!!
"A 003-as Project"
(Írta:Tóth Ferenc (RUSSIANBOY)
Napjainkban.Egy Stalker visszaemlékezése a szörnyűségekre.
1989 május 22
3 évvel a világ legszörnyűbb atomkatasztrófája után, tettem a dolgomat a Zónában, éltem az életem ahogy eddig.
Akadtak barátok akik időnként mellém szegődtek, némelyek meghaltak, mások túlélték.
Akadtak persze ellenségek is.
Volt amikor elfogtak, de a rövid ideig megismert barátok kiszabadítottak és volt hogy mi tettünk szert némi infóra elfogott stalkerektől és katonáktól.
Voltak itt vén öreg tapasztalt rókák, és fiatal pelyhes állú, tapasztalatlan, zöldfülű újoncok kiknek még ott volt a tojáshéj a seggükön.
A Zónában az a hír járta, hogy a kormány emberei és a katonaság egy új faj létrehozásán dolgoznak.
Ezt eléggé furcsának találta mindenki függetlenül attól hogy Szabadságos, Szolgálatos, Monolitos, bandita vagy csak egy magányosan kószáló Stalker volt.
Furcsa volt, mivel a baleset után megnőtt a különböző mutánsok fajtájának száma és sokasága, így senki nem értette hogy miért lenne "szükség" létrehozni egy újabb szörnyet az amúgyis már elég "alattomos dögök" táborában.
Állítólag egy Petyinko nevű stalker - aki főleg információval kereskedett - olyan infóra is szert tett, miszerint a hajdan az erőműben dolgozó embereknek épített metróvonalon - amely mára elhagyatott - szokták szállítani a kísérleti alanyokat.
Szidoroviccsal megbeszéltem hogy beszéljen a Csapossal, hogy ő is informálhasson mindenkit hogy ez a meló az enyém.
Mostanság feltűnően sok stalker, katona, bandita tűnik el valószínüleg a kísérleti lény miatt.
Így mondhatni közös érdeke volt mindenkinek hogy ennek mielőbb véget vessen valaki.
A lényt még senki se látta, vagy ha mégis akkor már el nem tudja mesélni mert halott.
Persze gondoltam hogy nem fog mindenki beletörődni hogy valaki egymaga kutakodjon eme ügy után.Számítottam ellenségre utam során.
Később aztán mikor a 100 RAD BAR-ban voltam, beszéltem a Csapossal aki szólt, hogy minden oké és Szidoroviccsal megbeszélték a dolgokat.
Láttam a többi stalker és bandita tekintetét.
Némelyik teljesen nyugodt volt, mondván "azt csinálok amit akarok".Megint más szemekben olyan érzelmeket véltem kiolvasni hogy "Na ennek annyi" megint másik tekintet pedig eléggé szúrós volt ahogy belenéztem.Szinte ölni lehetett volna vele mondván "Azt hiszed majd te elintézed?Frászt.Én sokkal jobb vagyok nálad öreg".
Ebből mertem következtetni arra, hogy előreláthatólag nem lesz zökkenőmentes az út.
Május 23 Este 22:06
Feltöltöttem készleteimet a BAR-ban a Csaposnál.
Elindultam hát a kietlen magányos éjszakába.Mihelyst elhagytam BAR-t, Pripyat felé vettem az irányt.
Miután elhaladtam az ellenőrző pontnál megálltam, felhúztam a fegyveremet és lassan eltűntem az éjszakában.
Szerencsére éjjellátó készülék is volt nálam így kiválóan láttam mindent.
Petyinko - az informátor - szerint Pripyat felé kell haladni, majd pedig olyan 1 km-re a város előtt kell lennie egy régi elhagyatott bejáratnak a metróhálózatba.
Egy rég nem használatos vágány, ami majd belevisz a katonák által ma is használt metrórendszerbe.
Lassan elérkeztem Pripyat határához.
Belenéztem távcsövembe.
A sima éjszakai égboltot nézve a horizontnál ki lehetett venni az anno tökéletes társadalom, a tökéletes kis város Pripyat épületeit.
Mára már nincs itt lakos, nem járnak a buszok, nem égnek a villanyok a lakásokban.Nincs már semmi és senki.
Némely lakásnál kis fényt láttam pislákolni.
Valószínüleg némely épületekben tanyázó katonaság emberei, akik felügyelik hogy senki se szaglásszon errefelé.
Megtaláltam az elhagyatott mellékvágányt amely az alagútba vezetett.
Nem volt könnyű különösen este mivel a vágányokat felszedték, de szerencsére a nyoma megmaradt így megtaláltam a bejáratot.
Miközben mentem befelé itt-ott kisebb tüzek égtek, így gondoltam rá hogy esetleg társaságba ütközhetek, vagy pedig valaki már megelőzőtt a BAR-ból mielőtt elindultam volna.
