* TERROR NEWS * TERROR NEWS * TERROR NEWS * TERROR NEWS * TERROR NEWS *

Tisztelt olvasó! Ezen cikkemmel egy kis segítséget szeretnék neked
adni, a teljes magányból való kilábaláshoz. Mert ugye egy bizonyos idô
után mindenkiben felébred a vágy egy komoly kapcsolat, netán szerelem
iránt.

Csakhogy a legnagyobb probléma az, hogy a vágy önmagában kevés.
Szükség van egy nagy adag öbizalomra (ha ez nincs akkor legalább
próbáljuk meg emulálni), és bátorságra. Hogy hogyan is kezdjünk neki?
Elôször is válasszuk ki azt a hölgyeményt aki megfelel ízlésünknek.
Ezekután szimatoljunk körbe a leányzót illetôleg. Tudjuk meg, hogy
milyen kapcsolatai voltak ezelôtt, szûz-e még, meg ilyesmi. Ez azért
fontos, nehogy a város legnagyobb rinyájába fektessük bele a drága
energiánkat. Ha mindezzel végeztünk, akkor próbáljunk megismerkedni a
csajjal. Az ismerkedés helyét mindenkinek magának kell
megválasztania…

Amikor megpillantjuk a hölgyeményt, rögtön nekikezdhetünk az
akciónak. Azért is jó minél hamarabb kezdeményezni, mert még valaki
elhalássza az orrunk elôl a kiszemelt bocikát. A legfontosabb az, hogy
legyen elegendô bátorságunk megszólítani a hölgyet. Ha ez hiányzik
akkor soha az életben nem szerzel nôt. Mert ugye az a ritkább eset,
hogy a nô szed fel téged. Visszatérve a kezdeményezéshez, miután
bátorságot merítettünk, a nagy bátorságóceánból (vagy a vodkásüvegbôl)
nekiláthatunk becserkészni a vadat. Ha elôzôleg már ismertünk a
leányzót akkor biztosan akad valami beszédtéma, ha nem, nos, ez a
rosszabb eset, ugyanis ide aztán már tényleg vakmerônek kell lenni.
Ezesetben próbálkozzunk valami, hülye dumával:

Pl.:-Nem tudnál adni egy szál cigit? (Ez nekem a legtöbbször be is
vált) {Nálam meg a legtöbb lány -aki tetszett- nem dohányzott…;-)
-TAYLOR} Ezután próbáljunk meg találni egy közös témát amin keresztül
beszédbe elegyedhetünk vele. Kb.fél óra társalgás után elválik, hogy
megnyertünk-e a leányzó tetszését. Ha a kis kiválasztott, figyelmesen
hallgatja a dumánkat, sôt hajlandó ô is véleményt nyilvánítani a
beszédtémával kapcsolatban, akkor nyert ügyünk van. Ha netán úgy néz
ránk gyönyörû szemeivel mintha istent látna, akkor természetesen
megintcsak nyerôk vagyunk. Ellenben, ha nem figyel ránk beszéd közben,
folyton másfelé bámul, vagy netán a száját húzgálja, nos, ez esetben
jobb ha hagyjuk a fenébe az egészet.

Ha az elsô verzió (teccünk nekije) a valós,akkor kis idô elteltével
megpróbálhatunk, közeledni hozzá. Üljünk egyre közelebb, próbáljuk meg
átkarolni, megfogni a kezét, ha ezeknek ellenáll akkor se keseredjünk
el, hisz elôbb-utóbb úgyis engedni fog. Az a fontos, hogy elsô
alkalommal semmiképpen se erôszakoskodjunk. Ne akarjuk lekapni ha nem
akarja és fôleg ne akarjuk fogdosni meg ilyesmi. Az erôszak sohasem
vezet jóra. Ezzel csak azt érhetjük el, hogy jól megutáltatjuk
magunkat vele. Persze elôfordulhat, hogy a lány hamarabb felenged és
engedi a fent említett dolgokat. Nos ez esetben ne ellenkezzünk. Talán
nem csak nekem szokásom, hogy mikor elsô este vagyok egy lánnyal,
mindig kitapasztalom, hogy mennyire enged meg bizonyos dolgokat és
hogy hol lehet meghúzni azt a bizonyos, „Ennél tovább még nem ildomos
menni” határt.

