I.                   Mezõgazdaság

Az Ormánság gazdaságának primer szektora a mezőgazdaságot, élelmiszertermelést, az erdő és vadgazdálkodást foglalja magába. Ásványkincsek kitermelése egyedül a termálvízre korlátozódik. A kistérség gazdasága tradicionálisan az agráriumhoz kötődött-kötődik. A rendszerváltással a kevés ipari vállalkozás többsége megszűnt, tönkrement; valamint számos hagyományos mezőgazdasági szövetkezet tönkrement még az átalakulást megelőzően. A helyi vállalkozók nagyobb része önfoglalkoztató kényszervállalkozás, számottevő tőkeerős nagyfoglalkoztató nincs is köztük. A forráshiány miatt a kistérség tőkeabszorpciós képessége alacsony. A területfejlesztés sikeréhez elengedhetetlenül fontos az összehangolt programozás, a partnerség.

A mezőgazdaságban megmaradt a kalászos gabona és kukorica kedvezőtlen dominanciája. Többek között azért gondolják a termelők, hogy a talaj termőképessége igen kicsi, mert a termékszerkezet jellemzően nem felel meg – többek között – a talaj adottságoknak. E növények termelése kisebb arányú a gazdasági szervezeteknél, valószínűleg azért, mert e szervezetek jobb piaci kapcsolataik révén más termékekre is át tudtak állni (ipari növények, zöldségfélék, egyéb termékek, pl. gyümölcs). Az adatok vagy azt jelzik, hogy a gazdasági szervezetek rugalmasabban képesek mezőgazdasági stratégiát váltani, vagy azt, hogy az egyéni gazdálkodók – elsősorban önellátásra termelve – ragaszkodnak a „szokásos” termékszerkezethez. A cukorrépa és burgonya termesztésének megszűnése egy kedvező szerkezetváltás felé mutat. A 2000. évtől érzékelhető az új kitörési irányok keresése: gyógy- és fűszernövény integrációs projekt indult a kistérségben, a keleti részeken máktermesztésbe fogtak, festőbodza, dió, homoktövis, biogyümölcs ültetvények létesültek. Sajnálatos módon a tájegység egykor kiterjedt szőlőültetvényei, melyek a Dráva régi hordalék-dombjain a mediterrán hatás miatt jó minőségű homoki bort érleltek, mára eltűntek. Az ősi fajtákkal és művelési móddal kuriózumként még Csányoszró és Nagycsány települések közelében lehet találkozni. A térségben a sertés a fő állat, ami részben piacon értékesül, részben a termelő fogyasztja el. A nagyarányú sertéstartás az oka a nagyarányú kukoricatermesztésnek. A szarvasmarha állomány radikálisan visszaesett, és a folyamat ma is tart. Ugyanakkor a térség elsősorban a kérődzők tartására alkalmas, ami egyrészt kevesebb kukoricatermelésre késztet, és másrészt a jó minőségű legelők kihasználását fokozza. A nagyon kis létszámú szarvasmarha az egyik oka annak is, hogy az ÉTT támogatások kihasználása nehézkes a térségben. Nemcsak a marha hiányzik már, hanem a marhatartás iránti kedv és tudás is gyöngül. Ezzel a térség egy jelentős bevételi forrása szűnt meg, a nagy természeti értéket képviselő legelők és kaszálók degradációja zajlik, és krónikus szerves trágya hiány lépett föl.

A lótartás a marhákhoz hasonlóan kívánatos lenne a térségben, de a lovak létszáma elkeserítően alacsony. (Az elmúlt századokban a háztartásonkénti 15-20 ló tartása sem volt ritka.) A 2000. év óta a helyzet tovább romlott.

A juhállomány létszáma nagyjából megfelel a térség adottságainak. Nagyüzemi tartása – elsősorban a nedves legelők miatt – kockázatos, de saját célra, vagy kisüzemben színesíti az állatállományt.

A kiterjedt akácerdőségek, vagy a hatalmas ősgyepek természetes méhlegelőként való hasznosításának hagyományai vannak a kistérségben. Az utóbbi években kezd meghonosodni a bioméz előállításának a technológiája, ami a gyakorlatban a természetes környezet miatt semmilyen különösebb változtatást nem jelent, viszont jelentősek a bürokratikus költségei.

A térség jelentős gazdasági ága a vadgazdálkodás, amely vadásztársaságok keretei között működik. A vadlétszám – különösen a gímszarvasok esetében –a terület eltartó képességének többszöröse, így minden évben komoly kárt okoznak a mezőgazdasági és erdőgazdasági területeken. Erdősíteni vagy gyümölcsöst telepíteni már csak nagy beruházás igényű kerítés építésével lehet. A vadászat jól jövedelmező üzlet, de a bevételeket csak a vadásztársaságok élvezik. Az apróvad állomány jelentéktelen szerepet játszik, holott a Dráva ártere a korábbi évszázadokban inkább apróvadas térség volt.

Jelenleg a mezőgazdasági föld- és erdőterületek nagy százaléka néhány helyi vállalkozó tulajdonában van, illetve bérben.

 

 

II.                 Ipar

Az ipart néhány mikro- és kisvállalkozás képviseli. Sellyén működik két vegyi üzem, Vajszlón pedig egy fémmegmunkáló vállalkozás. Az élelmiszeripart Sellyén és Vajszlón egy-egy helyi jelentőségű pékség jelenti. A kiterjedt erdőségekre számos fafeldolgozó vállalkozás alapult.