A levegő eléggé porban gazdag volt mivel a szellőző rendszerek nem működtek.Egyrészt mert már rég elhagyatott volt ez az egész rendszer, másrészt pedig nem volt minek működnie, mivel a baleset után mindent amit csak lehetett szétloptak.
Szerencsére nem találkoztam senkivel.Se ellenséggel, se mutánssal, senkivel.Legalábbis eddig.
Egy elágazáshoz értem.Az elhagyatott vágány amin haladtam belecsatlakozott egy jobb, használtnak tűnt vágányba.
Megláttam a távolban egy jelzőlámpát ami pirosan égett.
- Helyben vagyunk - gondoltam magamban.
Egy elég hosszú szakasz volt a végén egy kis töréssel.Végig ki volt világítva és a sínek között rozsdásodó régi sínelemek feküdtek.
Ekkor már biztosra vettem hogy megtaláltam a fővágányt.
Kivilágítás plusz rozsdás sínelemek az elég fényes sínek között.
Nyilvánvaló volt hogy ezek azért vannak ott, mert mai napig is építgetik kifelé a saját kis metró hálózatukat.
Elkezdtem hát gyalogolni a sínek mentén.
Persze vigyáznom kellett hova lépek mivel a metróknál nincs se áramszedő és nem is a síneken keresztül kapják az áramot hanem pontosabban a vágány mellett futó harmadik sínpályán, amihez egy lehajtható kis kallantyú ér hozzá és veszi fel az áramot.(7-8as képeken látni majd)
Úgyhogy azért vigyáznom kellett mikor hova lépek, mert nem volt folytonos az áramellátó vágány.
Volt hogy bizonyos helyeken a másik oldalon folytatódott pl az alagút kialakítása, vagy egy kapcsolótábla miatt.
Lassan fényeket kezdtem látni.
Ahogy közeledtem egyre jobban láttam hogy egy állomás az.
Korához képest nagyon jó állapotban volt.
Nyilván felújították és itt szokták ki-be rakni a kísérleti alanyokat hogy elszállítsák.
Petyinko említette hogy nemcsak kifejlesztettek lényeket hanem gyűjtöttek is be, mondván nem csak létrehoznak valamit hanem a már meglévő zónában kóborló lényeken is kísérleteztek ilyen-olyan injekciókat, és más egyéb dolgokat beadva nekik.
A peron végénél bújtam meg, mert számítottam rá hogy esetleg járőrökbe, vagy egy kisebb katonai csoportba ütközök.
Az állomással szemben, régi megfakult reklámplakátok díszelegtek.
Az állomás másik végén égett a tilos jelzés.
Csak a lámpák és a kapcsolótábla búgó hangját lehetett hallani.
Az állomás teljesen üres volt.
Nyilván nem őrzik mivel erről a létesítményről nem tud senki rajtuk kívül.
Legalábbis mostanáig, mivel volt egy valaki akivel nem számoltak.
Velem.
Egyszercsak hallottam amint a szerelvény kerekei még messze a kanyarban csikorognak amint a sínek pereméhez érnek, majd megláttam a fényeit is.
Közeledett az állomás felé.
Furcsa mód nem metrószerelvény volt, mivel azokat gondolom a katasztrófa után vagy elszállították máshová és más településen szolgálta az embereket, vagy pedig eltemették mint a többi katasztrófa idején használt járművet.
Bár azokat az evakuáláshoz és a talajcserékhez, valamint a radioaktív törmelékek elszállítására használták és nem valószinű hogy a metrót is bevetették, ám nem lehet tudni.
Ha nem is vetették be, elég volt az a tény hogy szinte a központnál volt.Legalábbis nagyon közel.
Az alagútban nem valószínű hogy sugárzás érte volna, mivel a föld alatt voltunk.Bár megvolt rá az esélye.
Az állomásra szépen lassan befutott egy barna-sárga csíkos kis mozdony, mögötte egy személykocsival.
Én végig a peron mögött voltam megbújva és távcsövön keresztül kémleltem a dolgok menetét.
Aztán eszembe jutott hogy a távcsövet gyorsan el kell rakjam, ugyanis a mozdonyvezető észrevehet amint a mozdony fényei visszatükröződnek a távcsövem lencséin.
A szerelvény befutott az állomás tőlem távoli végére és ekkor lebújtam.
Hallottam amint a légfék felszisszen és a szerelvény csikorgó hanggal megáll.
Időközben találtam egy járatot a peron alatt ahol át lehetett kúszva menni az állomás másik végére.
Szépen lassan óvatosan hogy ne csapjak zajt, elkezdtem kúszni.
Fölöttem hosszú vízelvezető rácsos csatorna fedél haladt az állomással párhuzamosan végigszelve.
