A történet szerint egy börtöntölteléket alakítunk, aki egy nap nagy lehetőséget kap egy “érdekes” gondolkodású reality show rendezőjétől: kiengedik elhagyatott sikátorokba, ahol gyilkosokat, elmeháborodottakat, tolvajokat, vagy csak szimpla huligánokat kell likvidálnia. Persze ez egy afféle “visszautasíthatatlan ajánlat”, így “hősünk” kénytelen beszállni a beteges valóságshow-ba (különben nagy valószínűséggel villamosszékben végezné).
A játék, az őt övező botrány ellenére, egy szimpla lopakodós játék, mondhatnánk Splinter Cell-klón, bár eléggé lebutítva. Pályáról pályára kell, lehetőleg lopakodva, hátulról cselekedve legyilkolnunk a kijelölt delikvenseket, és… …és túlélni. Tulajdonképpen nem nagyon vannak céljaink a “survive”-on kívül. Nem kell supercomputer-eket feltörnünk, nem kell katonai bázisokra betörni. Környezetünk a városi sikátorok, szemétlerakó-helyek, roncstelepek lesznek – minden, ami egy nagyváros lepukkant részein jellemző.
Persze az erkölcscsőszök felháborodását nem is a lopakodás, hanem a lopakodás utáni gyilkolás váltotta ki. Itt ugyanis egy háromfokozatú (illetve négy, de a kezdő fogást most ne számítsuk) “szorítási módot” ismerhetünk meg. Mikor elkapjuk valamivel (pl.: fojtózsinór) az áldozatunkat hátulról, s lenyomva tartjuk a támadásgombot, a célkereszt színe először zöldre vált. Ekkor egy természetes, gyors kivégzési módot láthatunk. Majd, ha még tovább tartjuk, sárgára vált; ilyenkor már kicsit “kiélvezzük” az áldozatunk likvidálását. S ezután jön a piros, amikor is egy brutális kivégzőjelenetet láthatunk, melnyek folyamán áldozatunknak szenvedő arcát lesve láthatjuk, amint a feje elválik nyakától, vagy a koponyadarabokkal kevert agyvelő befesti a környezetet… A fegyverek amúgy eltérnek az eddigi akciójátékokéitól: itt csak néha lelünk rá egy lőfegyverre (az is általában szögvető), nagyrészt fadarabokkal, zacskóval, baseball-ütővel, késekkel fogunk “dolgozni”.
[Trailer]
