Ha azt hitted, hogy már mindent láttál, hogy a borzalomnak vége van, akkor gondold újra! A nagysikerű spanyol horrorfilm második része ugyanis ott folytatódik, ahol az első véget ért.
Negyedórával az előzmények után a hermetikusan lezárt házba néhány állig felfegyverzett kommandós érkezik egy orvos vezetésével, aki vérmintát szeretne venni a fertőzést elindító lánytól. A vérszomjas zombiktól hemzsegő épületben azonban hamarosan ennek a csapatnak is a túlélésért kell küzdenie, miközben további kellemetlen meglepetésekkel is kénytelenek szembesülni.
Egy riporternő és operatőre egy csapat tűzoltót követnek az éjszakában, hogy műsort készítsenek a tűzoltók mindennapjairól. Műsoruk lényege a napjainkban oly népszerű „real-world” szerű tudósítás. Egyik kiszállásuk azonban rémálommá válik: egy idős nő megharapja az egyiküket, és mikor a rendőrség karanténba zárja az épületet, annak lakóival együtt csapdába kerülnek. Mindeközben egy rejtélyes fertőzés áldozatai ritkítják az épületben rekedteket.
Te meddig mennél el, hogy megbosszuld egy bántalmazott szerettedet? Dennis Iliadis rendező a horrorfilmek mestereinek, Wes Craven-nek és Sean Cunningham-nak az első filmjéhez tért vissza, az 1979-es The Last House on The Left-hez.
Mari (Sara Paxton) és barátja egy elhagyatott tóparti nyaralóban szeretne eltölteni egy hétvégét, ám amikor megérkeznek, elrabolja őket egy szökött fegyenc és bandája. Az ezt követő borzalmak után a rémült és sorsára hagyott Mari egyetlen reménye, hogy vissza tud jutni a szüleihez, Johnhoz és Emmához. (Tony Goldwyn és Monica Potter). Balszerencséjére azonban támadói véletlenül pont azon a helyen kérnek szállást, ahol a lány biztonságban lehetne. Amikor a családja értesül a tragédiáról, gondoskodnak arról, hogy megbánják a napot, amikor betértek balra az utolsó házba.
A vérfagyasztó Motel sorozat harmadik részében egy Las Vegas-i legénybúcsún mulató négyfős baráti társaságot két szexi konzumnő csábít magával a várostól távol eső magánpartira. De legnagyobb rémületükre őket nem mulatni hívták: egy válogatott kínzásokban bővelkedő perverz játék szenvedő alanyainak kellettek: a városi elit vadászklub tagjainak jóvoltából a legszadistább vendéglátás vár rájuk.
Három amerikai diáklány Európába utazik, hogy a vakáció alatt művészettörténetet tanuljanak, és beutazzák a földrészt. Beth, Lorna és Whitney jól érzik magukat, kedvükre flörtölnek, buliznak. Megismerkednek a csinos szlovák lánnyal, aki azt tanácsolja nekik, utazzanak vele a hazájába. Nem sejtik, hogy milyen veszély fenyegeti őket, belesétálnak a pokoli csapdába. Hamarosan egy titkos földalatti kínzókamrában találják magukat. A gonosz szervezet tehetőseknek kínál fel tálcán áldozatokat, jó pénzért kedvükre ölhetnek, kiélhetik szadista hajlamaikat.
Európa a veszélytelen, boldog kalandot, Kelet-Európa ráadásul misztikus vidéket, és könnyen kapható, bombázó csajokat jelent – Paxton és Josh, a két amerikai fõiskolás legalábbis így gondolja. Így amikor hátizsákos vándorlásaik során egy alkalmi útitársuk egy isten háta mögötti motelbe invitálja õket, nem haboznak, hanem gyorsan elfogadják a meghívást.