Felnéztem és láttam amint fölöttem a katonák és egy professzor tolnak egy kocsit, amin fehér steril lepellel letakart kocsi volt és feltehetően benne a lény.
- Nagyon vigyázzanak a "003-as Project"-re létfontosságú a kísérletek elvégzéséhez - felelte a tudós.
Betolták a lény kocsiját a személyvagonba.
Ezután mindenki elhagyta az állomást kizárólag csak a mozdonyvezető és egy őr maradt.
Az őr előrement a mozdonyhoz, majd áváltotta a váltót
Most a szerelvény másik végénél voltam.
Közben a mozdonyvezető ott állt félig kint az ajtóban és várt.
Az őr és a mozdonyvezető a váltó átállítása után, bementek az állomás közepénél lévő folyosón egy helységbe.
Én eközben a peron mögül felocsúdtam és közelebb mentem.
A személyvagon átlagos személyvagon volt.Nem volt lesötétített üveg, számzáras vagy mágneskártyás belépőrendszer vagy ilyesmi, csupán annyi hogy a padokat és üléseket kiszerelték és a lény kocsiját lerögzítették.
A lény kocsija teljesen átláthatatlan volt, így nem tudtam kivenni mi is lehet az üvegbúra belső oldalán.
Zajt hallottam.
Az őr és a vezető voltak azok, de csak leesett egy pohár a teremben ahol gondolom vodkáztak, mivel ezek szeretnek inni és állandóan ezt is teszik.
Gyorsan előrementem a mozdonyhoz.
A menetkapcsoló a "NULLA" fokozatban volt, a töltésjelző piros kis lámpája égett, a kezelőpanel bal oldalán egy barna Sopiane cigarettás doboz volt.
Fent az ablaknál a mozdonyvezető walkie-talkie-ja volt.
Hallani lehetett amint utasításokat adnak az embereknek.A tudóst ismét hallottam:
(sistergő váltáshang)
- Mint már említettem nagyon vigyázzanak a 003-as számú project alanyára.Létfontosságú hogy minél pontosabb információkat kaphassunk az erejéről és az elért eredményeiről.
(sistergő váltáshang)
"Eredmények" alatt én arra gondoltam hogy feltehetőleg ezeket a lényeket azért fejlesztik ki, hogy megnézzék milyen pusztításokat tudnak végrehajtani mind magányos kóborló embereken, vagy egy kisebb csoporton.
Ezért tűnt el mostanság olyan sok stalker és bandita de még katona is.Nyilván a saját embereiket se sajnálják a célok elérésének érdekében.
A Vizhőmérő 60 fokon állt, a Főlégtartály-fékvezeték az 5ösön állt a maximális 7es piros mutatós érték alatt.
A Fékhenger 3,5 BAR-t mutatott.
Ekkor ismét megszólalt a walkie-talkie:
(sistergő váltáshang)
- Remélem elindultak már.Igyekezzenek.Nagyon fontos a 003as project.22:45-re mindenképpen a laborban kell legyen a lény.
(sistergő váltáshang).
Ekkor gyorsan kirohantam a vezetőfülkéből.
Éppen időben mivel nyílt az állomáson lévő ajtó és kijött az őr meg a vezető.
Lekuporodtam a peron végéhez és meghúztam magam.
Nézve a vonat és az állomás peron közötti kis résen át, láttam amint felszáll az őr és a vezető.
1es fokozatba rakta a vezető a menetkapcsolót, majd a fékek nagy szisszenéssel kiengedtek, felbőgött a dízel motor és megindult a szerelvény.A váltót már korábban átállította az őr így a vonat a jobb oldali vágányra tért.
Zöld lámpa égett, majd amint áthaladt az érzékelőn pirosra váltott.
A vonat csikorgó hanggal lassan bevette a kanyart majd eltűnt a sötétben.
Éppen indultam volna a szerelvény után, amikor is egy fegyver felhúzó tolózárját hallottam a hátam mögött.
- Lassan fordulj meg! - szólt egy hang.
Lassan megfordultam és letettem a fegyvert, de közben másik kezemmel hátul a derekamnál elővettem a késemet, melyet a kabátujjamnál rejtettem el a tenyerem oldalán.
Letettem a fegyvert mire az idegen beleakasztva lábát a fegyverszíjba, elhúzta előlem.
- Ki vagy te és mit keresel itt? - kérdezte az idegen.
- Nahát én is épp pont ezt akartam kérdezni - jegyeztem meg viccesen.
Valahogy nem tűnt idevalónak, mivel akkor már vagy halott lennék vagy értesítette volna walkie-talkie-n a többieket.
- És te ki vagy? - kérdeztem.
- Én Szpaszkij vagyok - felelte még rám szegezve fegyverét.Igor Szpaszkij - egészítette ki nevét az idegen.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem.
