Az Ormánság (Ormányság) a történelemben mindig is elzárt térség volt. Ipari szennyezés, nagy forgalmú utak elkerülték. Ez ahhoz vezetett, hogy az életszínvonal sajnos alacsonyabb az országos átlagnál, viszont megmaradt a természetközeli élet, megőrződtek a hagyományos értékek.

A mai napig szőnek kender és len fonalból olyan művészi szőtteseket, amelyeket gépi úton nem lehet leutánozni. A szőttesek értékét az is emeli, hogy egyre kevesebb idős népművész műveli már ezt a mesterséget, kihalnak a szakma nagy öregjei.

A kiterjedt erdőségek változatos faanyagot adnak a faművességhez. Készülnek építmények is és használati tárgyak is fából. Napjainkban sajnos egyre kevesebben foglalkoznak a fa megmunkálásával, egy-két elszánt műveloje van még ennek a nehéz, de művészi szépségű mesterségnek.

A régi bútorok még nem sajtolt hulladékból, hanem faragott, fűrészelt, vésett faanyagból készültek. A híres ormánsági szökrönyök, melyek értéke ma már egy személyautóéval vetekszik, például bikavérrel festettek és nem használtak hozzájuk vasszöget.

A poros padlásokon, pókhálós pajtákban olyan kincsek rejtőznek, melyek megörökítése legalább fotókon a helyi térségfejlesztők feladata.

Szőttesek I Fafaragás I Régiségek