Miután meghúztuk a magunk kis vonalát, próbáljuk meg hazakísérni a
hölgyeményt (ha túl messze lakik, akkor ettôl tekintsünk el). A
továbbiakban, minden találkozáskor próbáljuk meg a határt feljebb
tolni. Valószínûleg ez nem fog külösebb akadályokba ütközni. Esetleg
az okozhat akadályt, hogy a kislánynak te vagy az elsô palija és nem
feltétlenül szándékszik már az elsô héten elveszteni a szüzességét. Az
ilyen bocikákkal nagyon türelmesnek kell lenni (persze csak abban az
esetben, ha mi is érzünk iránta valamit. Az ilyen esetekre a
legtöbbször igaz a mondás: A türelem rózsát terem, node ne vágjunk az
események elébe)

Tehát elôbb vagy utóbb elérkezik az a történelmi pillanat, hogy
kedvesünk hajlandó velünk lefeküdni. Ha a leányzó már nem szûz akkor
itt sem lehet különösebb probléma csak abban az esetben, ha mi még
szûzek vagyunk. Ekkor érdemes közölni vele a dolgot, hogy ne érje
meglepetés. Olyanra, hogy szégyenérzet a szüzességünk miatt, ne is
gondoljunk, mert a bénáskodás az elsô szeretkezéskor az egyik
legkellmetlenebb dolog.

Jó ha valaki kettötök közül egy kicsit ért a témához. Ha a nônemû fél
a szûz akkor hatalmas feladat áll elôttünk, ugyanis a szûzlányok
legtöbbjének fájdalmas az elsô közösülés. Elôfordulhat, hogy három
éjszakán keresztül kell „puhítgatni” kedvesünket ahhoz, hogy ne
érezzen túl nagy fájdalmat. Lényeges,hogy nagyon gyengéden bánjunk
bocikánk testével. Ha fájdalmat érez akkor azonnal szakítsuk meg az
aktust, hisz az agresszió, mint már említettem, nem vezet célra. Nem
akarhatjuk, hogy barátnônk örök életére megutálja a szeretkezést
miattunk.

Ha végre sikerült „fájdalommentesen” behatolni, akkor következik a
másik hatalmas feladathalmaz: Ne menjünk el túl hamar és ne legyen
áldásos tevékenységünk eredménye egy kisbaba.

Az elsô probléma azért fontos, mert ha sok esetben hamarabb végzünk,
mint a leányzó, elôfordulhat, hogy hamar megunnak bennünket. Lehetôleg
mindig törekedjünk arra, hogy ne csak nekünk okozzon élvezetet a szex.
Fektessünk több energiát az elôjátékba és próbáljuk meg késleltetni az
elsülést amennyire csak lehet.

A második probléma ellen pedig már számtalan módon védekezhetünk:
-Gumival (phew!Ez aztán az igazi érzéstelenítés)
-Gyógyszerrel (Ha a csaj belemegy, nomeg elég felnôtt hozzá akkor
melegen ajánlott.)
-Megszakítás (Amikor kezded érezni, hogy elmész abbahagyod az aktust,
így nem „bele” hanem máshova mész el.)

Egyenlôre ennyi volna a mondandóm a csajozással kapcsolatban. Ha majd
még valami eszembe jut, vagy megtapasztalok valami érdekeset azt
azonnal közlöm veletek, nehogy hülyén haljatok meg…

-=Fernandez=- Az alkotásban segitségemre volt
-Soundgarden a zene miatt
-Borkum Riff(c) a két tömésnyi pipadohány miatt

Velünk is megtörténhet, hogy – akár önhibánkon kívül – egyszer csak elhalálozunk. Ez természetesen elég kellemetlen hatással van az ember életére. Mit tehetünk az ebből adódó kellemetlenségek ellen? 

Lepleznünk kell állapotunkat, el kell titkolnunk mások előtt megboldogulásunk tényét – ez létfontosságú, egyszerűen húsbavágó. Hívjuk fel magunkra a figyelmet, hogy itt vagyunk, de ugyanakkor ne legyünk túl hangosak, mert ez gyanút kelthet. Az öltözködésben kerüljük a sápadt színeket, hordjunk színes, sportos ruhákat! (Természetesen ha például autóbalesetet szenvedtünk, és a lábunkat elvesztettük, ne hordjunk rövidnadrágot!). Rendesen ápoljuk magunkat továbbra is, ne hagyjuk, hogy meglátszódjanak rajtunk a vérellátási rendellenességek! A sápadtság ellen dörzsöljük be bőrünket hagymával, amit aztán alaposan mossunk le (mellékhatásként legalább nem kevernek össze a vámpírokkal). A borotválkozásra is fektessünk nagy hangsúlyt, halál utáni burjánzó borosta gusztustalan látvány, akárcsak az elliluló körmök.