- Én?Én ugyan semmit.Csak hallottam hogy a 100 RAD-ban mit csiripeltek.Tulajdonképpen én is ott voltam még rám is néztél.Én akarom ezt a jól fizető melót érted? - felelte.
Ekkor ugrott be hogy ő volt az a szúrós tekintetű egyén, akinek a szemében a rivális ellenfelet véltem akkor felfedezni.
- És most hogyan tovább? - kérdeztem.
- Majd meglátjuk.Mindenesetre ne ártsd bele magad.
- Figyelj! - szakítottam félbe.Jobban jársz hogyha ketten csinálnánk akkor már meg ezt az ügyet.A katonáknak tök mindegy hogy ki tesz nekik keresztbe, én vagy te, lelövik.Ketten nagyobb esélyünk van véghez vinni és max a végén felezünk.
Igor nem nagyon akart belemenni a dologba, de végülis beleegyezett.Belátta hogy igazam van és sokkal nagyobb az esélyünk ketten, mint külön külön egyedül.Azonkívül bár ő is tapasztalt volt, láttam rajta hogy méltó ellenfélnek tart és nem becsül le.
Visszarúgta lábával a fegyveremet elém, majd lehajoltam érte.
Kabátujjamban eldugott késemet amilyen lassan és fondorlatosan elővettem, úgy vissza is helyeztem a helyére.
Nekem se volt ínyemre hogy most van a nyakamon egy ember aki pár perce még talán le is lőtt volna, de belementem én is az ajánlatomba.Muszáj volt.
De nem bíztam meg benne.
Meneteltünk a szerelvény után a vágányon, amikor is egy elektrosztatikus anomáliát tekintettünk meg magunk előtt.
- Ez meg mi a fene? - kérdezte Szpaszkij.
- Ez egy elektromos anomália - feleltem.
Elővettem a Svarog detektoromat ami általában az anomáliákban megbúvó képződményeket jelzi, de némelyik anomália esetében - mint ennél is mivel elektromos - kijelzi, vagyis nagyjából megbecsült éréket ad az elektromos jel erősségéről/feszültségéről.
- Szpaszkij vigyázz!Ha ebbe belemész simán meghalsz.
- Ugyanmár - felelte.Valahogy a szerelvény is átment ezen.
- Az nem olyan biztos.Az anomáliák között vannak olyanok amelyeknek állandó a helyük és mértékük, és vannak olyanok amelyek "vándorolnak", változtatják a helyüket és mindig máshol bukkannak fel.Van hogy több órán át ott vannak, van hogy csak egy percig.
- Pff ugyanmár baromság - nevetett ki Szpaszkij.
- Nyilván igy haladhatott el itt a szerelvény.Akkor még nem volt itt az anomália - feleltem.
Szpaszkij a figyelmeztetésem ellenére elindult az anomália felé.
Belelépett.
Az anomália elektromos fénye felerősödött és Szpaszkij teste elkezdett rángatózni ahogy átjárta az elektromosság.Nem tehettem érte semmit.
Miután teste már élettelenül összeesett, közelebb mentem felé.A detektor segítségével pontosan láttam hogy hol és merre "mozog" az anomália.
Szpaszkij teste még a benne átjárt elektromosságtól rángatózott egyszer-kétszer.
- Te hülye fasz....- mondtam mérgemben.Mondtam hogy vigyázz te barom.Hát most így jártál.Magadnak köszönheted.
Ekkor eszembe jutott hogy mit csinálok?
Beolvasok egy hullának?
Megfogtam a lábánál.Bár nagyon közel voltam az anomáliához, szerencsére nem kerültem bele.
Kijjebb húztam a vonzásköréből és átkutattam a zsebeit.
Megtaláltam a PDA készülékét amelyen a "Felkutatni a 003as project" feladatparancs szöveg volt olvasható.
- Akkor ezekszerint nem önszántából vágott neki - gondoltam.
Nyilván valaki felbérelte.
De ki? - kezdett el agyamban a fogaskerék dolgozni.
Szidorovics őt is megbízta volna?Vagy a tudósoknak dolgozott?Netalán az egyik frakció küldte?És mi lehet az a 003as Project?Egy uj fegyver?Egy uj mutáns?Vagy mindkettő?
Kérdések amelyekre talán sose kapok választ most hogy már meghalt.
Mindenesetre a PDA-t eltettem és átnéztem a hátizsákját.
Nem volt nála sok minden.Mindössze még két tár lőszer, két konzervkaja, egy üveg vodka, és egy fél rúd szalámi.
Két elsősegély csomagját és 5 kis kötszert eltettem.
Miután kivettem hátizsákjából az általam szükséges dolgokat, hátizsákját halott testére rádobtam és továbbálltam.
Ekkor megint zajt hallottam.
Volt egy kis szellőző szerű beugró rész ahova elbújtam.
Láttam amint két katona érkezik egy kis elektromos sínkocsival.
Meglátták a vágányon fekvő holttestet.
Az anomália egyszercsak hirtelen eltűnt.
A két katona befékezte a kocsit majd leszálltak.
Egyik a halott tetem felé sétált fegyverrel a kézben, míg a másik hátrafordulva arra nézett amerről ők jöttek nem fenyeget-e valami veszély.
Az első megvizsgálta a hullát, mire a második kérdezett:
- Na mivan?Kinek a hullája? - kérdezte
- Ez Szpaszkij - felelte a másik.
Akkorhát ezekszerint nem volt ismeretlen számukra - gondoltam.Lehet hogy azelőtt ő is itt dolgozott.
- Az anomália végezhetett vele ugyanis valami fényt láttam - felelte az első.
- Igen ez egészen biztos.Elektromosság okozta égési nyomokat vélek felfedezni a testén.Ez egyértelmű hogy anomália volt.
A katona ekkor elővette a walkie-talkie-t és jelentette az esetet:
(sistergő váltáshang)
- Kapuszty, Kapuszty jelentkezz!
(sistergő váltáshang)
- Mondjad - szólt a rádió.
(sistergő váltáshang)
- Itt Krasztnyik beszél.A 3as alagútban a 107es jelzőlámpánál találtunk egy hulllát.Valószínüleg elektromos anomália végezhetett vele.A testén erre utaló égésnyomok találhatók.
(sistergő váltáshang)
- Nézzetek körül lehet hogy nem volt egyedül.
A két katona szertefoszlott.Az egyik előrébb ment a sínkocsitól, a másik hátra.Körülnéztek de nem találtak senkit.Én ott voltam tőlük alig pár méterre.A szívem a torkomban dobogott.
- Senki mást nem találtunk és erre utaló nyomokat sem - felelte a katona.
(sistergő váltáshang)
- Oké.Gyertek vissza a bázisra!
(sistergő váltáshang)
A katona félrehúzta a testet a sínekről, majd mind a ketten felpattantak a sínkocsira és továbbálltak.
Időközben éreztem amint a homlokomon az izzadtság egy cseppje készül végigfolyni a feszült és lélegzet visszafojtva várt esemény fejleményétől.
Miután a két katona elment megkönnyebbültem.
Leültem törökülésbe és fegyveremet a bal térdemre helyeztem, amíg jobb karommal megtöröltem verítékemtől gazdag homlokomat.
A vérnyomásom is lassan visszaállt a normál tempóba és a szívemet is sikerült "lenyelnem" ugyanis már nem dobogott a torkomban.
Fegyveremet újra a kezembe fogva elindultam hát a járatban ahova elbújtam, ugyanis azt hittem csak egy beugró rész, de amint jobban megnéztem kiderült, hogy egy szellőző rendszer.
Szépen lehasalva lassan haladtam előre.Próbáltam minél kevesebb zajt csapni.
Kb 10 perc kúszás haladás után a szellőző rendszerben, odaértem egy fedélhez.Átnéztem a zsalu résein és magát a labort láttam ahova a lényt szállították.
Éppen akkor tolták be a nagy fehér lepellel letakart, erős lezárt kocsiban amit láttam.
Az orvosok és az asszisztáló medikusok elvégeztek rajta különböző dolgokat amiket nemtudok megmagyarázni mivel nem vagyok tudós.
A lényt hiába vizslattam nemtudtam pontosan felismerni mi is akar lenni és hogy néz ki.
Továbbhaladtam a szellőzőben.Mehettem úgy vagy 100métert amikor is ugy éreztem nem bírom tovább.
Megálltam.
Pihennem kellett.
Szemeim lassan lecsukódtak és egy pillanatra álomba szenderültem.
Furcsa dolgokat álmodtam azalatt a kis idő alatt.
Magam előtt láttam a családomat.
A szép feleségemet és a kislányomat amint együtt játszok velük Pripyatban a baleset előtt.
Ugyanis ott laktunk.
Kislányom a hintában ül, feleségem löki a hintát hátulról, én pedig ott vagyok mellette és a szemébe nézek.
Rámosolygok.
Szeretem....
Ekkor egy nagy vöröses fény árasztja el az egész égboltot.
Mindenki a földre kuporodik és kezeit a füléhez rakja.Mindenki a fejét fogja.
Kitörés történik.
Az egész nem tart tovább 1 percnél.
Én nekem furcsa mód semmi bajom, de a kislányom és a feleségem a földön fekszik és nem mozdul.
Kezük még mindig a füleiket fedik.Hullamerevség.
A kitörés szétszaggatta az agyukat.
Megfordítva őket, vér látszik a szájuknál és a szemeiknél amelyek nyitva vannak.
Meghaltak.
De én élek.
Miért én?
Miért én maradtam életben és nem ők?
Miért?
Az egyik legszörnyűbb kérdés ami embert kínozhat.
Hirtelen felébredek.
Ránézek az órámra kb 20percet aludhattam.
Elszánt morcos arcomon hirtelen egy könnycsepp csordul le.
Újra átéltem amint elvesztettem mindenem.Ő értük éltem.
Bár nem így veszítettem el őket, de ez a szörnyű álomkép valamiért újra és újra előjön.
Továbbhaladtam a szellőzőrendszerben.
Megint elérkeztem egy zsalus részhez ahol betekintést nyerhettem mik is történnek itt:
Az egész olyan volt mint egy börtön.
A cellákban egy-egy ember.Stalker, bandita, némelyik frakció tagja.
Az egyik teremben egy bandita volt.Ekkor felnyílt a teremben a falnál egy rács.
Előjött belőle egy vak kutya.
A bandita szemében látszott a félelem de tudta ő is.Vagy ő, vagy a kutya.
Egy tudós a vastag fém ajtón keresztül, egy kis üveglapon át kémlelte a történéseket.
A kutya rávetette magát a banditára.Meg is harapta egy helyen de a bandita szerencsére el tudott bánni vele.Egyszerűen kitörte az állat nyakát.
A tudós egy adatlapon rögzítette az eltelt időt, a kutya agresszivitását, a bandita élni akarását és egyéb dolgokat egy 1-től 5-ig terjedő skálán.
A banditán egy kis megkönnyebbülés látszott hogy túlélte és végzett az állattal de nem lélegezhetett fel.Ugyanis még nem volt vége.
Megint felnyílt a rács és ezúttal két kutyát küldtek be.Azt vizsgálták hogy egy embernek mekkora esélye van fegyver nélkül, csupán a két saját öklére és a tudására támaszkodva visszaverni egy vagy több mutáns kutyát.
A két kutya lassan besétált a még éppen felnyíló rács alatt.
Elkezdtek morogni és vicsorítani a fogukat.
Pofájukból elkezdett folyni a nyál.
A bandita bár kicsit megkönnyebbülve mégis újabb félelemmel, és ezúttal már kétséggel a szemében hogy el tud-e bánni kettővel, szemezett a kutyákkal.
A két kutya hirtelen rátámadt.
Esélye se volt.Az első kutya ígyis megsebezte, de ha valamilyen csoda folytán mégis eltudott volna bánni két vak kutyával a két puszta kezével akkor biztos a következő már 3 kutya lett volna.Ugyanis a zónában bőven akad a vak kutyákból, így biztos jó kis létszámmal rendelkeznek a tudósok.
Az egyik kutya rögtön a nyakára támadt és az éles fogak a fő ütőeret találták el.
A tudós megint írkált az adatlapjára, miközbe a banditát bent két vak kutya marcangolta miközben a bandita még élt, és érezte ahogy eljött az életének a vége.Szinte könyörgött a tekintetével egy golyóért.
De nem adatott meg neki ez a szerencse.
Lassú és fájdalmas halállal lett vége.
A két vak kutyát - miután végeztek áldozatukkal - nem csalogatták vissza a kennelbe, hanem hagyták had lakmározzanak a már szinte deréktól lefelé megsemmisült tetemből.
Elnézvén ezt a szörnyűséget azt hittem mást már nem fogok látni, de ahogy továbbhaladtam szintén egy másik cellarészhez, ugyanúgy a zsalu reteszein át lehettem szemtanúja a következő borzalmas eseménynek:
A cella látszólag üres volt.Nyílt a nagy személyi ajtó amin a korábban látott mozdonyvezetőt lökdösték be a cellába.
- Ne kérem ne.Miért teszik ezt velem?Mit követtem el? - próbált kétségbeesetten választ kapni a vezető hogy miért kapja ezt a büntetést.
Belökték majd bezárták az ajtót.
A vezető gyorsan felállva odarohant az ajtóhoz és dörömbölni kezdett rajta.A másik oldalon szintén egy tudós volt teljesen nyugodt, és hideg üveges tekintettel.Ugyanúgy a kezében a mappa aminek tetején az adatlap volt ami kitöltésre várt.
A rács elkezdett a cellában felnyílni.A vezető szemében szintén a rettegés, a kétségbeesés, a félelem tükröződött.Miután a rács felnyílt ahogy ő, úgy én se tudtam mire számítsak.
Nem jött be semmi.
A vezető nyilván azért kapta ezt a büntetést mert nem érkezett meg időre a 003as project-tel a laborhoz.
Vizsgálgatta hogy a sötétből mi fog előbujni, de egy nagyon hosszú perc után se történt semmi.
Ekkor megint az ajtóhoz ment és könyörgött az életéért hogy engedjék ki.Nyilván jól tudta mik folynak idelent.Mivel nem jött ki semmi a rács felengedése után, arra gondolt lehet hogy csak rá akartak ily módon ijeszteni.
Ekkor én megláttam valamit de mégse volt ott semmi.Egyszercsak a vezető mögött volt, aki még mindig könyörgött az életéért és mit sem tudva a mögötte lévő átlátszó lényről, próbálta meggyőzni az üveges szemű érzéketlen tudóst hogy engedjék ki.
Az átlátszó lény egyszercsak láthatóvá vált megragadta a vezetőt, majd csápjait kitárva elkezdte kiszívni a vérét.
Egy vérszopó volt az.
Itt a vérszopók teljesítményét, lopakodási képességét vizsgálták és próbálták megfejteni milyen módon tudja magát álcázni úgy, hogy nem látja senki.
Hallottam amint szürcsöli ki az életet a vezetőből, de nem vártam meg amíg megint látok egy embert meghalni így továbbmentem.
Egy újabb cellához értem.Egy irányító volt bent.
Lassan-lassan ment körbe-körbe a cellában.
Egyszercsak megállt és felnézett.
Érezte hogy ott vagyok.Már kezdtem hallani halkan a sípoló hangot a fejemben, amikor is nyílt a cella ajtaja.Ez megzavarta.
Belöktek a cellába egy embert.Felismertem hogy ez meg az az őr volt aki a mozdonyvezetővel volt.Nyilván ő is ezt a büntetést kapta.
- Biztos kiderült hogy vodkáztak és ezért késtek - gondoltam magamban.
Az irányító felé fordult és csak nézte.Az őr szintén dörömbölt az ajtón és hiába könyörgött hogy engedjék ki.Lassan megfordult és szembenézett a lénnyel.A lény nem bántotta, nem közeledett felé.Nem csinált semmit.Egyszerűen csak nézte.
Az őr is csak nézte a lényt majd egyszercsak.....
Az őr megfordult és megint a cella ajtó másik oldalán lévő tudóst nézte.
Elkezdte a fejét a nagy biztonsági üvegnek verni.
Arca teljesen nyugodt volt.
Az üveg egyre csak véresebb és véresebb lett.
Az őr már tudatán kivül nagyon erősen verte a fejét az üvegbe, amely még csak meg se repedt.
Már szinte félig szétverte a saját fejét, több foga is kihulott és már az egyik szeme se volt ép normál állapotban.Ekkor hirtelen abbahagyta.
A feje elkezdett rángatózni mint mikor valakinek rohama van, aztán egyszercsak szétrobbant a feje.
Az agya szinte beterítette a cella ajtó üveglapját.
Ebben a cellában az irányító pszihés képességeit vizsgálták, hogy hogyan képes telepatikus úton más lényeket, embereket irányítani.
Hallottam egy ilyen esetet amikor a BAR-ban mesélték hogy két nagyon jó barát elment képződményeket keresni, majd az egyik végzett a másikkal.Sokáig mindenki azt hitte hogy kapzsiság állt e mögött, hogy az egyik nem akart a társával osztozni és ezért nyírta ki.A másik viszont nem emlékezett rá hogy ilyet tett.Nyilván az irányító törölte az emlékezetét, de ami még furcsább hogy életben hagyta a stalkert.Viszont kár volt.Miután megtudta hogy tudatán kívül mit tett, hogy megölte legjobb barátját szépen főbe lőtte magát.
Továbbálltam mielőtt az irányító megint felnézett volna ahonnan lestem eme szörnyűségeket és rajtam lett volna a sor.
Elérkeztem a szellőzőrendszer végéhez.Itt volt egy a többinél is nagyobb terem.
Ott volt betolva a nagy fehér lepellel letakart lény kocsija.
Egyszercsak kitört belőle.
Ez még annyira nem is lenne érdekes, csakhogy láthatatlan volt ami kitört belőle.Gondoltam hogy ez is biztos egy vérszopó.De tévedtem.Amint láthatóvá vált láttam, hogy egy irányító az.
De ez hogy lehetséges?
Az irányító nem tud láthatatlanná válni csak a vérszopó.
Ekkor összeállt a kép.
Nyilván vérszopó genetikai DNS-t fecskendeztek egy másik elfogott irányítóba, hogy keresztezzék a tulajdonságaikat.
Biztos hogy katonai célokra akarták felhasználni.
Pl egy stalker tábor vagy maga az egész zóna mentesítésére.Elvégre is ideális.Tökéletes ha úgy vesszük.
Tudja magát álcázni ha kell, így bárhova észrevétlenül bejuthat.
Ha közel kerül valakihez egyszerűen szétnyitja csápos pofáit és kiszívja az áldozat vérét.
