Rengeteg média anyag lett kiszórva az évek folyamán, mióta elkezdődött a S.T.A.L.K.E.R fejlesztése, ami alapján nagyjából meg lehet ítélni, hogy egy átlagos, vagy pedig valami kiemelkedő dolog van készülőben. Azt viszont, hogy az alkotás sikeres lesz-e, előre nem lehet megjósolni. Lehet jó a grafika, kellemes a zene, a legszámottevőbb tényező a játék hangulata. Ha ez nincs meg, hamar a kukában végzi az új produktum. Szerencsére a Shadow of Chernobyl rendelkezik az összes olyan tulajdonsággal, ami egy hardkór játékost a képernyő előtt tart jó hosszú ideig.

Elsősorban köszönhető ez a hatalmas szabadságnak, amit a játékmenet nyújt. Egy 30 négyzetkilométernyi terület vár arra, hogy felfedezzük, megismerjük, és persze túléljük viszontagságait. Ezt a területet mindenki csak Zónának nevezi, ahova nem könnyű be- illetve kijutni, mivel a határait nagyszámú Specnaz kommandós felügyeli. A Zónán belül egy külön világot ismerhetünk meg, melyben korántsem pusztult ki az élet. A csernobili erőmű többszöri katasztofája miatt persze hatalmas a sugárzás, de ennek ellenére rengeteg kalandorral, banditával, katonával és számtalan – a radioaktivitás hatására ki/átalakult – mutáns lénnyel kerülünk kontaktusba.

A játékmenet nem lineáris. Ez egy FPS-nél nagyon is nagy szó. Végre eljutottunk oda, hogy nem egy – a fejlesztők által – előre megírt útvonalon kell végighaladnunk, hanem azt tehetjük, ami jólesik. Ha úgy vesszük a szimpla akciójáték kiegészül kaland és szerepjáték elemekkel. Kommunikálhatunk a többi karakterrel, kereskedhetünk velük, egyesektől munkát, megbízást kérhetünk, amit teljesítve pénzt vagy valamilyen jutalmat kapunk. Ezek a feladatok igen változatosak, lehet pl. egy ritka és értékes anyag (artifact) megszerzése, vagy egy másik karakter kiiktatása, stb. A lényeg, hogy a megbízásokból kapott pénzből fejlődni tudjunk, hiszen csak így élhetjük túl a Zóna halálos környezetét.

A minket körülvevő környezetről az eddig megjelent több száz kép már komoly betekintést nyújtott. Ehhez jön még hozzá a dinamikusan változó időjárás, széllel, esővel, tiszta vagy borult égbolttal, kemény viharokkal. Ahogy az életben, váltakoznak a nappalok és az éjszakák. Az életszerű dolgok mellett persze ott vannak a természetfeletti erők, mint pl. a gravitációs anomáliák, melyekbe ha véletlenül belesétálunk, nehezen szabadulunk belőle és akár darabokra is téphet bennünket. Halálosak a mérgező ködök és persze gyakoriak az erős radioaktivitással szennyezett helyek, pl. egy sugárzó hulladékdomb közelében, amit érdemes nagyívben elkerülni, ameddig nincs megfelelő felszerelésünk. Mint tudjuk a sugárzást szabad szemmel nem látni, erre a hagyományos Geiger számlálónk egyre erősödő kerregése figyelmeztet. Ha mégis betévedünk egy fertőzött helyre, növekvő mértékű sugárdózist kapunk, miközben életerőnk rohamosan csökkenni kezd.

A grafika hozza az elvárt szintet, annak ellenére, hogy egyesek már kopottnak titulálják. Ehhez képest mondjuk elég nagy a gépigény. Nálam Barton 3200+, 1GB RAM és 6600GT-vel rendszeresen beszaggat és még sehol nem vagyok a high beállítástól. Magával ragadóak a lepusztult fotorealisztikus épületek, melyekben pont az az érdekes, hogy többségük létező objektumokról készült, kezdve a pripjaty-i elhagyatott lakóépületektől egészen magáig, az atomerőműig. És ha nem lenne elég a felszíni borzalom, még föld alatti járatokba is bemerészkedhetünk, mely a legfélelmetesebb lényeknek ad otthont.

Célok: a játék elején egy fő feladatunk van, likvidálnunk kell egy bizonyos Strealok nevű Stalkert. Ez nem egyszerű, mivel a nevén és a kinézetén kívül semmit nem tudunk róla. Be kell szereznünk az információkat, melyek közelebb vezetnek hozzá, ehhez viszont újabb és újabb feladatokat kell megoldanunk. Ez a fő szál, amin végig kell mennünk a cél teljesítéséig, viszont rengeteg mellék szálon is elkalandozhatunk, amik egyrészt újabb titkokra derítenek fényt, másrészt pénzt és hasznos tárgyakat hoznak a konyhára, amik segítik a fő cél teljesítését. Abszolút rajtunk múlik, hogy milyen hosszú lesz a játék. Ha végigrohanunk a fő szálon, rövid lesz és bizonyos helyszínekre el sem juthatunk.