A könnyû lányokkal kapcsolatos álmaik hamar valóra is válnak – talán túl hamar is ahhoz, hogy ne legyen gyanús: és a srácok kénytelenek rájönni, hogy a távozásuk már nem lesz ilyen könnyû. A motel, ahova érkeztek a legsötétebb, legfélelmetesebb emberi ösztönök valóra váltásának helye. A szûk folyosók mélyén, a zegzugos pince félhomályában, a szobák rejtekében borzasztó dolgok lesnek rájuk. Itt nem természetfölötti veszélyektõl kell tartaniuk, hanem az emberi természettõl: és annál, úgy látszik, nincs kegyetlenebb és nincs félelmetesebb.
Fél év telt el azóta, hogy egy vírus néptelen metropolisszá változtatta Londont. Lakóit gyilkos dühre sarkallta: a fertőzöttek egymást irtották ki. Az Egyesült Államok megszálló hadserege azóta helyreállította a rendet, szigorúan ellenőrzött és védett körzeteket hozott létre, és a kevés túlélő visszaköltözhet a városba. Közöttük van Don is a gyerekeivel. A kiskamaszok az eltűnt anyjuk után kutatnak a romok között, és meglepetésükre meg is találják. Az orvosok vizsgálni kezdik az asszonyt, hogyan maradhatott életben a fertőzött területen. Közben újra felüti fejét a járvány.
Jim (Cillian Murphy) felébred a kómából, de senkit sem talál a kórteremben. Üres a folyosó, az egész épület, üres és néma az egész város. Jim semmit sem ért, rémülten bóklászik a kihalt metropoliszban. Végül rátalál egy emberpár: túlélő, mindentől rettegő menekülők. És nemsokára találkoznak azokkal is, akik elől menekülni kell. Egykor emberek voltak, ám a gyilkos vírusnak köszönhetően már csak fékevesztett őrültek, akik ölni akarnak. Jim huszonnyolc napig feküdt a kórházban, de ez elég volt ahhoz, hogy Anglia szinte elnéptelenedjen.
Miután egy gyerekszülés közben bekövetkezett tragédiában elveszíti imádott feleségét, Arthur Kipps (Daniel Radcliffe), a fiatal ügyvéd majdnem belerokkan a gyászba. Már szinte a küszöbén áll annak, hogy elveszítse az állását is, amikor a cég – ahol dolgozik – egyik ügyfele meghal, főnöke pedig utolsó lehetőségként felajánlja neki, hogy rendezze el az özvegyasszony hagyatékát. Igazán eltökélvén arra, hogy sikerrel jár, Arthur a messzi faluba utazik, ahol azonban meglehetősen hűvös fogadtatásban részesül.
Ugyanis valami rettenetes dolog történt ezen a helyen, az itteniek pedig elhatározták, hogy a fiatal ügyvéd sosem jön majd rá, mit is rejt valójában a múlt. Arthur beköltözik az özvegyasszony házába, hogy nyugodtan dolgozhasson, ám minél több időt tölt el az omladozó birtokon, annál és annál erősebben érzi valami megfoghatatlannak a jelenlétét, amely nem egészen emberi. Ahogyan a fiatal ügyvéd egyre mélyebbre jut a tragikus titok felderítésében, a fekete ruhás kísérteties nőalak is mind közelebb kerül ahhoz, hogy halálában visszaszerezze azt, amelyet életében elveszített. Még annak az árán is, ha embereket kell gyilkolnia érte…
James Watkins (Gyilkos kilátások, 2008.) filmje Susan Hill 1983-as horror regénye alapján készült.
Az erőszakkal jócskán átitatott film 9 főszereplője egy New York-i toronyház bunker-szerű alagsorában vészelik át a várost ért atomtámadást. Napokig csapdába esve, a legkisebb remény nélkül a csoporton lassan úrrá lesz az őrület, ami kezdi egymás ellen fordítani őket. Ahogy a tartalékok is fogyni kezdenek, a nyomás tovább fokozódik, és az eddigi szóváltások egyre gyakrabban érnek erőszakos véget. Míg a bunkerben egymás után vesztik el emberi mivoltukat a kényszerű lakótársak, egyikük egy hajszálvékony esélyt vesz észre a szabadulásra — és megragadja, még akkor, is ha kint talán még rosszabb helyzet vár rá…
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom
