Műfajunkat „urbanista business punk” névvel illettük. Ez a punk már rég másról szól, mint a 70-es, 80-as évek csőnadrágos külvárosi zenéje, de mégsem az a kaliforniai tengerparti életérzés, amit a 90-es évek amerikai new-wave-es punk bandái mutattak. Olyan 30-as éveikben járó barátok jönnek el együtt bulizni velünk, akik hozzánk hasonlóan irodaházakban töltik a mindennapjaikat, számítógép-monitorokat néznek, szabadidejükben a telefonjaikat nyomkodják, viszont hiányzik nekik az az elementáris erő és lendület, amit egy efféle közösségi hangzavarban érheti őket. Ezért a torzított gitár, a gyors tempó, viszont céges autóval járunk, nyilván rozéfröccsöt iszunk és olyan világot megrázó problémák foglalkoztatnak bennünket, mint hogy miként távolítsuk el a mandzsettás ingünkről a meggyfoltot, hogyan fogjunk magunknak férjet, vagy Batman tökösebb-e mint Pókember. Pont olyan dolgok ragadnak meg, mint bármely másik tipikus 30-as éveiben járó urbánus értelmiségi faszt. (persze nem mindenkinek céges a kocsija, mert a gitáros bringázik, de ez most talán mindegy is)
[Link]
milyenferi.