Túlélés: vásárolhatunk komolyabban védő öltözéket, erősebb fegyvereket, kaját, elsősegély cuccokat, lőszert. Persze ezek nagy részét ellenfeleink megölésével is megszerezhetjük, mivel általában mindig hordanak maguknál valamit. A holttestek átkutatásával nem csak ezekhez a tárgyakhoz juthatunk hozzá, hanem értékes információkra is bukkanhatunk. Megtudhatjuk pl., hogy áldozatunknak hol volt a rejtekhelye, ami ezután megjelenik a térképen, ahol további értékes cuccokra tehetünk szert.

Tárgyak: nagyon fontos, hogy biztosítsuk magunk számára a létfontosságú élelmet és lőszert, mert e nélkül hamar elpatkolunk. Az alvás végül is kimaradt a játékból, van viszont energiaital, ha esetleg nagyon kimerülnénk a rohanásban. Nem árt, ha van nálunk pár üveg vodka, mivel semlegesíteni tudja a sugárfertőzést, megjegyezem ez igen nagy poén a fejlesztőktől, bárcsak az életben is ilyen pozitív hatással bírna egy üveg Gorbachov. Viszont a „mellékhatás” nem maradhat el, jól berúgunk és a szédelgés miatt igen nehezen fogunk célozni. A tűzharcok során gyakran előfordul, hogy olyan találatot kapunk, mely erős vérzést okoz, ezt sebkötözővel orvosolhatjuk.

Fontos szerepe van még a korábban említett artifact-oknak. Azon kívül, hogy drágák, mindegyiknek van pozitív és negatív hatása egyszerre. Érdemes többféle artifact-tal kialakítani a megfelelő egyensúlyt, pl. ha az egyik sugároz, tegyünk mellé olyat, ami csökkenti a sugárzást, máris ki van lőve a negatív hatás. Ezek a tárgyak egyébként akkor lesznek hatással ránk, ha az övünkre helyezzük őket, a hátizsákban nem fejtik ki hatásukat. Vigyázni kell viszont, hogy ne terheljük túl magunkat, mert hamar kifulladunk, ha futni kell. A felesleges cuccoktól szabaduljuk meg!

Az ellenfelek különböző tapasztalattal rendelkeznek. Ez annyit jelent, hogy pl. egy rookie katonát könnyebb lesz megölni, mint egy elitet. A harcedzett ellenfél pontosabban lő, jobban mozog, kihasználja a fedezéket, ergo egész jó AI-t sikerült összehozni. A saját rangunk folyamatosan egyre magasabb lesz minél több és erősebb ellenfelet iktatunk ki.

A mutáns lények pedig rendelkeznek különböző képességekkel, amiket előszeretettel használnak is velünk szemben. A legveszélyesebbek a psi képességekkel rendelkező egyedek, amik komoly para helyzetet tudnak teremteni számunkra. Az érzékelés is egész korrektül ki lett alakítva. A karakterek rendelkeznek látómezővel és hallással. Ha bekerülünk a látómezőbe, vagy zajt csapunk, rögtön észrevesznek. A tűzharcban is értelmesebben viselkednek, nem rontanak ránk ész nélkül, megpróbálnak több irányból támadni és visszavonulnak, ha többségüket lelőttük.

Persze azért negatívumok is vannak, pl. gyakori a falnak rohanás, a falon átlógó testrész ami sebezhető, de ezek csak apró bugok. Idegesítő viszont, hogy „társaink” nem, vagy csak ritkán veszik fel az erősebb fegyvereket, cuccokat. A beígért elemek kihagyásáról már nem is beszélve, gondolok itt pl. arra, hogy nem lehet vezetni semmilyen járművet. Szerencsére a folyamatosan megjelenő MOD-okkal ezt is kiküszöbölhetjük és korrektül felturbózhatjuk a játékélményt.

A befejezés sem megszokott. Szám szerint hétféle befejezése van a játéknak, ebből 5 rossz egy semleges és egy jó. A két utóbbiért keményen meg kell szenvedni.

Összességében egy roppant élvezetes és kalandos játékot kapunk rengeteg harccal és meglepetésekkel, mely egy elképesztő hangulatú világba enged betekintést. Aki bejárja a Zónát nem felejti el egyhamar, az garantált! A 2007-es év akciójátéka címet mindenképpen megérdemelné, legalábbis eddig. A S.T.A.L.K.E.R egyel több ok arra, hogy végre rászánjuk magunkat a gépfejlesztésre.

[Trailer]