Amennyiben beállt már a rigor mortis, titkoljuk el, találjunk ki kifogásokat: panaszkodjunk kiújult teniszkönyökre, térdrándulásra, ez némileg megmagyarázza a furcsa járást, mozgási problémákat. A rendszertelenség is feltűnő lehet, ragaszkodjunk halálunk után is szokásainkhoz. Ha öt órakor mindennap lementünk a sarki büfébe teázni, akkor tegyük ezt meg ezután is, a kimaradás kellemetlen pletykákat indíthat el. (Ez természetesen vonatkozik a nemi életünkre is!) A családtagokkal különösen vigyázni kell, ők hamarabb észreveszik rajtunk a változásokat, különleges érzékük van az ilyesmi iránt: kerüljük a velük való szemtől-szembe találkozást: a reggeli holttestápoláshoz zárkózzunk be a fürdőszobába, az esetleges lehulló testrészeinket pedig mindig takarítsuk el magunk után, nehogy ők találják meg azokat!

Ezzel együtt, ha a fenti tanácsokat figyelembe veszzük, akár évekig eltitkolhatjuk halálukat. Módszerünk hatásosságára kitűnő referenciáink vannak, gondoljunk csak Bill Clintonra, Egri Jánosra vagy Charles hercegre, ők már hosszú évtizedek óta sikeresen elhitetik az egész világgal, hogy még mindig élnek…

-= KASZÁS KHARÓN =-

Nos, hát nem tudom kinek cseng ismerősen e név, de akik emlékeznek rá, azok a mai napig keresik az írásaikat, képeiket, grafikáikat a 90-es évek elején még kis floppyn futó tűzként terjedő, talán „leghíresebb” lemez magazinnak a Terror News-nak 🙂 Mivel az interneten sem sok mindent találni róluk, ezért jött létre ez a kis emlék topic, ahol most megosztom minden kedves olvasóval azon írásokat, amiket még én is kisplofiról másolgattam fel a gépemre…

„A lemezújság egy olyan médium, mely egy floppyra ráférő program formájában járta az országot. Az emberek egymásnak adogatták ezt a floppyt, az ember átmásolta, elindította, és utána elolvasta a programba „rejtett” írásokat, megnézte a képeket, meghallgatta a zenéket. Kicsit olyan volt az egész, mintha egy website-ot terjesztenénk lemezen, de hányan fértek akkoriban (nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója) az Internethez. Nem tudom hol készítettek először lemezújságot, azt se tudom ki csinálta az első magyar „discmag”-ot, és mikor, de elég sok ilyen volt egy időben. A számítógép mániákusok különböző csoportokba tömörülve tucatszám adták ki ezeket az újságokat. Az egyik csapat újságja a játékokról szólt, a másik a szexképekről, de többnyire mindegyikben voltak bulileírások, viccek, szórakoztató vagy tanulságosnak szánt történetek. Mivel többnyire tizen-huszonéves srácok készítették őket, a hangnem diákos volt, sok vagánykodással, szextörténettel, és gyakran a többi lemezújság szapulásával. A Terror News valószínűleg az egyik legnépszerűbb újság volt, PC-n körülbelül 40-50 számot ért meg, melyek havonta-kéthavonta jelentek meg. Maga a „mag” egy Taylor művésznevű balmazújvárosi srác találmánya volt, aki Criminal Gang néven alapított csapatot. Ennek a csapatnak a tagjai, és mások publikáltak a TN „elektronikus hasábjain”: ha valakinek írhatnékja volt, a kész művet elküldte Taylornak, és ha neki tetszett, a következő számban megjelent. Honorárium nem volt, az emberek megelégedtek azzal, hogy a nevük megjelent egy cikk mellett, amit több százan, több ezren elolvastak. Nem tudnám megmondani, hogy a végefelé hányan olvasták a „Tnews”-t, mert értelmetlen lett volna követni próbálni a diszkeket, amiket mindenki átmásolt x barátjának, pláne akkor, amikor már az Interneten és BBS-eken is elérhetővé vált, de nem kevesen. Boldog-boldogtalanhoz eljutottak a számok…”

Forrás: hampage