A kistérségben Vajszlón egy burgonyapehely gyártó vállalkozás működik, ugyanitt egy pékség is található, a központi Sellyén ugyancsak van egy pékség, valamint egy magánvágóhíd is. Ez utóbbi megszenvedi az Európai Unió sertéstúltermelésével járó dömpingárakat. A térségi tejfeldolgozó sajtgyár ugyancsak az unió sajátosságai miatt a 2004. évben leépítésre került Sellyéről.

Mezőgazdasági termékföldolgozás a kisfalvakban házilagosan, háztartási méretben történik. Ilyen a sertés, a tej (tejföl, sajt), a zöldség (savanyúság, szárítmány), a gyümölcs (aszalvány, pálinka, lekvár, bor, gyümölcslé) és a szőlő (bor) földolgozása. Jó példa az ormánsági túlélőgazdaságra a tej és tejfeldolgozás kérdése. A hivatalos átvételi lehetőség teljesen megszűnt, viszont a bolti tejféleségeknél magasabb beltartalmi, biológiai értéke és alacsonyabb ára miatt keresett áru lett a házitej és tejtermék. Az erdészeti termékek földolgozása a fűrészüzemekben történik (Baranyahídvég, Bogádmindszent, Drávafok, Vajszló). Van bútorkészítés (Drávafok), valamint nyílászárók egyedi gyártása (Sellye).

A kistérségben az élelmiszeripart a fentebb említett burgonyapehely üzem, vágóhíd és két pékség jelenti. A kistérség zöldség- és gyümölcs termeléséhez kapcsolódóan több hűtőház megépítését tervezték helyi kisvállalkozók, de az általános tőkehiány és a pályázati élet realitásai ezt megakadályozták. A 2000. évtől felfutóban van az egész kistérségben a gyógy- és fűszernövény termesztés, melynek integrátora külső vállalkozás Baksán. A megtermelt nyersáru magasabb értékszintre emelése, az extrajövedelem helyi lecsapatása a jövő kívánalmai közé tartozik.

 

III.              Szolgáltatások

A különféle szolgáltatások megléte, elérhetősége igen korlátozott a kistérségben. A banki szolgáltatások közül mindössze egyetlen országos hálózattal bíró kereskedelmi banknak van fiókja Sellyén. A többi település egy részén a takarékszövetkezetek tartanak fent kirendeltségeket.

A posta hálózatának átszervezése (mobil posta hálózat kiépítése és a kisforgalmú hivatalok bezárása) a kistérségben az elsők között indult meg.
A tercier szektort a kereskedelem képviseli. Ezalatt a helyi kereskedelmet lehet érteni, pedig a kistérség határos Horvátországgal. A közel 100 km hosszan nincs határátkelő. A másik fontos tercier szektor a közlekedés. A közlekedés legfontosabb feltételét jelentő út- és vasúthálózat az előbbi sűrűsödésével és az utóbbi gyérülésével jellemezhető az utóbbi évtizedekben. Az úthálózat a városok és kisebb vonzásközpontok felé irányuló szerkezetet mutat. A települések közötti kapcsolattartást nehezíti, hogy még mindig viszonylag nagy a bekötő út végi települések aránya (zsáktelepülések). Az ilyen jellegű zsáktelepülések nyilvánvalóan hátrányos helyzetben vannak a csomóponti fekvésű, vagy az áthaladó úttal rendelkező településekhez képest.
A térség teljes közúthálózatának becsült hossza 190- 220 km, ennek kb. a fele burkolt (kb. 90- 120 km. Alapvető szolgáltatások (lakossági, mezőgazdasági és egyéb)
Az oktatási, egészségügyi és a vendéglátói adatsorokat a / 7. sz. melléklet / tartalmazza. Valamennyi szolgáltatás csak kisléptékű, kistérségi hatókörű. A statisztikai adatok nem tartalmazzák azoknak a kisléptékű szolgáltatásoknak a sokaságát, amelyek regisztrálatlanul (feketén) működnek. Pl. kőművesek, kovácsok, asztalosok, fűrészes, villanyszerelő, vízvezeték szerelő stb. Mindaddig, amíg ezek a szolgáltatások nem képesek a legális szférában életben maradni, a „fekete” vállalkozásként fognak működni. A „fekete”, vagyis illegális működés ebben az esetben is – ha eltekintünk a törvényes keretektől – a helyi közösség életképességét jelzi, egyféle szolidaritást és túlélési képességet. Jelenléte tehát nem negatív jelenség, hanem egy átmeneti stratégia, ami mindaddig működik, és kívánatos is, amíg a központi szabályozás hiányosságai ki nem küszöbölődnek. A kistérség több postahivatala időközben megszűnt. A térségben a vendéglátóhelyek száma és a szálláshelyek száma, színvonala messze elmarad a kívánatostól. A nagyobb körjegyzőségek rendelkeznek többféle szolgáltatással. Ezek hatása a környező falvakba, sőt térségekbe is kinyúlik. Pl. bank, fodrász, fuvarozó, kőműves, autószerelő. A mezőgazdasági szolgáltatások a leggyakrabban gépi munkavégzést jelentenek, amelyek csak ritkán öltik legális vállalkozás formáját. Általában barter kapcsolatok, szívességi munkák, vagy feketén kifizetett szolgáltatások. Ezek – bár kétségkívül törvénytelenek – a térség élni akarását és közösségi erejét is jelzik, és azt is, hogy az ország legelmaradottabb térségeiben a vállalkozások mai központi szabályozása nem működik megfelelően. Vö.: fekete piac, fekete foglalkoztatás