Ha pedig sokan vannak ugyanúgy tudja irányitani őket.
Ennél tökéletesebb katonai fegyverzet nem is kell.
Márcsak az volt a kérdés hogyan akarják irányítani az irányítót.Nyilván valamilyen chipet ültettek volna bele és annak segítségével.
A "mutáns" irányító kitört a cellájából és elindult balra.Láttam amint követi 2 talpig fekete öltözetben lévő katona, futóléptekkel és éppen lövik.Egyszercsak megálltak pont a cellaajtó előtt.
Szembefordultak egymással.Eldobták a fegyvereiket.Szépen lassan mindketten elővették a 9mm-es pisztolyukat.Csőre töltötték, lenyomták a "kakast", egymás fejéhez tették a pisztolyt és meghúzták a ravaszt.
Elértem egy szellőzőreteszhez.Mivel már amúgyis riadó készültség volt a kitört mutáns miatt, kirúgtam a lábammal.Fogtam a fegyverem és leugrottam.
Egy másik alagút járatban találtam magam.
Fent forgott a kis sárga riadós lámpa amelyen a búra törött volt.Ekkor hirtelen ott volt velem szemben alig pár méterre tőlem a "mutáns" irányító.
Bal kezével hátra, míg jobb kezével előre nyúlt.Próbálta átvenni a tudatom felett az irányítást.
Másik irányba próbáltam menekülni.Fegyverem kiesett a kezemből.Szédültem és pislákolva láttam a fényeket.Közben hallottam a sípoló hangot.
Csak gránát volt nálam és egy Fort12es pisztoly.
Elővettem a pisztolyt jobb kezemmel, miközben bal kezem a halántékomnál volt és dőlingéltem jobbra-balra.
Megfordultam és a pisztollyal lőttem, de biztos hogy nem volt túl nagy hatása.Kettőslátásom volt.
Bár láttam amint egy két golyó betalált a mutánsnak, de szinte meg se kottyant neki.
Futottam tovább.Találtam egy rejtekhelyet ahol megbújtam és a sípoló hang, a kettős látás is abba maradt.Ugyanis a falon, betonon keresztül nem tud a tudatba hatolni.
De még mindig ott volt.Kikukucskáltam és láttam hogy ott van.Felhördült és szétnyílt vérszopós pofája.
Ekkor elkezdett felém futni, majd hirtelen láthatatlanná vált.
3 gránát volt nálam.Elővettem, kivettem a biztosító szeget, majd eldobtam.Dobáltam a gránátokat egymás után.
Az első túlzottan mögé esett, a második eltalálta.Hirtelen megint láthatóvá vált és látszott rajta hogy megsérült.Eldobtam a harmadikat is.
Pont oda esett a lábához.Rám nézett, megint kitárta vérszopós csápjait és megint hallani kezdtem a sípolo hangot.Imádkoztam hogy robbanjon már a gránát.Eltelt 2-3 másodperc de nem robbant fel.
- Na kurvajó - gondoltam magamban.Biztos besült.
Végülis aztán még 2 másodperc elteltével robbant a gránát.
A dög repült vagy 5 métert majd a földre hullt.
Egyik lábát levitte a gránát ereje.
De még mindig élt.
Még mindig kínzott a kettős látás és a sípoló hang amely bár gyengült, de végeznem kellett a lénnyel.
A pisztolyomban még egy golyó volt.A dög fejéhez tettem amely megint széttárta csápjait, majd meghúztam a ravaszt.
Nagy nehezen kijutottam a létesítményből és a BAR-ban részletesen elmondtam mindent.Elmeséltem a szörnyűségeket, a kísérleti alanyokról, és a különös vérszopós irányítóról.
Részletesen elmeséltem mindent Szidorovicsnak is.Nyilván ezért tűnt el akkor mostanság olyan sok ember, mert valószínüleg meglepte őket a dög mert nem láthatták.Egy irányítót amúgyse könnyű megölni.De ha főleg még ilyen plusz tulajdonságokkal is rendelkezik, akkor eleve lehetetlen.Nekem annyiból szerencsém volt hogy egy alagútredszerben voltunk ahol nincs sok menekülési útvonala, így gránáttal könnyen ki lehet nyírni, de szerencse is kell hozzá.
A metrórendszerben és azon belül a laborokban nem sokkal később teljes megsemmisítést rendeltek el, így azóta már nem végeznek kísérleteket.De ha valahol mai napig mégis, akkor egyet mondhatok.
A 003-as project törölve.
Bár ismervén a tudósokat valahol, valamikor lehet hogy újra nekiállnak kísérleti dolgokat véghez vinni.Csak idő kérdése....
VÉGE
Az írás bárhol szabadon terjeszthető DE kéretik kiírni a szerző nevét!!!
(lehet kísérleti szinten az IT cégeknél talán)